15542.htm       CIMSZO:        Zsidó történetírás                                 SZOCIKK:     "Zsidó történetírás. (A zsidók részét a modern történetírásban l. Történettudomány.) A speciális, zsidó történetre vonatkozó történetírás oly régi, mint maga a zsidó irodalom. A legrégibb hébernyelvű iratok, tehát a Biblia könyvei nem csupán rendkívüli értékű etnikai, nyelvi, folklorisztikus, archaeológiai, vallás- és politikai történeti adatokat tartalmaznak, hanem e könyvek közül nem egy történelmi műnek tekinthető, így elsősorban a Mózesi könyvek, Jósua, a Bírák, Királyok, Dániel, Nehemiás, Ezra könyvei, Krónikák könyve, továbbá az apokrif Makkabeusok könyve.  E  történeti könyvek   sokszor   régibb forrásművekre hivatkoznak, melyek azonban már nem maradtak ránk (Isten harcainak Könyve, Jásár Könyve, Iddó próféta krónikája, Izrael királyainak krónikája). A Makkabeusok Könyve a görög korszakból maradt ránk és ez már elveszett forrásmunkát nevez meg (Kyrenaei Jason). A bibliai történeti könyvek adatainak jelentékeny részét a modern archaeológia topográfiailag is igazolja. Azonban nem csupán az adatok pontosságra való törekvése és a sokszor meglepően kíméletlen objektivitás jellemzi a régi zsidó történetírást, hanem az elgondolás nagyszerűsége is. A Zs. gondolatvilága   a messianizmus   keretében mozog, nacionalizmusa mellett kozmopolita s a véges apró események leírása mellett a végtelent, az egész emberiségre kiható okokat, a lét magasabb célját keresi, fürkészi és okadatolja s végeredményében az egész emberiségnek szeretetben való   egyesítésére   törekszik.  Az Egy- Istenség eszmevilága éppen úgy áthatja a Zs.-t, mint a többi zsidó iratokat s ez különbözteti meg azt a többi ókori népek történetírásától, melyben vezető princípium nincs, vagy ha kiolvasható belőle, az szűklátókörre s a fejlődés teljes semmibevevésére vall. A fejlődés modern princípiuma csupán a Zs.-ban van meg az őskori népeknél. A Biblián és apokrifákon, továbbá Josephus (l. o.) és Philo (l. o.) művein kívül a talmudi kortól kezdve a zsidó történelem modern alapokra való helyezéséig, tehát Zunz, illetve Jost fellépéséig a következő nevezetesebb zsidó krónikák léteznek: Széder Tannaim ve-Amoráim, mely 887. keletkezett; Széder Olam Rabba és Zutta, mindkettő a talmudi kor terméke; Megillat Ebiatár, a gáóni korszakból, Serira gáón kiváló történeti monográfiája összes elődeiről (IX. sz.); a középkorban rendkívül elterjedt Joszippon, mely a második Templom korát adja Josef ben Goriontól, aki Josephus művét fordításokból használta fel s primitív krónikává írta át; az Ahimaáz-krónika a dél itáliai szaracén-korszaki zsidókról; Ábrahám ibn Daud (Toledóban 1161) Széfer ha Kabbala-ja, mely a késői középkor krónikáit megindította; Josef ha-Cadik    Arevalo  Széfer  ha-Cadik-ja 1467);   Ábrahám  Zacuto   Széfer   Juchaszin-ja 1505, később több kiad.); Elia Capsali és Jos. ha-Kohen a török zsidók történetét tárgyaló krónikái (1554); David Gans krónikája, mely 1592-ig terjed. Fontosabbak ezeknél a Memor-könyvek (l. o.), továbbá Juda ibn Verga és fia Josef Sévet Jehudó c. (1554) megjelent hébernyelvű krónikája, melyet németre is lefordítottak, továbbá Josef  ha-Kohen ferrarai  orvos szintén"                                 Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5542 .cimszó a lexikon 1018 . oldalán van.