15505.htm CIMSZO: Zsidó irodalom SZOCIKK: Amit Csernichovszky dalban nyújt, azzal regény alakjában gyönyörködtette Mapó Ábrahám olvasóinak ezreit. A bibliai idők idilli életét a maga tisztaságában, tudományos meglátással tárja fel Ahavasz Cion c. 1853. megjelent és azóta két angol-amerikai, hét jiddis és egy arab fordítást megért regényében a zsidó királyság korából. De következő hasonló tárgyú Asmasz Somron (Szamária bűne) c. regényében a költészet tiszta teréről már a szatirikus célzatok terére csap át, hogy az orthodox ritualizmus túlzásait ostorozhassa. Teljesen határozott az irányzatossága Ájit Óovua (Festett karvaly, Alakoskodó) c. regényében, melyben már a jelen típusai szerepelnek mesteri ecsetelésben (törtető, álszenteskedő rabbi, a batlan, sadchen, stb.) és egészséges humortól átitatott előadásban. Számos új héber lap (Hasachar, Hamaggid, Hakarmel, Hamélic) foglalkozik az új irodalom ismertetésével és bírálatával, sőt szocialista programmal lépnek a porondra a Haemesz és a Hakól c. lapok. A felvilágosító irodalomban esztétikai értékű.még Brandes (1841 —1902) Hadasz vehachajim (A vallás és az élet) c. regénye. A hagyományrombolók divatos korán túl, eszméivel elkésve jelentkezik Snejur S., aki már nem is a zsidó egyoldalúságot, hanem magát a vallást ítéli halálra (A Szajna partján, És lészen), megtagadja az örök béke ideálját, az emberi egyenlőséget is kárhozatosnak tartja, de egyik-másik költeményéből zsidó szív lüktetését érezzük ki. A Sivatag látomásá-ban már Baudlairi nyomokon halad. Az emberi unalom és minden eszménynek relativitásában való hit őrjítő hatása ellenében a rosszban keresi a megváltást, de végül kiábrándul ez elmélet unalmasságából és úgy érzi, hogy mégis csak a természet ölén (A hegyek közt) találja meg a zsidóság is, melyet eddig a talmudi gondolkodás a természettől elidegenített, a maga boldogságát. A Mandolin hangjai mellett költői müvében Rómát átkozza, mely a zsidó államot feldúlta. Ezen sivár hagyományrombolás szelleme nem terpesz-kedhetett soká a Zs.-ban ellenhatás nélkül. A kor éleslátói csakhamar észrevették, hogy a felvilágosodási mozgalom semmi új pozitív gondolattal nem gazdagítja a zsidóságot, az új módi istentisztelet a maga túlrendezettségóvel csak takarója az ürességnek, melyet a vallástalanság vájt lelkében és a múltnak folytonos magasztalása a zsidó történetben egyben lemondás a jövőről. A zsidó hagyomány rehabilitációjáért száll síkra Smolenski az általa alapított Hasachár-ban a balirány tévedései ellen és Am haólam (Örök nép) c. könyvében a nemzeti különjelleg ápolásáért, Ész lataasz (Ideje az ültetésnek) c. műben pedig a Mendelssohni kor tana ellenében, mely szerint a zsidóság csak felekezet és nem nemzet. Am haolómban a zsidó ideált, a jövő messiási reményét ecseteli a chásszidisztikus torzításoktól megtisztítva és már a Zsidó Állam gondolatának veti meg alapját. Hatoe bedarké hachajim (Az élet útján tévelygő) a zsidó élet kinövéseit ecseteli Jókaira emlékeztető humorral és meseszövéssel, úgy hogy számos európai lapban feltűnést kelt, de zsidó érzése annál nagyobb megértést árul el a hagyománynak erkölcsi értékei iránt. Számos más regénye mutatja még ez író nagy tehetségét és finomult ízlését. A kor leghivatottabb költője Bialik Ghajim Nachman, kinek költeményei orosz, olasz, német, lengyel, magyar, angol fordítást értek. Híressé vált Hamaszmid (a kitartó, az aszketa) c. költeménye, mely Patai József fordításában a «Talmudista» címet viseli. Ez bevezet a talmudiskolába, annak egész milieujében mutatja be azt a kedvelt alakját, kire nem hatottak sem a természet csábításai, sem az élet téveszméi, hanem a zsidó hagyomány mellett tart ki. A puszta halottai-ban ugyanazon motívum kerül feldolgozásra epikus alakban. E színhalottakon nem vesz erőt sem a prédára lecsapó sas, sem az alattomban öldöklő kigyó, sem pedig az állatvilág királya, az oroszlán, maga a puszta azonban égbekiált az ő néma lakói ellen, mire a halottak kitámadnak, életet kívánnak, minden szenvedély feléled, de a puszta ismét magába zárja őket. A chén chacir haam c. költeményében elsóhajtja, hogy népe eltévesztette célját az idő labirintusában. A kisenevi pogrom (1903) borzalmainak leírása Az öldöklések városában c. költeményében alapot szolgáltat arra, hogy népe megrögzött egykedvűségét, céltudatlanságát élénk színekben állítsa szemei elé és a tettek mezejére szólítsa az eddig sóhajokban magát kiélt népet. Bialik egyébként nemzeti kereten kívül is talált anyagot dalaihoz. Lewinski Léb (1887—1910) a Hasiolach c. folyóiratban megjelent Gondolatok és tettek c. szépirodalmi színvonalon álló tárcáiban a zsidóság minden problémáját öleli fel, Utazás Palesztinába ISO év múlva reális színekben nyújt utópiát. Bersadzki Ezsajás (1870—1908) Cél nélkül és Az ár ellen c. és kisebb elbeszéléseiben a mai ideál és hit és becsvágy nélküli zsidónak szomorú életét ecseteli. Hasonlóan látja népét Brenner Chajim, aki a Tél idején és a Pont körül és Két víz között c. regényeiben a Talmudon töprengő és az életet meg nem látó ifjakat, másrészt pedig a szocializmusban új Talmudot valló és végül a cionista kolonizációba is a golusz ideológiáját átplántáló meddő zsidóságot rajzolja. Hasonló sötétséget tár fel a Határon túl c. drámájában. A zsargonírók közül főkép Perec emelkedett világirodalmi színvonalra elbeszéléseivel, de írt értékes verseket is. Morris Rosevfeld is számos oly költeményt irt, mely a jelenkori lírai költészetben számottevő. Steinberg Jákob prózában és versben jeleskedik az elsők között. Sálom Asch drámáját (Bosszúálló Isten) Budapesten is játszották. Az újzsidó irodalomban a magyar zsidóságot főkóp ezek képviselik: Leudsohn Salamon (1789. Mórott született 33 éves korában búskomorságban halt meg). Kelet országá-ban Palesztinával foglalkozik. Jesurun költészete poétikai művében néhány verset is nyújt. Ezek között A költészet szól (ford. Patai József) a szépségnek minden alakban való megvalósulását énekli meg. Erter Izsák a budapesti egyetemen orvostudományra adta magát és később orvos létére a lengyelzsidó chásszidizmus babonás hite ellen fordul Száné Szanszané és Szemangelof c. szatírájában. Bacher Simon szül. 1823. Liptószent-miklóson, megh. 1892. Budapesten. Héber költeményeit fla a híres tudós Bacher Vilmos gyűjtötte Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5505 .cimszó a lexikon 995 . oldalán van.