15550.htm CIMSZO: Zsigmond kiváltságlevele SZOCIKK: Zsigmond kiváltságlevele. Zsigmond király félszázados uralma alatt (1387—1437) a zsidók helyzete a szerint váltakozott, ahogyan a királyi kincstár anyagi szempontjai szükségessé tették a zsidók hasznosítását. A királyt sem jóindulat, sem türelmetlenség nem vezérelte elhatározásaiban, hanem csak az az egy irányelv, hogy a zsidókkal szemben pénzre válthassa fel azt a királyi kegyet, amelyet hol a nemesek és a városok kértek a zsidók ellen, vagy pedig amit a zsidók kértek a maguk megvédésére. A zsidók ez időben sokat szenvedtek a városok elnyomatása alatt és ez alól ezek úgy tudtak némileg felszabadulni, hogy feledésbe ment régi kiváltságjogaikat nagy fáradsággal életre keltették. (l. Zsidó népmegbízottak). Az eredmény azonban mindössze az volt, hogy újra szabadalmazott néposztályt alkothattak a király fővédelme alatt. De sok bizonytalanság lehetett még ebben az állapotban, mert a viszonylagos nyugalom idejét arra használták fel, hogy biztosabb alapra igyekeztek helyezni az egzisztenciájukat. Zsigmond király uralkodásának vége felé, 1436. megerősítette IV Béla szabadságlevelét (l. Béla IV. zsidótörvénye) és ezenkívül majdnem ugyanebben az időben a zsidók keresztülvitték nála, hogy újabb kiváltságokat biztosítson a számukra. Ez a cseh béke kötés után volt, mikor Zsigmond Prágában tartózkodott és a cseheket éppen felmentette az alól a kötelezettség alól, hogy a cseh zsidóknak az adósságaik után járó kamatokat megfizessék Egy Jakab nevű pozsonyi és egy Nyúl nevű budai zsidó személyesen vették át Prágában a királytól az újabb kiváltságokat tartalmazó okiratot, amely öt cikkelybe foglalja a kiszélesítet zsidó jogokat. Az első cikkely a zsidóbírókkal rendelkezik és kimondja, hogy csak a zsidó törvényszékkel egyetértésben tárgyalhatnak és dönthetnek. Ez a cikkely csak részletesebben és világosabban ismétli azt, amit már IV. Béla is elrendelt (l. Zsidó törvényszék). A második cikkely már magán viseli Zsigmond kormányzásának szellemét, mert mindenekelőtt az anyagi érdekeit tartja szem előtt és a zsidókra újabb kötelezettségeket ró. Ezt pedig olyan formában teszi, hogy elrendeli azoknak a zsidóknak megadóztatását a kincstára javára, akiket már elajándékozott. Zsigmond ugyanis jogot adott némely főúrnak a zsidók tartására (l. Zsidótartás). Ezek a zsidók azután most már kétszeres adót tartoztak fizetni, a főúrnak is, a királynak is. Ez a kétszeres megterheltetés azt vonta maga után, hogy a zsidók a királyi városokban igyekeztek megtelepedni, hogy csak a kincstári adó terhelje őket. A harmadik cikkely a hullák szállításával kapcsolatos vámmizériákat rendezi és a zsidók halottai után megtiltja az adó- és vámszedést, amikor azt valamely helyről a másik község temetőjébe szállítják. A rendeletből valószínűnek tetszik, hogy a zsidóknak ez időben csak a nagyobb városokban volt szentegyletük és temetőjük. A negyedik cikkely a zálogügyletekre vonatkozólag meghagyja, hogy a keresztény, ha a fölvett pénzkölcsönre zálogot adott a zsidónak, de részletesebb megállapodás nem történt, vagy ha bármi más módon pénzt vett fel kölcsön-kamatra, hetenként két dénár kamatot tartozik fizetni minden száz dénár után, vagyis heti két százalékot, ami egy esztendőre száz százalékos kamat. Külön megállapodás esetén ez a kamatláb még ennél is magasabb lehetett. Az ötödik, utolsó cikkely a városok és országnagyok önkénye ellen védi a zsidókat és elrendeli, hogy a zsidókat csak annyira lehet megadóztatni, mint a városok, vagy nemesi birtokok keresztény lakóit. Ezek a jogok fennálltak egészen Zsigmond haláláig ekkor azonban érvényüket vesztették, mert a kiváltságokat nem az állam, hanem a király adta és míg új király nem jött, aki a régebbi jogokat megerősítette, addig a középkori jogfelfogás szerint egyszerűen megszűntek a szabadalmak és az előbb nyert jogok. A király halála után a zsidókat egyszerűen törvényen kívülállóknak tekintették és ilyen esetben nem egy alkalommal bántalmazták és fosztogatták is a jogvesztett zsidókat. (V. ö. Kohn Sámuel, «A zsidók története Magyarországon»). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5550 .cimszó a lexikon 1021 . oldalán van.