15489.htm       CIMSZO:        Zsidó a magyar rergényirodalomban                            SZOCIKK:     "Zsidó a magyar regényirodalomban. A magyar regény- és novellairodalomnak a XIX. sz. elejéig nyúló bevezető korszakában, amidőn csak fordításokkal, átdolgozásokkal és magyarításokkal találkozunk, ritkán szerepel a zsidó alakja. Faludi Ferenc novellagyüjteményében csupán említést tesz egy pénzkölcsönző zsidóról (Téli éjtszakák, 1787), Mikes Kelemennél már cselekvő személy a zsidó, ki drágakövekkel, rabokkal kereskedik és bejáratos a spanyol vice­király udvarába (Mulatságos napok). Dugonics András: Aranyperecek c. regényeben (1790) pedig a cselekmény egyik mozgató eleme: Náthán, a szívtelen, csaló, pénzsóvár zsidó, Ákos fejedelem udvarának gyöngy- és drágakőbecsűse. A Fáy Andrással kezdődő eredeti magyar regényírás korának hangulatában már ott él a zsidók egyenjogúsításának gondolata. A zsidók társadalmi és politikai helyzetének kérdése, az emancipáció problémája irányzatossá tette irodalmunkban a zsidó alakok szerepeltetését. Stancsics Mihály a jogtalanul üldözött és oknélkül gyűlölt zsidóvallású embertársainak ajánlja Pazardi c. elbeszélését (1836), melyben a józanul gazdálkodó, szorgalmas zsidót szembeállítja a tékozló nagybirtokossal. Fáy Andrásnak Salamon c. életképe (1838) ad alkalmat, hogy elmélkedjék a zsidók helyzetének javításáról. A zsidók bűne a társadalom hibája és a társadalom kötelessége : emberré tenni a zsidót. Az emancipáció kérdésének aktualitása érződik ki Jósika Miklós romantikus regényeinek zsidó rajzaiból. Kissé eszményített zsidó alakjaiban rámutat a méltánytalanul üldözöttek erényeire, az egyenjogúsítás szükségére, arra az embertelenségre, hogy a vallása miatt még mindig üldözik a zsidót. A csehek Magyarországban c. regényében (1839) Komoróczi Péter rablóvárában szenved Ábrahám, leendő veje, Naftáli és fogadott leánya, a szépséges, nemeslelkű Aminha. A zsidónak nevelt Aminha keresztény leány, kinek Mátyás király megengedi, hogy a zsidó ifjú felesége legyen. Eszter c. regényének (1853) hőse a szép Eszter, Lévi zsidó unokája, Kázmér lengyel király kedvese lesz, mert azt hiszi: így segíthet a sokat szenvedett, elnyomott zsidótestvérein. Jósika a magyar zsidóság szabadságharci nemes magatartását és hazafias szellemét Hirsch Icig kocsmáros személyében példázza (Egy magyar család a forradalom alatt, 1861—1862). Egyik novellájában a vegyes házasság belső életét világítja meg (Gazdagság nem boldogság, 1847), egy-két zsidó alakjában a visszataszító jellemtulajdonságokat domborítja ki: Roderich bűnrészes a gazul szerzett vagyon gyűjtésében (Akarat és hajlam, 1845), a rabló és uzsorás zsidó rettegteti egy pesti ház lakóit (Egy kétemeletes ház Pesten.1847)Az emancipáció szellemében íródott Ormos Zsigmond Vér és bosszú c. regénye (1841), melyben a gonosz, elvetemedett zsidó apával szemben a fia képviseli a derék, becsületes, hazafias zsidót. Eötvös József báró zsidó regényalakját kedvezőtlen színben mutatja be. Tervszerűen, hogy igazolja a jogegyenlőtlenség káros következményeit. A zsidók hibáiért a társadalomra hárítja a felelősséget. A zsidónak nem engedték meg, hogy tisztességes munkával keresse meg kenyerét, a zsidót eltiltották a nemesebb pályáktól. A zsidók emancipációjáról írt tanulmányának egy-két gondolata húzódik meg A falu jegyzője (1845) züllött, üveges zsidójának alakrajza mögött. Jósika, Eötvös, Vajda Péter liberalizmusával szemben Nagy Ignác bántó ci­nizmussal festi feketére az emancipáció gondolatát. Nem híve az egyenjogúsítás eszméjének; fél, hogy a felszabadulás szabad utat enged a zsidó bűnök terjedésének, sőt szerinte még a zsidók magyarosodása is csak ravasz számítás, hogy mielőbb eljussanak a korlátlan bűnözés törvényszentesítette lehetőségéhez, az emancipációhoz. Zsidó alakjai kevés kivétellel uzsorások vagy Sue-féle gonosztevők: a zsivánnyá vedlett Móric, kinek feleségét Sobri haramia megszöktette (Magyar titkok, 1844), a gazdag Dávid zsidó orvos fia, ki