15499.htm CIMSZO: Zsidó irodalom SZOCIKK: más és sok százra menő eltérést találunk a mai Septuaginta kiadásokban. Mindamellett a Septuaginta ma is nélkülözhetetlen segédeszköz a bibliai szöveg magyarázatában, sok esetben homályos héber szövegeket a fordítás megvilágít sok szó kihalt volna a héber nyelvtudatból, ha a Septuaginta fordítása nem Őrizte volna meg jelentményüket. A hellenista korszaknak értékes terméke továbbá a Makkabeusok első könyve, mely Palesztinában keletkezett és így természetesen héber nyelven, az általa elbeszélt események közvetlen hatása alatt Hyrkanos Jochanan makkabeus király idejében (kb. 100. Kr. e.), de a palesztinai kánonba nem jutott be, bizonyára amiatt az ellenséges áramlat miatt, amely a Dávid trónjára került új dinasztia iránt később megnyilvánult. A Septuaginta érdeme, hogy ezt legalább görög fordításban megmentette számunkra. A könyv a makkabeus-felkelés történetét mondja el, még pedig annak a kornak mondákra hajló történeti modorával szemben tisztán objektív történeti hitelességgel. (Magyarra fordította Dercsényi Móric, megjelent a Zsidó Népszerű Könyvtárban, szerk. Bánóczi József és Gábor Ignác). A Makkabeusok második könyve az előbbi könyvtől független, de ugyanazon háborúnak epizódjait beszéli el. Érdekessé teszi a Chanuka eredetének más beállítása. A könyv egy levéllel kezdődik, melyben a palesztinai zsidók az egyiptomi testvérekhez azt a felszólítást intézik, hogy ünnepeljék ők is a Chanukát. A levél így végződik: «Ünnepeljétek tehát a ,Sátoros-ünnep’ napjait kiszlev havában a 180. esztendőben.» Egy másik hasonló átirat így szól: «Mivel kiszlev hó 25-én a templom megtisztítását akarjuk ünnepelni, nem mulaszthatjuk el, benneteket egyről értesíteni, hogy ti is ünnepeljétek meg a «Sátoros ünnepet», és a «tűz ünnepét» üljétek, mely akkor rendeltetett el, mikor Nechemia a Templomot az oltárral felépítette… Mikor ugyanis őseink Perzsiába vándoroltak, az akkori papok az oltár tüzéből parazsat vittek magukkal és egy kiszáradt kútba rejtették... visszajövet elhozták, de sárrá váltán, amikor az oltárra öntötték, kigyulladt... (l. f.). És nagy örömben 8 napos ünnepet tartottak, a Sátorosünnephez hasonlón, arról emlékezve meg, hogy röviddel ezelőtt a Sátoros-ünnep alatt hegyekben és barlangokban vadállatokhoz hasonlóan bujdostak. Ezért lombbal körülfont vesszőket hordoztak és hálaénekekre zendítettek (10. f.). E beállítás szerint tehát a Chanuka voltaképp egy pót-sátorosünnep (a pót-peszach mintájára). A zsidó-görög irodalom bizonyítványt állít ki magának a vallásos zsidóérzület megrendíthetetlenségéről a Ben Szira (röviden Szira, Sirách) példabeszédeiben, mely még a Biblia utolsó könyvének, Dánielnek megíratása előtt keletkezett és pedig ugyancsak héber nyelven. A kánonból mégis kirekedt, emiatt héber eredetije el is veszett és csak napjainkban fedezték újból fel egy töredékét. De mégsem részesítették olyan rideg bánásmódban, mint a többi apokrif könyvet. Az egyetlen kánonon kívüli könyv, melyből bőven idéz a Talmud és pedig ugyanolyan formula kíséretében (amint írva van) mint a Bibliából. Hogy a kanonizálásra nem méltatták, annak talán az lehetett az oka, hogy némely tanításában inkább a gyakorlatiasság érvényesül, mint a vallásosság (pl. a szolgával szemben szükség esetére kemény bánásmódot ajánl, bár nyomban utána megbecsülését ajánlja). A Salamon-példabeszédekhez viszonyítva irodalmi fejlődést észlelünk látókörének tágulásában s a nagyobb szakaszokban, melyek a gondolat kifejtésére bővebb alkalmat adnak. Korának haladottabb gondolkodásmódját tükrözteti vissza a következő tanítása: «Ha valakid meghalt, engedj szabad folyást könnyeidnek és mivel szörnyen szenvedsz, gyászénekre zendíthetsz. A halottat őt megillető módon takarítsd el és ne légy gondatlan vele szemben. Keservesen sirasd... rangjához illően egy-két napig, hogy a megszólásnak elejét vedd, aztán pedig vidulj föl, vess véget a gyásznak. Mert a gyász újabb halált okozhat, a szívbéli gyász ugyanis lenyomja az életerőt. A gyászkísérettel együtt oszlik a bánat is, de az élet, melyet a szegénynek viselnie kell, az életet emészti... Ne feledd ezt, mert nincs visszatérés, ő neki már nem használhatsz, magadnak pedig csak ártasz. Gondolj arra, hogy az ő sorsa vár terád is: ma nekem, holnap neked. Amint a halott nyugalomra tért, ne gondolj rá többet és vigasztalódj rajta, mivel lelke elszállott belőle» (88. f.). Egyébiránt szól a kísértések elleni küzdelemről, a szülők iránti kötelességekről, szerénységről, könyörületességről, szegények iránti gyöngédségről (mert jobb a szép szó, mint maga az adomány), az igaz barátság ápolásáról, gyakorlati tanácsokat ad a hatalmasokkal szemben való alkalmazkodásra, elnézést ajánl a bűnösökkel szemben, óv a nők csábításaitól, bölcs módjára korholja a fecsegést és dicsőíti a hallgatást, ékesen szól a gazdagságra való törekvés veszélyeiről, viszont lelkére köti olvasóinak, hogy a jótállástól tartózkodjanak. (L. Szirach). Philo (l. o.) az alexandriai zsidó kultúra csúcspontján álló filozófus Platón, Heraklitos, Parmenides, Empedokles, Zeno tanítványának vallotta magát, de azért egy hajszálnyira sem hajlott el a zsidó vallástól. A két disciplinát csak úgy tudta összeegyeztetni, hogy a szavakban rejlő ésszerű jelentésen túl mélyebb, allegorikus értelmet is tulajdonított a Bibliának, itt-ott azonban azt is megengedi magának, hogy a szószerinti értelmet oktalanságnak mondja. A zsidóság nem fogadta el módszereit, a középkori zsidó írók nem is ismerik, csak Azarja de Rossi (1511—1578) a reneszánszkori nagy műveltségű zsidó régiségbúvár az egyetlen kivétel. Hogy mily messze megy Philo a bibliai szöveg átértelmezésében, mutassa e pár példa: Isten nevét négy betűvel jelöli Mózes... a négyben benne van minden : a pont, a vonal, a sík, a test, a Világegyetem méretei és a zene legjobb hangjai. Áron botja mandolát termett. A mandola hártyája keserű, a magját körülfogó burok igen kemény, úgy, hogy a kettő közé zárt gyümölcs nem egykönnyen hámozható ki. Ez jelképezi a munkáló lelket. Csak keserű, kemény munkából fakad a jó. Akik dúsan élnek, lelküket elpuhítják, azoknál nem lakozik az erény (Mózes életéből, ordította Fischer Gyula, megjelent a Népszerű Zsidó Könyvtár kiadásában [17—18. sz.]. Szerk. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5499 .cimszó a lexikon 989 . oldalán van.