15516.htm CIMSZO: Zsidó községek SZOCIKK: temetkezési szentegylet. A Zs.-nek temetőik is voltak. A legrégibb zsidó sírkő, amit Magyarországon találtak, 1340-ből, Nagyszombatból való. A zsidó intézmények mindenesetre kezdetlegesek lehettek, ahogy az az egykorú külföldi feljegyzésekből kitűnik. A legrégibb községek közé tartozik Buda és Pozsony is, ez utóbbiban 1335. már új zsinagógát kellett építeni. Valószínűleg Nagyszombaton és Nyitrán is. 1382—88 közt Erzsébet királynénak egyik levele öt zsidó községet említ: Budát, Pozsonyt, Sopront, Nagyszombatot és Székesfehérvárt. Ezek azonban csak a királyi városok voltak, ahol a kincstárhoz tartozó zsidók laktak. Székesfehérvár elöljárói 1406-ig több ízben intézték a zsidóság országos ügyeit. Ezt a szerepet később a pozsonyi, soproni, majd a budai község vette át és 1450 körül végleg a zsidó ügyek centruma lett, mert Budán kapott elhelyezést a rendkívüli jogokkal felruházott zsidó prefektura (l. Zsidó prefektura). Az említett városokon kívül is voltak még Zs., részben a többi királyi városban, részben pedig olyan várakban, városokban, vagy birtokokon, amelyeknek volt zsidótartási joguk. Ilyen volt az érsek főhatósága alá tartozó Esztergom, aztán Óbuda, Tata, Kőszeg, Kismarton és Győr. Voltak ezeknél kisebb községek is, mint Nagymartonban, Kaboldon, Bazinban és valószínűleg Szt.-Mártonban, Galgócon és Verbón. Kevés zsidó lakott Nyitrán és Trencsénben. Kassán már többen laktak. A mohácsi vész idején alaposan megcsappant a budai község lakóinak száma, amely pedig e tekintetben első helyen állott. A törökök hírére, a Mendel-család példáját követve, igen sokan megszöktek. Egykorú tudósítások szerint azonban még így is 2500 azoknak a zsidóknak a száma, akiket a törökök Budáról Törökországba hurcoltak. Ebbe ugyan beleszámítódnak azok a zsidók is, akiket Esztergomból Budára hurcoltak a törökök. Az esztergomi község ezidőben négy-, legfeljebb nyolcszáz lélekből állott és ezek közül kétszázat, vagy négyszázat vittek a törökök Budára. A budai zsidóság száma a mohácsi vész előtt minden valószínűség szerint kétezer ötszáz lehetett. Ezt a feltevést megerősíti egy a mohácsi vész után megjelent tudósítás. Sopron zsidó lakossága 5—600 lehetett. Ha az 1517. kivetett taxának az adókulcsát vesszük figyelembe és felszámítjuk azon községek lakóit, amelyeket ismerünk, a nagyobbak létszámát községenként nyolszáznak, a középnagyságúakét ötszáznak, a kisebbekét kétszáznak véve, külön számítva Budát a maga háromezer lakosával és azon községek lakóit, amelyeket nem ismerünk, úgyszintén az Erdélyben szétszórtan élő és a földesurak birtokain lakó zsidókat, akkor hozzávetőlegesen megállapíthatjuk, hogy a zsidók száma ezidőben húszezer körül lehetett. A mohácsi vész utáni idők. A mohácsi vész utáni időkben a Zs. élete sok változáson ment át, mert a zsidók szívesebben laktak a török hódoltság területein, ahol személyi biztonságban és a legteljesebb vallási szabadságban élhettek. Így igen természetesnek tűnik fel, ha a zsidók igyekeztek elkerülni azokról a részekről, ahol 1551 óta I. Ferdinánd rájuk kényszerítette ismét a sárga foltot (l. Sárga gyűrűs folt). A törökök kiűzetése