15500.htm CIMSZO: Zsidó irodalom SZOCIKK: "Bánóci József és Gábor Ignác). Josephus Flavius (37—kb. 105), női ágon a makkabeus fejedelmek sarja, buzgón tanulmányozta korának vallásos irányait: a farizeus, a szadduceus és esszénus gondolkodásmódot, amellett a római udvarral is érintkezésbe jutott; a rómaiak elleni felkelésben a galileai hadsereg vezérletét vállalta és hősies harcok után római fogságba esett. De Vespasianus felszabadította és maga mellett tartotta. A császári palotában tartózkodott utódja Titus és Domitianus alatt is és itt írta műveit: 1. A zsidó háborúról szóló könyvét eredetileg arám nyelven írta, később görögre fordította le. A könyv visszanyúlik egészen Antiochus Epiphanes koráig (175 Kr. e.). 2. Antiquitates Judaicae (görögül : Ioudaiké Archaiologia); a zsidók története a Tórával és a bibliai könyvekkel párhuzamosan, de folytatva Nero koráig, számos oklevél közbeiktatásával, teljesen görögös mondatfűzésben. 3. Önéletrajz: hadvezéri működésének igazolása (l. Zsidók története.) 4. Apion ellen vagy a zsidóság magas koráról. Ez különösen az által vált becsessé, hogy számos elveszett irodalmi értékű kútfő kivonatát közli; a zsidóság védelmét tartalmazza a róla költött szamárfő-imádás s más babonás hitellen. Csak latin fordításban töredékesen maradt ránk. Egyik történeti érdekességű helye: «Nincsen egyetlen görög vagy nemgörög város, ahová a hetedik napunknak szokása el ne jutott volna és ahol böjtjeinkét és gyertyaünnepünket (Chanuka ?), valamint étkezési tilalmainkat meg ne tartanák. Sőt még arra is törekszenek, hogy utánozzák a mi egyetértésünket, a mi adakozó hajlamunkat, a mi munkásságunkat és kitartásunkat a törvénytiszteletünk miatt való szenvedéseinkben (30. f.). Történeti munkájának szemléltetésére l. Josephus Flavius, Farizeusok, Szadduceusok, és Esszénusok cikkeket, melyek magukban véve is jó tájékoztatást nyújtanak azon kor eszmeáramlatai felől. A Sibyllák pseuchepigrafikus, azaz az alcímet viselő könyvek közé tartozik. Görög jósnőnek szájába ad zsidó prófétai tanítást, hogy ezáltal a pogány világ számára elfogadhatóbbá tegye azt. Ebben a könyvben a zsidó gondolat előbb keresztény feldolgozáson ment keresztül. Arám bibliafordítások (Targumok). A zsidóság nem mindig a héber nyelvet használta társalgási nyelvül, a babiloni fogságból visszajövet már az arám dialektust hozta magával és ezt tette kereskedelmi és közforgalmi nyelvvé, ügy, hogy a Tórát is már arámra kellett lefordítani, hogy a nép megérthesse. Számos ilyen arám fordítás maradt a Biblia különböző könyveire. Ezek irodalmi méltatást azért igényelnek, mert bennük a Biblia-értelmezésnek már újabb fejlődési foka mutatkozik és rendszerint polémikus éllel majd a szadduceusok, majd a hellenisták felfogása ellen irányul. 1. Onkelosz Targuma általában véve nagyon híven követi a héber szöveget, tudatosan kivételt akkor tesz, mikor anthropomorphismusokat (l. o.), azaz emberről vett, de Istenre vonatkozó kifejezéseket akar elkerülni, vagy amikor messiási célzatot lát a bibliai szóban és ezt világosabban akarja érvényre juttatni; akkor is, mikor a költői helyeket is már prédikációs alkalmazásban veszi és végül, mikor már vallásgyakorlati alkalmazásában ismertetni akarja a tórái törvényt. Példák: «Isten szelleme lebegett a víz fölött» (a szól fújt Isten jelenléte elöl a víz felszínére) (Móz. 1.1, 2); «Ne főzd a kecskegödölyét anyja tejében» helyett: ne egyetek húst tejben (Móz. 2. 34, 26); «Nem távozik a jogar Judából és a törvényhozó öléből, amíg el nem jut Silohba» (Nem lesz elragadva az, aki uralmat gyakorol, Juda házából, sem pedig a tudós az ő gyermekeitől, míg el nem jön a Messiás, akié az uralom. .. Visszatér Izrael az ő városába, népek építik fel templomát, jámborok veszik körül, bíbor lesz a ruhája (Móz. I. 49,10). A Jeruzsálemi Targum a legrégibb, de csak töredékekben maradt ránk és beleolvadt a Jonathán Targum-ába, mely már inkább költői fantáziákkal átszőtt midrási körülírás. Példaképpen ezt említjük fel: «öt csoda történt Jákobbal: megrövidültek a nap órái és a nap nem alkonyatkor szállt le, mivel Isten beszélni akart vele. Mikor Beer Sebából távozott, eléje ugrott (előre hömpölygött) a föld és ő Háránban találta magát (célpontján). A kövek, melyeket este feje alá rakott, reggelre egy kővé tömörültek és ezt tette emlékkővé»... stb. (Móz. I. 28, 10-11-hez). Még szabadabb a Szentiratokhoz készült Targum Séni (második Targum), mely már csak alapul használja a szöveget legendák hozzáfűzésére. így pl. ezt a mondatot: «Azon éjjel eltűnt a király álma» így írja körül: «Azon éjjel égbeszállt Izrael jajveszékelése, könyörületében elhatározta az Isten, hogy Izrael vesztének sorsáról a pecsétet letépi és elküldte a nyugtalanítás angyalát a királyhoz. Ez reggelre kelve nyugtalankodott és előhozatta a krónikát. Amikor az íródeák ahhoz a helyhez ért, hogy Mordecháj az ő életét megmentette, ezeket a lapokat elfordította és nem akarta elolvasni, de Isten úgy rendelte, hogy ezek a lapok mindig maguktól lapozódtak vissza.» A zsidó irodalom egyik mellékterméke az Új- Testamentum (l. o.), mely szerzőitől és az olvasó közönségtől eltekintve, melynek szánva volt, már csak azért is zsidó irodalmi jelenség, mivel a zsidóságban irodalmi ellenhatást váltott ki, mely leginkább latens allegorikus alakban a talmudi Aggadában (l. o.) jutott szóhoz. (Például szolgálhat a Mózes halála c. legenda, Új- Testamentum.) A Talmud (l.o.) Izráel népének legsajátosabb irodalma, mely annyira az ő lelkéből fakadt, hogy a zsidóság a Bibliára sohasem fordított annyi szellemi erőt, mint a Talmudra és manapság is a Talmudot mondhatjuk az európai irodalmak közt a legkevésbé holtnak, mert az elmék ezreit köti le úgy törvény-fejtegetési (Halacha), mint szépirodalmi (Aggada) részeiben. Ez irodalom kevésbé nyert művészi formát, mint más. A Talmudban az anyag rendszerességéről szó sem lehet, mégis bizonyos vonzóerőt ad neki az a közvetlenség és elevenség, mely a szóbeli előadások nyomán való följegyzéséből ered. Eredetileg a templomi tórai előadáshoz fűződő apróbb megjegyzések, melyeket leírni nem is volt szabad, nehogy az Szentírás tekintélyével vetekedjenek, szolgáltatták a talmudi diskussziók tárgyát; az előadás elevenebbé tétele kedvéért pedig átcsaptak" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5500 .cimszó a lexikon 990 . oldalán van.