kereszténnyé lett és rabló meg apagyilkos egy személyben (A nagyravágyó, 1842), a zsidó uzsorás, ágens, orgazda (Torzképek, 1844), kikben semmi emberi vonás nincs, a hajhász, ki még sódart is eszik, csakhogy a kurta nemesnél céljához jusson (A hajhász, 1844). Történeti novelláiban több emberséggel rajzolja zsidó alakjait: Esztert, Jósua ben Ascher zsidó orvos leányát (Villámhegy, 1838) és Reginát, az öreg Jochaj gyermekét, kit Leone, a király törvénytelen fia, elrabol (A hitrabság, 1843). A 40-es években Nagy Ignác divatossá és népszerűvé tette az életképeket. Ezeknek genrealakjai között igen gyakran tűnik fel a zsidó karikaturává torzított figurája: a batyus zsidó, kit a betyár szalonnával etet (sűrűn előforduló motivum ez időszak irodalmában), a gazdag zsidó kitől Zöld Marci elveszi a pénzét (Gaal József: Igaz osztály, 1846), a zsidó ügynök, ki kiforgatja vagyonából a földbirtokost, a gyufaárus zsidógyerek, a házaló zsidó, a hajhász stb. (Varga Soma, Császár Ferenc, Lakner Sándor stb. életképeiben). Leleményes rosszindulat és antiszemita stílus jellemzi Bernát Gáspár életképeinek zsidó rajzait. Kígyósszemű, mulatt-göndör zsidó uzsorásról beszél az iró, ki még korainak tartja az emancipációt és rettegve látja, mint lepik el Budapestet a haszonleső zsidók. (Alföldi gyors¬szekéren, Táblabíró, Jajvár stb., 1844). Hasonló elfogultsággal szerepelteti Kúthy Lajos : Hazai rejtelmek c. bűnügyi regényében (1846) művé¬nek két gonosztevőjét: Márkot és Löblt. Löbl Simon : dúsgazdag kereskedő, uzsorás, szívtelen csaló, az emberiség söpredéke ; Márk, a zsidó orvos, alávaló jellem, lelketlen, hitvány erkölcstelen. Kúthy határtalan zsidógyűlölete íveken keresztül kéjjel merül el a zsidó gazságok részletezésében. Ugyanez a gyalázkodó hang uralkodik novelláiban is. A Kúthy-féle novellaírók (Kleh István, Nagy Sándor stb.) mellett mind gyakrabban találkozni a zsidó vonatkozású  iránynovellák szerzőivel. Az elnyomott zsidók érdekében, az előítéletek ellen írják elbeszéléseiket: Ney Ferenc, Martonffy Ignác, Hatvani Gábor, Szegfi Mór stb. A szabadságharc után Jókai Mór regényköltészetében gazdag sora vonul fel a zsidó alakoknak. A magyar zsidók hősiessége a szabadságharcban Jókai szemében fokozta a zsidók emberi értékét és romantikus világszemléletében ez a hazafias megnyilatkozás örök időkre kiható jogigénnyé magasodott. Müveinek zsidó szereplői és antiszemita figurái: gondolkodásának és erkölcsi felfogásának objektivációi. Számos felejthetetlen zsidó alakot teremtett meg : Rotheisel Ábrahámot (Rab Ráby), Pelikán Samut (Sárga Rózsa), Salamon zsibárust (A kőszívű ember fiai) stb. s mellettük a zsidó könyörületesség és emberszeretet nemes képviselőit. Ha van is Jókai regényeiben néhány szemtelen vonásokkal motivált zsidó, ezek csak a környezet hatása alatt embertelenedtek el (Rakamszar, Degond). Jókainál nem a zsidók, hanem az antiszemiták a leglelketlenebb uzsorások. Zsidógyűlölő alakjaiban a szellemi és a lelki kulturátlanságot domborította ki elsősorban karaktervonássá. Végzetes életzökkenőnek tartotta a hitehagyást és ezt éreztette is a hitehagyó jellemének megfestésében. A vallásához ragaszkodó hőst ellenben igaz emberi tulajdonsá¬gokkal ruházta fel (A mi lengyelünk) Vas Gereben novelláiban hagyományos zsidó típusokra akadunk, de a furfangos, humorosan megrajzoló zsidó alakja mellett bemutatja az új generáció zsidó emberét is, a szabadabb légkörben élő zsidó orvost. (Régi jó idők, 1855). Bérczy Károly a régmúltba megy vissza, hogy igazolja a maga felfogását: Magyarországon jobb dolga volt a zsidóknak, mint a keresztényeknek. A hatalmas vagyonnal rendelkező Dávid még Endre királyt is a kezében tartotta (Egy zsidó a XIII században, 1854). A gazdag zsidó személye egyébként is kedves témája volt íróinknak. Észrevették a meggazdagodott zsidók rossz tulajdonságait : Berger Simon lenézi a szerény viszonyok közt élő ismerőseit (Beöthy László : Goldbach et, Comp. füszerkereskedése, 1858), az előneves Salamon