után I. Lipót Kolonics érsek tanácsára kiűzte a zsidókat a királyi városokból, 1693. pedig elrendelte, hogy a bányavárosok kerületében csak hétmérföldnyi távolságban telepedhessenek meg. Ennek a rendeletnek az alapja valószínűleg a besztercebányai tanácsnak az az 1582. kiadott rendelete, hogy a város körletében senki, nemcsak zsidó, ne árulhasson bort, marhát, vasat, gabonát. Zavartalanul egyedül a földesúri birtokokon maradtak meg. A városokból kiszorított zsidók a falvakban húzódtak meg, ahonnan csak ideiglenes tartózkodásra mehettek be a városokba, a bányavárosokat pedig egyáltalán nem kereshették fel. Kassán most már 1840-ig nem is lakott zsidó, csak Rozgonyból látogatták a vásárokat. Esterházy Pál herceg 1690. Kismartonban telepített le zsidókat s a szabadkereskedelmen és iparon kívül vallásszabadságot is biztosított a számukra. Egy 1736. keltezett pozsonyi összeírási lajstrom, amely a zsidó lakosság származási helyét is megjelöli, 59 családnál feltünteti, hogy a Pálffy-birtokról kerültek Pozsonyba, amely a Schlossberg Zuckermandl külvárosával együtt, valamint Bazin és Modor városokkal Pálffy-birtok volt. Egy 1735-ből való országos adóösszeírás a szabad királyi városokon kívül harminc vármegyének zsidó lakosságáról ad kimutatást. A szabad királyi városok, amelyek nagyrészt földesúri birtokok voltak és ahol a XVIII. sz. elején is laktak zsidók : Bártfa, Bazin, Buda, Kismarton, Kőszeg, Modor, Pozsony, Szakolca, Szatmár-Németi, Szentgyörgy és Trencsén. A lajstrom meglehetősen hiányos, mert nincs benne Erdély és a Temesköz, hiányzik Baranya, Heves, Nógrád, Túróc, Torna, Ung, Csanád, Csongrád, Szatmár és Toron tál vármegye, ahol pedig kétségtelenül laktak zsidók. Felületesek a feltüntetett adatok is, így Szatmár megyéből csak Szatmárnémetit említi a kimutatás 17 lélekszámmal, holott ismeretes, hogy Károlyi Sándor kurucgenerális már 1724. Pozsonyból küldetett rabbit a nagykárolyi zsidóknak, akiknek tíz évvel az összeírás előtt már jelentős lélekszámú hitközségük volt. Abaújszántót egyetlen lélekszámmal sem említi a kimutatás, pedig az ottani szentegyletnek egy 1790-ből fennmaradt jegyzőkönyve említi a hitközség régi és megtelt temetőjét, amiből következtetni lehet a község népességére. Nagykállóról sincs kimutatás, amely pedig 1700 körül a Szabolcs-megyei zsidóság központja volt, élén a megyei főrabbival. Heves, Liptó és Somogy megyéket csak 1—2 helységgel említi. E kimutatás szerint a harminc vármegyében 11,621 zsidó lakott. Az említett hiányok figyelembevétele mellett még megközelítőleg sem lehet megállapítani, hogy a XVIII. sz. elején mennyi volt az ország lakossága. A kimutatás szerint megyénként, községek szerint a következőképen oszlottak meg a zsidók: Abaúj vm. 28 községében, Arad 3, Árva 3, Bács 3, Békés 1, Bereg 37, Bihar 3, Borsod 19, Esztergom 4, Fejér 10, Győr 9, Heves 2, Komárom 10, Liptó 1, Mosón 9, Nyitra 57, Pest-Pilis-Solt 12, Pozsony 75, Sáros 55, Somogy 1, Sopron 7, Szepes 2, Tolna 12, Trencsén 45, Ugocsa 16, Vas 18, Veszprém 15, Zala 7, Zemplén 74 községében éltek zsidók. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5516 .cimszó a lexikon 1002 . oldalán van.