15517.htm CIMSZO: Zsidó községek SZOCIKK: "Hitközségi gyülekezeteket alkottak: Arad, Alsókubin, Baja, Petrovác, Bilke, Bihar-Szőllős, Borsod-Csaba, Miskolc, Ónod, Bátorkesz, Lovasberény, Moór, Gyöngyös, Bagotta, Komárom, Tata, Liptószentmiklós, Boldogasszony, Gáta, Köpcsény, Oroszvár, Rajka, Csejte, Galgóc, Holics, Kosztolány, Lubina, Miava, Ó-Tura, Pöstyén, Rovenszko, Sasvár, Szakolca, Szenic, Szobotist, Vágújhely, Verbó, Vittenc, Aszód, Buda, Isaszeg, Óbuda, Zsámbék, Alsókorompa, Bazin, Cseklész, Cseszle, Ciffer, Gajár, Galánta, Királyfa, Nagymagyar, Pozsony, Stomfa, Szempc, Szentgyörgy, Szentjános, Szered, Dunaszerdahely, Tejfalu, Zboró, Kabold, Kismarton, Lajtaújfalu, Lakompak, Nagymarton, Németkeresztúr, Szatmár-Németi, Nagykároly, Kozelec, Hunfalu, Ozora, Paks, Trencsén-Baán, Beckó, Bosác, Dezser, Dubnic, Felsőozor, Illava, Nagybittse, Nemespodhrag, Ruttka, Pucho, Rajec, Teplic, Trencsén, Tiszaújlak, Körmend, Rohonc, Városszalónak, Nagyvázsony, Pápa, Keszthely, Szentgrót, Bodrogkeresztúr, Mád, Nagymihály, Sátoraljaújhely, Tolcsva zsidó lakosai. A kimutatásban szereplő harminc megye zsidó lakosai, a hitközségek alkalmazásában lévő rabbikon, tanítókon, sámmeszeken és saktereken kívül, foglalkozások szerint a következőképpen oszlottak meg: árendások,borbélyok,fuvarosok, szállítók, gombkötők,hamuzsírfőzök, kékfestők, korcsmárosok, könyvkötők, mészárosok, pálinkafőzők, szabók, szűcsök, takácsok, tímárok üvegesek, boltosok és házalók. A kimutatás származásrovata szerint a 11,621 zsidó lakos 2531 családfenntartója közül 885 vallotta magát magyarországi születésűnek, tehát a XVIII. sz. elején harminc vármegye zsidó lakosainak 35-31 százaléka magyar-zsidó volt. Noha országos viszonylatban ez a kimutatás igen hiányos és nehéz belőle általános képet alkotni, mégis tekintve az ország állapotát és a régebbi nagyarányú nem-zsidó idegen letelepüléseket, valószínűnek látszik, hogy az ország összlakosságának 35 százaléka nem igen vallhatta volna magát magyar származásúnak. Ez a 35 százalék magyar-zsidó kétségtelenül beszélt is magyarul, ami a XVIII. sz. elején még érdemszámba is mehet, ha tekintetbe vesszük, hogy kétszáz év múlva az 1910-iki népszámlálásnál, kivévén a törvényhatósági joggal felruházott városokat, a vármegyei összlakosság közül az egész országban csak 44,9 százalék vallotta magát magyar anyanyelvűnek, míg a zsidó összlakosságnak 76,89 százaléka volt magyar anyanyelvű. Az 1735—38 között történt összeírás szerint a 2531 magyar zsidó családfő mellett szerepel 961 morva, 77 cseh és 133 egyéb osztrák tartománybeli zsidó családfő. Ezek 1726 után jöttek az országba, mivel III. Károly császár, hogy kisebbítse az osztrák tartományokban a zsidók számát, elrendelte, hogy minden zsidó családból csak egy férfi nősülhet, így a nősülendő ifjak Magyarországba vándoroltak és itt alapítottak családot. A kimutatott 43-31 százalék magyar zsidó számaránya javul, ha tekintetbe vesszük, hogy a kimutatás csak a családfők származását tartotta nyilván. Viszont legalább 77 százalékra emeli a magyar származású zsidók arányszámát az, ha tekintetbe vesszük, hogy az