mindenáron mágnás rokonságba akar jutni (Vadnai Károly : Téli estékre, 1862). Abonyi Lajos regényének tendenciája még a zsidó emancipáció (Kenyér és becsület, 1887), de már a kor realista regényirodalma érdekesebb, újszerűbb problémák ütköző pontjába állítja a zsidót. Az ősi és a szerzett vagyon harcában szembe kerül egymással a született arisztokrácia és az újonnan felemelkedő zsidó bankokrácia (Ábrányi Kornél: Régi és új nemesek, 1881; Kazár Emil: Ősök és unokák, 1881). A zsidó érvényesülésének szédítő pályáját rajzolja meg Tolnai Lajos: Báróné ténsasszony c. regénye (1882) hősének emelkedésében. Schwindler, a galíciai zsidó, főorvos, követ, báró lesz, majd bekövetkezik az anyagi romlás és a főorvosnak szöknie kell. Hasonlóan bukásba fullad Fridényi bankár törtetése is. Tönkre¬megy a bank, amelyet feleségének ügyessége, hozzáértése virágzóvá tett. (Acsády Ignác : Fridényi bank, 1882). Egy egész zsidó család buká¬sának történetét adja Csiky Gergely Atlasz család c. regényében (1890). A zsidóság életének egyik szomorú jelenségét tárja fel, miként lesz semmivé a második nemzedék kezén az apák szorgalmas munkával szerzett vagyona. Mikszáth Kálmán regényeiben, novelláiban a tótok és palócok híven megformált alakjai mellé felsorakoznak a zsidó típusok is. Ezeket javarészt vidéki tartózkodásának emlékeiből vetítette vissza müvének lapjaira. A távlat fölényével szem¬lélte alakjait és nem tett kivételt a zsidókkal sem. Általában a humor és a gúny reflektorával világít rájuk (Szent Péter esernyője, A körtvélyesi csiny stb.) s ha műve alaphangja a szatíra, zsidó figurái még inkább ennek a szellemnek légkörében mozognak (Új Zrínyiász). Néha azonban a tárgyilagosság választó hűvösségén némi melegség is átszüremlik zsidó rajzaiba (A batyus zsidó leánya). A XX. sz. magyar regényírói inkább a fővárosi zsidók életéből sa lipótvárosi zsidóság szalonjaiból veszik zsidó alakjaikat. A zsidó család belső életébe enged bepillantást KóborTamás :Budapest, 1901; Ki a gettóból, 1911; Hamupipőke őnagysága, 1911), a lipótvárosi gazdag zsidók társaséletének világát mutatja be Ambrus Zoltán : (Berzsenyi báró és családja, 1902), ennek a társadalmi rétegnek személyeit és éíetepizódjait tette gúny tárgyává Molnár Ferenc, ki Andor c. regényében 1918) egy pesti zsidó fiatalember történetét írta meg.Molnár szívesen sző regényeibe egy-egy zsidó anekdotát is (A gőzoszlop, 1926). A melegséggel, humorosan vagy reálisan megrajzolt zsidó epizódalakok sorából (Rákosi Viktor, Móricz Pál, Farkas Pál stb.) messze kiemelkedik Heim Poldi zsidó tüzér, ki a szabadságharc délvidéki küzdelmeiben halt hősi halált. (Herczeg Ferenc: A hét sváb, 1916. Az író, midőn regényét színpadra átdolgozta, a drámába nem vette föl a zsidó alakját. A fekete lovas 1919). A világháború utáni idők szellemében kapott formát Szabó Dezső Az elsodort falu c. regénye (1919), melyben az író a magyarság pusztulásának egyik legfőbb okát a zsidóság gazdasági és társadalmi előretörésében látja. A zsidó intellektuelek szellemakarásai kapnak tendenciát Babits Mihály regényeiben (Timár Virgil fia, stb.) Móricz Zsigmond a zsidóságnak a vidéki magyarsággal való keveredését teszi problémává (Kivilágos kivirradatig, 1926), Erdős René útraindulásának helyét, a vidéki hithű zsidó család életét (Az új sarj, 1920) és a kikeresztelkedett zsidók erkölcsi világát (Báró Herzfeld Clarisse, 1926) rajzolja meg. Hatvany Lajos pedig trilógiában szándékozik feldolgozni az asszimiláló magyar zsidóság minden kérdéskomplexumát (Urak és emberek). Az utolsó évek zsidó hőssel, zsidó miliőben játszó regényei mellett (Szirmai Rezső Menekülő lelkek, Földi Mihály A halasi Hirsch-fiú) Biró Lajos A bazini zsidók c. müvében (1921). magát a. zsidóságot teszi meg hőssé. Az író a XVI.sz.-i vérváddal kapcsolatban rámutat arra a haszonra, mely a zsidóság számára az antiszemitizmusból reakcióként fakad. "                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5489 .cimszó a lexikon 984 . oldalán van.