15521.htm CIMSZO: Zsidók története SZOCIKK: népek tanítójává. Ettől az örökségtől azonban elüti a belőle kisarjadó kereszténység, amely szülőanyjának jogait és méltóságát magáénak vitatja és hogy ezeket megszerezhesse, szövetségre lép az útjába kerülő idegen kultúrákkal és saját elvei rovására meg is alkuszik velük. A politikai tevékenységből kirekesztett zsidóság csak éppen hivatásának örökségét mentheti meg, múltjának dicső hagyományaiba gubódzik és elmerül a talmudi irodalomba, hogy megmentse magát a késő jövő számára, mikor elérkezik az ő ideje és küzdhet igazáért, de nem fegyverrel, vagy politikai mesterkedéssel, hanem vértanúságával csupán. El is éri ezt a stációt, vállalja a vértanúságot és kitart mellette. És nem hiába, mert már ezzel is tanított. Történeti tudatában van a zsidóság legfőbb ereje és megmaradásának legfőbb feltétele is. Tanít, hogy megmaradhasson és hogy taníthasson, meg kell maradnia. Már nemcsak ösztönnek érzi az élethez való ragaszkodást, de vallásos kötelességtudásnak is, amint ez kifejezésre jut már a Biblia törvényében is, amely elrendeli az első történeti ünnepet: «hogy megemlékezzél Egyiptomból való kivonulásodról életed minden idején át». Történet-biológiai törvényszerűség jelöli meg tehát a zsidóság fennállásának korszakait. A zsidó történetnek eddig vázolt két főkorszakát így oszthatjuk kisebb életszakokra: I. A zsidó állami élet fejlődésmenete 1. Az állami élet kibontakozásának ideje. 2. Az állami élet megszilárdulása a királyság intézménye által. 3. Az állami élet ideiglenes szünetelése. 4. Az állami élet újjáalakulása a zsidó vallásos elv uralma alatt és újabb élethalál-harca. II. Az állami élet megszűnése után. 5. Az állami életből fennmaradt nemzeti erők gyűjtése a vallásos önállóság fenntartásának szolgálatában különböző országokban. 6. A zsidó vallásos néptudat beilleszkedése az általános kultúrába. 7. A zsidó néptudat védekezése az általános kultúrába való belemerülés ellen. Így rétegezte egymásra különböző periódusait a zsidó népélet és a következő fejlődési mozgalmakat rögzítette le históriájában.1. Az állami élet kibontakozásának ideje. A zsidó népnek önálló közületként való első történeti fellépését messze idők homálya borítja. Körülbelül a Kr. előtti 2000-ik évre esik ez a sejtelmes kibontakozás, arra az időre tehát, mikor a zsidóság őse: a sémi nép indogermán népcsaláddal alkotott Palesztina földjén állami közületeket. De Babilonia sémi népe, amelytől az időben még nem szakadt ki külön életre a héber nép (Izrael, Edom, Moab és Ammon együttvéve), a maga magasabb kultúrájával szellemileg teljesen meghódította egész Előázsiát, még Egyiptomot is. Ennek a kultúrának nagy fejlettségét nem csak a feltárt emlékek bizonyítják, de az is, hogy kánaáni területen várost teremtett, amely Kirjat széfer— Könyvváros néven virágzott és az akkori tudomány központja lehetett. Ez a tudomány nem omlott el a babiloni hatalommal, mert számos eleme: a csillagászat alapismeretek, a magasabb fokú matematika (a logaritmus), a szótárkészítés (szumir-akkád), továbbá a csatornázás és városerődítés a babilóniai kor hagyatékaként került át a mai kultúrába. A babilóniai istenképek művészi tökéletességét Donatello, Leonardo da Vinci és Michelangelo, a reneszánsz nagy mesterei is csodálták és inkább ezeket utánozták, mint a görög mintákat. A babilóniai Gilgames-eposz pedig minden korok elbeszélő költészetét annyira megtermékenyítette, hogy az epika forrásának mondhatjuk. Babilonia kultúrájának fölényét még Egyiptom is érezte, úgy, hogy az egyiptomi udvarban is a babiloni nyelv vált a diplomáciai érintkezés nyelvévé. Ékiratos táblákon őrizték itt meg azokat a leveleket is, melyeket az egyiptomi hódoltság alatt álló kánaáni fejedelmek intéztek a fáraókhoz. A Tel el Amarnában felfedezett irattárból kerültek elő azok a feliratok, melyeken Abdichiba kánaáni vazallus felpanaszolja, hogy a fáraó előnyben részesíti a chabiri (héber) törzset, holott ez állandóan az (indogermán) emorival együtt felkelést szít (Kr. e. 1370). Palesztina földjén ekkor számos helységnévben babiloni istennévvel találkozunk (Nebó, Istár, Samás), viszont Babilonia területén héber törzsek (Ábrám, József, Jerachmeél, Malkiél, Jeazriél, Jadua) tanyáznak. Ezek le is igázzák az őslakosságot és az emoriakkal együtt Bábelt teszik meg fővárossá és itt héber dinasztiát alapítanak. Ebből származott a híres Hamurabi király, akinek máig fennmaradt nagyobb szabású törvénygyűjteményéből számos intézkedés és frazeológiájának sok szóformája itt-ott a Tórában is megtalálható. A babilóniai sémi kultúra erkölcsi tekintetben is felette áll az akkori indogermánnak. Itt nem találjuk sem az állatimádást, sem az ősök kultuszát, ismeretlen a kasztrendszer és a nőnek lenézése is. De a babilóniai szellemi kultúra fejlettségével mégsem áll egy színvonalon az erkölcsi kultúra. Indogermán befolyás alatt elzüllenek az erkölcsök és elharapódzik a fajtalankodás. Az erkölcsi züllésnek ettől a hátterétől kell eloldódnia Ábrahámnak.«Mondá Isten Ábrámnak: Menj el a te országodból, szülőföldedről és atyád házából arra a földre, melyet neked mutatok.» (Móz. I. 12. 1). Akár történeti személynek tekintsük tehát Ábrahámot, akár pedig a nép összefoglaló szimbólumának, családi történet alakjában hiteles tudósítást találunk a héber nép történetének kezdetéről. Kibontakozva a sémi rokonság kötelékéből, elhagyva eddigi hazáját, új népnek indul, még pedig vallásos eszme alapján és megalapítja az Egyistenhitet. A népek vándorútját követve Egyiptomba megy, ahol csakugyan találkozunk e korban a hikszosz nevű sémi néptörzzsel, melynek hódításai ellenében I. Tutmosis fáraó és utódai kénytelenek Mezopotámiába betörni és a thebai (karnaki) templom falaira rótt krónika szerint Megiddó és Taanak mellett nagy vereséget mérnek az itt letelepült kánaáni héber törzsekre és Palesztinára cédrus-, bor- és mézadót rónak ki. 1230-ban Kr. e. Merneptah fáraó így dicsekszik el a thébai feliraton : «Lybia elpusztítva, Kánaánban zsákmányoltam, Askalon foglyom, Izrael csekély számú, magva nincs meg.» Itt találkozunk először Izrael népével, mely már szakított Ammon-nal, Móabbal, Edommal és az ó-héber közösségből Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5521 .cimszó a lexikon 1007 . oldalán van.