15525.htm CIMSZO: Zsidók története SZOCIKK: "Tóra felolvasását és értelmezését. Az eddigi áldozati istentiszteletet lassanként háttérbe szorítják a demokratikus jellegű, mindenki számára tett Tóra-olvasás és tanulás, valamint az imádkozás behozatalával. A zsidóság volt hivatva a platói szofokrácia álmának megvalósítására. A Biblia megszűnt kizárólag papok jogalapja lenni és szabad magyarázata által a népművelődés leghathatósabb eszközévé lett. Ezt az elvet karolta fel újból később a reformáció, mikor, az újkori laikus vallásos gondolkodási szabadság magna chartájává tette a Biblia-olvasást. A Biblia-olvasási szabadság nemsokára lelkiismereti kötelességgé szentségesült és elsőnek hozta létre a kötelező iskolázást, — valamint ugyancsak elsőnek a «Szentírás» fogalmát. Megindult a régi vallásos iratok gyűjtése (Kánon), összeegyeztetése, idegen szellemű könyvek kirekesztésével (apokrifálás). Nemsokára előidézi ez a fordításoknak nagy irodalmát is, melyben a görög fordításnak (Septuaginta, l. Zsidó irodalom) az a nevezetes szerep is jutott, hogy a görög világgal megismertesse és megkedveltesse a zsidó tanokat, melyek sok hívet szereztek a zsidóság számára a pogány világból is. A perzsa uralomnak véget vet Nagy Sándor, ki szabadságot biztosít a zsidó vallásgyakorlat számára. Utódai alatt a nagy világbirodalom két részre oszlik: Egyiptomra és Szíriára. Mindkettőben laknak zsidók és tovább élvezhetik a politikai szabadságot. Egyiptomban annyira megkedvelik a görög műveltséget és a görög uralmat, hogy saját maguk templomi használatára lefordítják a Tórát. A történet ítélőszéke előtt való restelkedésből ezt a nemzetietlen lépést udvariassági ténynek, vagy kényszerűségnek tüntetik fel abban a költött mondában, melyet Aristeas levele c. görög apokrif könyvben találunk. Eszerint Ptolomaeus Philadelphus kívánta a fordítást és e célra 70 tudóst küldtek neki, kik külön zárt helyiségben csodamód szóról-szóra egyezően fordították. Ámde a sziriai Antiochus Epiphanes politikai célból erőszakkal hellenizálja a zsidóságot és a zsidó vallás gyakorlását halálos büntetés terhe alatt tiltja. Ez ellen a Makkabeusok keltek fel és hősies küzdelemben előbb a vallási szabadságot vívják ki (Kr. e. 165), a Templomot visszaszerzik és újjáavatják (l. Chanukka), később a politikai fennhatóságot is lerázzák (l. Makkabeusok). A zsidóság e család iránt való hálából a hős makkabeus fiúk életben levő tagját, Simeont ültetik Dávid trónjára; miután ezt saját veje: Ptolomaeus uralomvágyból megöli, Hyrkanos Jochanánban az új dinasztia megszilárdul. A hellenizmus utóhatását azonban nem lehetett ellensúlyozni, a zsidóság a kultúrától nem akart elzárkózni, másrészt pedig a vallásos reakció megkívánta, hogy tiszta zsidó hagyományos élet jusson uralomra. A vallástudomány népszerűsítésével a nép figyelme is a vallás kérdései felé fordul. Ezek közül különösen azok tartják izgalomban a kedélyeket, melyek a görög külvilághoz való viszonyban támasztanak nehézségeket. Az országnagyok politikai szükségességnek érezték, hogy a görög világgal úgy a diplomáciai, mint a társadalmi kapcsolatot ápolják, ebben pedig akadályozta őket a szombati munkaszünetet és étkezést szabályozó Biblia-fejtegetés, mely mind szűkebb és szűkebb körre szorította a mozgási szabadságot. Viszont a sovin hagyománybarátok ép a zsidóság külön jellegének megóvása végett tartották szükségesnek az ily irányú törvényfejtegetést. A hellenbarátok: a szadduceusok, a hagyományhívek pedig a farizeusok pártjában (l. o.) tömörülnek. A Szanhedrin tanácsában és a kormányzatban igyekeznek elveiket érvényre juttatni. A harc hevétől elkedvtelenedve sokan félrevonulnak, a régi rechabiták módjára pusztai, meditáló életre adják magukat és külön rendet alkotnak (esszénusok). A pártharc nem maradhatott soká elméleti téren, hanem átcsapott a gyakorlati kormányzatra is, mikor Salome Alexandrában nő került a trónra, ki a főpapságot kénytelen Jochanan fiára ruházni, míg az uralmat az ő nevében egy másik fia: Aristobulus gyakorolta. A hatalomnak ez a megosztása veszedelmes polgárháborút idézett fel, minek végzetes következménye volt a rómaiak segítségül hívása, Pompejus beavatkozása és az ország lassankénti teljes lenyűgözése. Ezt még elősegítette egy bitorló, a Makkabeus házba beházasodott Heródes király, aki nem értette meg, nem is osztotta népének nemzeti érzéseit és csak a római fennhatóság elismerésétől remélhette trónja megszilárdulását. Árulással és gyilkosságokkal tartotta magát Róma kegyében, mialatt a pénzsóvár római uralkodók mindinkább kiszipolyozták az ország anyagi erejét és halálra sebezték vallásos és nemzeti érzésében. A zsidóság végveszélyben érzi magát, megkísérti a lehetetlent: Róma ellen élet-halálharcot indít, de tízéves hősies küzdelemben elvérzik. Titus császárnak jutott az egykori Nebukadnecár szerepe, hogy a zsidó államot végkép feloszlassa, a Templomot elégesse, a népet pedig részint rabszíjra fűzze, részint pedig széjjelszórja. II. Az állami élet megszűnése után. 5. Az állami életből fennmaradt nemzeti erők gyűjtése a vallásos önállóság szolgálatában. Jeruzsálem másodszori pusztulásával véget ér a zsidó állami élet, de a nemzeti szellem nem aludt ki végkép. Rabbi Jochanan ben Zakkaj volt e kor Jeremiása, aki azt hirdette, hogy a zsidóság fölötte áll az állami életnek és új formákat kell magából kitermelnie. A római impérium ezért el is ismerte a zsidóságot nemzetnek, II. Agrippának meghagyta a királyi címet és birtokait. A fővárosból elüldözött zsidóság még mindig honi földön maradt, de most már nem a Templomban, hanem az iskolákban lüktetett a nép élete. Ez iskolák tekintélyét a Babiloniában maradt és azóta is odaszivárgó zsidóság, bárha szám szerint fölülmúlta az otthon maradottakat, oly tisztelettel ismerte el egy ideig, mint magát a Szanhedrint. Tevékenységükkel kiléptek az iskolák szokványos kereteiből és olyan határozatokat is hoztak, melyek mintha nem is vettek volna tudomást a Templom pusztulásáról, a jövőben várható újjáépítésre számítottak és általában irredenta célzatúak voltak. Meg is volt e tanítások hatása: Traján és Hadrianus császár alatt, egy félszázaddal a katasztrófa után Akiba és tudós társai újból felkelésre lobbantották a zsidó kedélyeket." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5525 .cimszó a lexikon 1011 . oldalán van.