15506.htm CIMSZO: Zsidó irodalom SZOCIKK: "össze
és adta ki. Ezek között számos magyar költő versének fordítását találjuk. Bergl
József (1802—1885) kaposvári orvos, a Héber nyelv virágai c. versgyűjteményt és
zsidó orvostudomány történeti monográfiát hagyott hátra. Bolgár Mózes (szül.
1882. Csornán), szerkesztette a Zsidó Szemlét, fordított elbeszéléseket
Perectől és írt eredeti verseket, A gólusz meséiben pedig a Midrás költői
remekeit ültette át magyarra. Hameiri Feuerstein Albert szül. Ó-Dávidházán
1886., számos verset írt. Jiddis, héber és magyar verseket ír Holder József. A
szépprózai elbeszélésben és rajzban a magyar irodalmat gazdagította Újvári
Péter zsidó tárgyú regényeivel. Ugyancsak zsidó rajzokat írt Mezey Ferenc,
zsidó regényt, novellát Kiss Arnold és Fényes Samu. A magyar-zsidó irodalom
művelői között a tudományos írók nagy száma is helyet foglal. A legújabb korból
felemlítendők a magyar történeti és irodalmi vonatkozásban : Kohn Sámuel A
zsidók története Magyarországon c. mű szerzője. Németnyelvű történészünk
Kayserling Majer; Krausz Sámuelnek néhány magyar tárgyú magyar nyelven írt
történelmi tanulmánya; Bacher Vilmos a Magyar Zsidó Szemle szerkesztője az IMIT
bibliafordításának egyik szerzője; Ballagi Mór, a Biblia és imakönyv magyar
fordítója; Bernstein Béla: Az 1848—49-iki magyar szabadságharc és a zsidók c.
történeti monográfia szerzője (1899); Pollák Miksa: A zsidók története
Sopronban 1897. és Arany és a Biblia c. mű szerzője. Büchler Sándor: A zsidók
története Budapesten 1901. c. mű szerzője, a zsidótörténet első magántanára a
budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen. Venetianer Lajos: A zsidóság
szervezete az európai államokban 1902. szerzője. Dr. Frisch Ármin szerkesztette
a Magyar-zsidó oklevéltárt I. k. 1092-1239; (dr. Weisz Mór közreműködésével
1903) dr. Wellesz Gyula Rási élete és működése 1906, szerzője. Kecskeméti Ármin
: A zsidó irodalom története I. és II. k. 1909. és A zsidók története c. mű
írója. Kaufmann Dávid számos tudományos műve között Buda ostromának
monográfiája szerepel. Blau Lajos a Magyar Zsidó Szemle szerkesztője, számos
tudományos mű és cikk szerzője. Makai Emil a zsidó műköltészet remekeinek
átültetésével szerepel az irodalomtörténetben, hasonlóan Patai József és Gábor
Ignác. Weiszburg Gyula a Jövő és a Hitközségi Szemle szerkesztője. A történeti
eszmélés pillanatától, a Mendelssohntól számított újkortól kezdve a zsidó
történetírás nyomon követi az egyes alkorszakok világszemléletét. Amint megvolt
a langy reformkorszaknak Graetz-ben a maga klasszikus történetírója, úgy megvan
a cionizmus korának is Dubnow-ban a maga historiografusa, ki a zsidóság jövőjét
azonban nem a külön zsidó területen megvalósítandó államéletben, hanem a
diaszpórában élő zsidóságnak nemzetközi egyesülésében látja. És meg van a
Hirsch Sámson Rafael felidézte neoortodoxiának is a maga nagy tudománya és mély
látású történésze Javec személyében. A chasszidizmus is felújult és ennek a
neochásszidizmusnak rendszeres történetírója ugyan még nem akadt, de
Horodeczki és Buber történetbölcseleti tanulmányai már éreztetik ennek
szükségességét. Misztikus irodalom. A misztikus irodalom eredetét illetőleg
eltérők a nézetek. Némelyek egykorúnak tartják a zsidó hagyománnyal. Sőt a
perzsafennhatóság korába nyúlónak tartják egyes gyökérszálait; mások viszont
kimutathatni vélik, hogy egyetlen tanítása sem található fel sem az esszeus
titkos tanokban, sem a zsidó nép egyéb hagyományaiban és így tisztán a középkor
szülöttjének kell mondanunk. A misztikus irodalom maga főképp R. Simon ben
Jóchájra utal, mint alapvetőre, ami azonban támaszpontot nem talál a Talmudnak
e tanai tájára vonatkozó közléseiben. A misztikus tanok (kabbala) nem alkotnak
összefüggő rendszert és nem mutatható fel köztük logikus kapcsolat. Nem a
szemléletből felmerülő elvont tanok, hanem a képzelet szüleményei és inkább a
vallásos lélek mélyén szunnyadó kívánalmak kifejezői. A tanok homályán
keresztül is áttetszők azok a lelki problémák, melyekre választ keres a
vallásos töprengés: Ha Isten végtelen és tökéletes, hogy van az, hogy véges és
múlandó világot teremtett ? Ha Isten tanát kihirdette, miért nem látja át annak
igazságát minden ember és miért esik bűnbe? Ha Isten tisztán szellemi lény,
miért kell őt testi mozgásokkal, szertartásokkal szolgálni. Miért kell az
ártatlanoknak szenvedniük? Ha Izrael Isten népe, miért van vértanúi sorsra
ítélve? Ezek a kérdések mutatják mar, hogy a kabbala hivatva volt a zsidóságot
a talmudi életrendszer merevségéből kiemelni és vallásos lelkületét a prófétai
tanítások melegével újból áthatni, újból visszavezetni a vallás eredeti
tisztaságához, a lélek kultuszához. Ámde a kabbala sem kerülte el a vallásos
töprengések sorsát, belefulladt az általa adott feleletek, elméletek
szövevényébe és ma már csak alig néhány főbb irányvonalat tudunk e tanítások
tömkelegében fölismerni. Ezeket a következőkben látjuk: Isten végtelen,
világfölötti tökéletes lény, a világot nem is közvetlenül teremtette,
hanem közvetítő lények (demiurgoszok) által, kiknek
legfelsőbb rangúit ő maga hívta életre, de akikre ráruházta a hatalmat tovább
folytatni a teremtés művét. Ezek mind lejjebb és lejjebb szállnak a mennyei
eszményiségből az anyagiság felé. Az első tízet (Szefirót) Isten emanációja,
kisugárzása hívta életre. A 10 szefira a következő: