15507.htm CIMSZO: Zsidó irodalom SZOCIKK: "rovására,
de az alapeszmének mélyében találkoznak. Az utolsó szefira Koszorú vagy Uralom,
az alsóbb lények összekötő kapcsa. E tanokban az arisztotelesi realisztikus és
platói idealisztikus filozófia összeütközését kell észlelnünk. A Kabbala egyre
több hívet hódított és köztük találjuk a nagy tudománya bibliamagyarázót,
Nachmani-t is (1195—1270) és Abulafia
olasz-zsidó filozófust (1240. szül.), aki III. Miklós pápát is a Kabbalának
akarta megnyerni és emiatt halálra ítéltetett, de a pápa hirtelen halála
következtében megmenekült. A német misztikusoknál
szefirót elmélete háttérbe szorul az Istennév jelentőségének tana mögött.
Később 10 szefirótban csak jó tulajdonságokat látnak és ezek ellentéteiképp a
10 Kolifot (hüvely) létezését is tanítják, mint az alsóbbrendű világ
kategóriáit. A világoknak egész nagy láncolata áll fönn tehát, melyek egymásba
fűződnek és külön rétegeződnek. Isten és az ember közötti végtelen réteghalmaz
áttörhető bűnbánat, imádság és jócselekedet által. Az Istentől eltávolodott,
bűnös lélek alantasabb világba kerül, ahol bűnét levezekli, ellenben a hozzá
emelkedő a világrendjét is megváltoztathatja: csodát művelhet. Mindezen tanokat
a Kabbala irodalma a Bibliának «rejtett»
értelméből véli levonhatni és támogatásul felhasználja a Talmudnak szórványos
tanításait az angyalokról, a túlvilágról,
démonokról. Valójában azonban a Talmud befejezése után virágzott gáoni
irodalom a bölcsője ezen idegenszerű fantazmagóriáknak. Nevezetesebb termékei e
kor kabbalisztikus irodalmának : R. Akiba alfabetje, mely a héber abc minden
egyes betűjére alapít misztikus tanításokat a világ jövendőjéről, a Tóráról
stb. Ez már sokat szól az emberből lett (Henoch) Metatron angyalról, de a
tiszta valláserkölcsiség körében mozog és talán tankönyvül is volt szánva.
Messze elkalandozik e tanoktól a «Siur Kóma» c. névtelenül ránk maradt könyv,
mely Isten lényének geometriai méreteiről szól oly anyagias felfogásban, melyen
joggal ütközött meg a későbbi irodalom és Serira gáón egy hozzá intézett
kérdésre csak e választ adhatta: «Isten őrizzen feltennünk, hogy csak ugyan E.
Jismáeltől eredne c. tanítása. Hiszen
«kihez akarnátok hasonlítani Istent és micsoda alakot tulajdonítanátok neki»
mondja a próféta. A zsidó vallásos szemlélet e megtévelyedését csak mohamedán
iskolák befolyásának feltevése alapján érthetjük meg. A kabbalisztikus irodalom
legfőbb tekintélyű műve a Zóhár (Fény), melyet az olasz Leon Mózes-nek
tulajdonít a tudomány, ki 1250—1305. Spanyolországban tartózkodott, nagyelméjű
ismerője a kabbalának. A mű maga azonban Rabbi Simon ben Jochájra vezeti vissza
magát. Biblia-kommentár alakját ölti a régibb Midrások módjára és ennek
tulajdonítható, hogy misztikus körökben valóságos kánonná avatódott, mely a Talmudot is
háttérbe szorította. Értelmezése fölötte nehéz, mivel tanait nem vezeti le
ismert tényekből, hanem éppúgy, mint a Talmud már közismerteknek tételezi föl,
homályát fokozza még az arám idióma. Bölcselete gyermekiesen anthropocentrikus,
úgy hogy a világ minden alakulatára átviszi a kétszerűséget, mely fölött az
egységes közvetítő princípium lebeg. A hímnemű princípium (szeretet) alkotó
természetű, a nőnemű (törvény) ebből ered, befogadó természetű és anyja a
könyörületnek. A Zóhár hatása elterjedt Spanyolországból az egész világra,
különösen Palesztinában és Lengyelországban talált rajongó hívekre. Egyik
adeptusa Luria Izsák (1533—1572) vitte bele a Zohár tanulását a
vallásgyakorlatba és ennek köszönhető, hogy álmessiások, mint Sabbataj Cevi, a
vallásgyakorlat megváltoztatásának varázshatásával kábították el az elméket. L.
Biblia, Zsoltárok, Talmud, Toszefta, Midrás, Tannak, Amorák, Szaboreusok,
Tanchuma, Akiba, Meir, Szirach, Philo, Josephus Flavius, Gáonok, Toszafisták,
Responsumok, Rambam, Rasi, Kabbala, Zóhár, Biuristák, Zsidó történetírás,
Mendelssohn. P. M. Irodalom.
Karpeles, Geschichte d.
jüdischen Literatur (Berlin
1886); u. a., Ein Blick in die jüdische
Literatur (Prag 1895); M. Steinschneider, Jewish Literature (London
1857); u. a., Jüd. Literatur, az
Esch—Gruber-féle Encyclopediában;
H. L. Strack,
Bibliographischer Abriss d. neuhebräischen Literatur
(1884); Winter—Wünsche, Dia jüdische Literatur; Zunz, Gesammelte
Schriften; Hebrew Literature, Comprising Talmudic Treatises, Hebrew Melodies
and the Kabbalah Unveiled, with
Introduction by E. Wilson (The Worlds Great Classics gyűjteményben,
London—New-York 1901); Hebrew
Literature, with Introduction by Harris
(Washington—London 1901, az
Universal Classic Library gyűjteményben); Abrahams, Chapters on Jewish Literature (Philadelphia 1899) ;
Cassel, Lehrbuch. d. jüdischen
Geschichte u. Literatur (2. kiad.
Frankfurt 1896); N. Schlousz,