említett cseh-morva stb. betelepült zsidók magyar-zsidó asszonyokat vettek nőül és a magyar miliőben nevelt családtagok is magyarországi születésűek voltak. A kimutatott harminc vármegye közt szerepelnek a nemzetiségi vidékek és hogy ennek ellenére is ilyen kedvező a magyar zsidóság arányszáma, illetve a zsidó lakosság magyarságának ereje, joggal lehet következtetni a kimutatásban nem szereplő színmagyar vármegyék zsidó lakosságának magyarságára, amely ott csak fokozottabb lehetett. II. József korában 1785. megtartott népszámlálás 75,000 zsidó lakost mutatott ki. Általános statisztika. A XIX. sz.-beli országos népességi statisztikára vonatkozólag két könyv ad részletes útbaigazítást, az egyik Ludovicus Nagy, Notitiae, Politico-Geographico Statisticae inclyli regni Hungariae (Budae 1828), a másik Fényes Elek, Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapota statisztikai és geographiai tekintetben (I—VI. k., Pest 1836—40) c. munkája. Az előbbi adatai 1825-ből valók, az utóbbi adatai pedig 1830-tól kezdve kerültek feldolgozás alá. Adataik számos helyen egyeznek egymással, másutt eltérések észlelhetők, amit a rövid évtized alatt észlelhető népmozgalmi jelenség megmagyaráz. A két statisztika megegyezik abban, hogy e korszak idején Pest-Pilis-Solt vármegye következő városaiban nem lakott zsidó: Kalocsán, Cegléden, Dunavecsén, Gödöllőn, Nagykátán, Soroksáron és Visegrádon. Nagykőrösön Nagy szerint ugyancsak nem lakott zsidó, Fényes szerint viszont 237 lélekszámuk volt. Kétségtelenül Fényes adata a helyes, mert a Nemzeti Múzeum könyvtárában megtalálható Krakauer Salamonnak 1818. Pesten megjelent Predikátziója, amit a nagykőrösi újonnan épült templom felszentelésekor tartott. Jelentős eltérés van a Bars és Hontmegyék két statisztikája között. Fényes szerint az előbbiben nem lakott zsidó, míg Nagy néhány évvel előbb 41 zsidó lakost számolt össze, az. utóbbiban Fényes 17 zsidó lélekszámról tesz említést, míg Nagy egyről sem. Ez a két megye bányakerület volt és ott a törvény szerint zsidó nem lakhatott, bár meglehet, hogy néhány család mégis megkísérelte a letelepedést. A két könyv itt-ott eltérő adatai ellenére is nagyvonásokban áttekinthető képet ad az 1840-et megelőző állapotokról. Fényes szerint a szorosan vett Magyarországon lakott: A dunántúli kerületben 1.993,975 összlakosság közt 42,244 zsidó; a dunamelléki kerületben 2.594,541 összlakosság közt 73,268 zsidó; a tiszamelléki kerületben 1.690,614 összlakosság közt 50,537 zsidó,- a tiszántúli kerületben 2.392.597 összlakosság közt 36,827 zsidó. 1830 körül tehát 8.671,727 összlakosság közt 202,876 zsidó élt, ami 2-34 százalék arányszámnak felel meg. Fényes Elek számítása szerint 1842. már 241,632 zsidó lakosa, volt az országnak. Zsidók a földesúri birtokokon. A zsidó lakosság nem a városokban, hanem a földesúri birtokokon oszlott meg. Alább következnek azok a helységek, amelyeken legalább száz zsidó lélek lakott. Baranya vm.: Dárda (Esterházy birtok). Fejér vm.: Moór (Lamberg, Lussinszky birt.)," Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5517 .cimszó a lexikon 1003 . oldalán van.