15540.htm CIMSZO: Zsidótartás SZOCIKK: Zsidótartás. Zsidókat tartani és bírni, ez a német jogelven alapuló kamaraszolgaság intézményéből származott, amit IV. Béla honosított meg Magyarországon 1251. (l. Kamaraszolgák). IV. Béla zsidótörvénye értelmében a Zs.-i jog azonban csak a királyt illette meg és a zsidók ennek alapján egyedül a kincstárnak adóztak és csak oly területen telepedhettek meg állandóan, amely úgy, mint ők, a korona birtokához tartoztak. Ez a helyzet kisebb-nagyobb ingadozásokkal fennállott egészen addig, míg 1360 körül Nagy Lajos megszüntette a zsidók kamaraszolgaságát és száműzte őket (l. Kiűzetés). Nagy Lajos 1382. bekövetkezett halála után Mária, illetve anyja Erzsébet uralkodott, majd harminckilenc napig XII. Kis Károly után Mária férjének, Zsigmondnak uralkodása következett egy félszázadon át. A könnyelmű és tékozló királyt, aki állandóan pénzszükségben szenvedett, a zsidókkal szemben nem vezette sem gyűlölet, sem jóindulat és csak egy szempont irányította, hogy hasznosítsa őket. Ha kedvezményeket kaptak a zsidók, ilyen alapon jutottak hozzá, de ha a rovásukra történt valami, akkor a király ezzel is a maga javára akart hasznot hajtani, más oldalról. Hogy a városok és országnagyok támogatását megnyerje, sok engedményt tett nekik a zsidók hátrányára. Így egyes főnemeseket felruházott a Zs.-i joggal. Gara Miklós macsói bánnak és testvérének, Jánosnak 1393. kiváltságul adta, hogy vasmegyei Kőszeg városukba a Németországból, Csehországból,vagy a külföld más helyéről bevándorló zsidókat befogadhassák és birtokukon letelepítsék. Szabad és korlátlan hatalmat kaptak e zsidók fölött: megadóztathatták őket és tetszés szerint rendelkezhettek velük. Sem a tárnokmesternek, sem a zsidók bíráinak, vagy királyi hivatalnokoknak ebbe beleszólásuk nem lehetett. Ilyen Zs.-i joguk volt Kismartonban a Kanisaiaknak is. 1440-ben, mikor már Albert király özvegye, Erzsébet László fiát megkoronáztatta, egy évre elajándékozta a pozsonyi zsidókat Pozsony városának, majd 1441., hogy a város hűségét még jobban megjutalmazza, újabb tíz évre lemondott a zsidóiról és a velük együtt járó jövedelmekről. A tíz esztendő letelte után már Hunyadi János ajándékozta el további két esztendőre. Mikor V. László maga vette át a kormányt, a zsidók tartását ő már kizárólagos királyi jognak tekintette és ezt csak kivételes esetekben ruházta másra. Láthatjuk tehát, hogy IV. Béla zsidótörvénye, amely kimondja, hogy a Zs.-i jog kizárólag a királyt illeti, nagyon is egyéni elbírálás alá esett az idők folyamán, mert hiszen az országnagyoknak is megadták azt a jogot, hogy zsidókat tarthassanak. A városok sem akartak elesni ettől a kiváltságtól és untalan azért folyt a harc, hogy a zsidókat a maguk számára meg kaparinthassák és a fennhatóságuk alá szorítsák. Ez legteljesebben Pozsonynak sikerült, mert ennek ezt a jogát Mátyás király 1459. elismerte. így, amikor hivatkozás történt a IV. Béla által adományozott kiváltságokra, ezek csak annyiban voltak valóra válthatók, amennyiben nem ellenkeztek az így egyeseknek, vagy közületeknek későbbi idő közökben megszerzett jogaival. A szerzett jogot tehát mindenkivel szemben méltányolták, csak éppen a zsidóval szemben nem. (V. ö. Kohn: «A zsidók története Magyarországon»). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5540 .cimszó a lexikon 1017 . oldalán van.