15443.htm CIMSZO: Zarándoklás a szentföldre SZOCIKK: "Zarándoklás a Szentföldre, a zsidóság legrégibb tradíciói közé tartozik s alapja abban a bibliai rendelkezésben található, hogy minden zsidó férfiú évenként háromszor tartozik megjelenni a Templomban (Exod. 23. 17; Deuter. 16. 16). Ez a jeruzsálemi Templom fennállása idején a három zarándok-ünnepen, a peszach, sovuósz és szukkósz ünnepén történt. A zarándoklást regel-nek, a megjelenést reijá-nak nevezték. A Misna szerint ez a zarándoklás «mindenkire kötelező, kivéve kiskorúakat, nőket, vakokat, bénákat, aggokat, nagy betegeket és elmekórosokat) . A mózesi törvények szerint mindenkinek áldoznia kellett (Exod. 33. 14; Deuter. 16. 17), de annak mértékét csak később határozták meg. Jóllehet nők és gyermekek nem voltak kötelesek zarándokolni, rendszerint ők is elkísérték atyjukat vagy férjeiket (Peszachim 89a, Gittin 25a). A legfőbb zarándok-ünnep természetesen a szukkósz-ünnep, a «chag ha-ászif», az «összegyüjtés ünnepe» volt, amelyet az egész nép közösen ünnepelt Jeruzsálemben (Nechemia 8. 17). De Palesztinán kívül, a Babiloniában élő zsidóság is rendszeresen zarándokolt Jeruzsálembe a zsidó állam fennállása idején, jóllehet az számos esetben életveszedelemmel járt (Taánit 28a). A zarándoklás Judaea fennállásának utolsó századában oly arányokat öltött, hogy Gessius Florus procurátor 256,500 zarándokról tesz említést egy peszách alkalmával; a Toszefta pedig Agrippa jelentését közli az egymilliót meghaladó zarándokról, ami azonban túlzásnak vehető. Jeruzsálem akkori területén 240,000 embernél több nem fért el. A zarándokoknak ősidőktől fogva minden kényelmet biztosítottak. Először is a Jeruzsálembe vezető utakról és kutakról gondoskodtak (Sekálim 1. 1, 5. 1); az áldozati állatok bőrét átengedték a szállásadóknak, akiknek ezenkívül semmit sem volt szabad a zarándokoktól elfogadniok (Jóma 12a). Jeruzsálem lakói vendégszeretőn fogadták őket, a papság előzékeny volt, a nyilvános hitszónoklatok pedig dicsérték a zarándokokat (Szukkót 49b, Peszachim 5b). A jeruzsálemi Szentély elpusztításával nein szűnt meg a Z. (Énekek-Éneke Midrás 4. 2.), sőt a veszély dacára a nők is elkísérték férjeiket (Nedárim 23a), de az egykori öröm és vigasság gyásszá és panasszá változott: nemzeti függetlenségének elvesztését gyászolta ezután a zsidóság zarándokünnepei alkalmával is s panaszra nyiltak ajkai: «Szent városaid romokban hevernek, Cion vadonná, Jeruzsálem pusztasággá lett; Szentélyünk pedig, egykor az ősök büszkesége, földig égve, kincseink elpusztítva vannak» (Móéd Kátán 26a). A zarándoklás sohasem szünetelt még a szétszórt zsidóságnál sem. Midőn Szaladin szultán elfoglalta Jeruzsálemet, ő, mint Maimonides jóakarója, türelmet tanúsított a zsidók iránt s a Z. új erőre ébredt. Ekkor megindult az egész keleti zsidóság Z.-a s még ötven évvel később Estori Farchi feljegyzése szerint is állandó szokása volt a Z. a távoli keleten élő zsidóknak. A keresztes hadjáratok idejében a nyugati zsidók is zarándokoltak Jeruzsálembe. Juda ha-Levi, Rottenburgi Meir, Maimonides, Tudelai Benjámin és Regensburgi Patachja, Jechiel párisi rabbi, Nachmanides a XII—XIII. sz.-ban és számos más tekintélyes tudós Spanyolországból és Itáliából szintén elzarándokoltak a Szentfödre. A spanyol zsidók kiűzése és a török terület benépesedése zsidókkal, valamint a Szentföld utáni benső vágy a XVI—XVIII. sz.-ban egyre fokozták a gyakori Z.-t, nem csupán Jeruzsálem, hanem Sámuel próféta, R. Simeon ben Jochai a Zóhár (1. o.) állítólagos szerzője, továbbá R. Meir vélt sírjának a megtekintése végett is. Európa keleti zsidósága a XVI. sz.-tól kezdve indít népes Z.-t a Szentföldre. Még a XIX. sz.-ban az emancipációk következtében sem szünetelt a Z. és több kitűnő zsidó tudós telepedett le végkép a Szentföldön. A zsidó zarándoklások gyakori ájtatosságokkal vannak egybekapcsolva, melyeket főképen a tradíció által megszentelt helyek romjainál gyakorolnak. Ezek mellett a keleti zsidók népies mulatságokat is szoktak rendezni. Jeruzsálemben a zarándokok a Salamon-templom megmaradt nyugati falánál gyülekeznek péntek és ünnep-esténként, tammuz hó 17-től áv hó9-íg, a Templom lerombolás gyásznapjáig köznapokon is. Áv 9-én a gyászistentiszteletet éjjel tartják, szivan hó 6-án, sovuosz napján pedig a szefard zsidó zarándokok Cion-hegyén, Juda királyainak sziklasírjain imádkoznak, a következő napon pedig Simon ha-Cádik (az igazságos) főpap sírján. Az előbbi szertartásban az askenázi zsidók is résztvesznek. Lag be-omer napján Jeruzsálem zsidósága Simon ha-Cádik főpap sírja mellett gyülekezik és imádkozik. Jeruzsálem és Bethlehem közt, Buraknál van Rachel ősanya sírja; ide a jeruzsálemi zsidók rajokban vonuljak elul-hó 30-án, különösen azonban chesvan hó 15-én. Sámuel próféta sírjához a zarándokok ijjár hó 28-án mennek Rámáhba 8 az éjt rendszerint ott töltik ájtatoskodva. A Kármel-hegyén levő barlangba (Khaifa közelében) szombat este Elijáhu próféta tiszteletére zarándokolnak ki, míg ijjár hó 14. Palesztina és a távolabbi Kelet minden részéről nagyszámú zarándok jön össze Tibériásba, R. Méir bel ha-Nesz állítólagos sírja mellett, ahol nagy kivilágítást és népies ünnepségeket rendeznek. Szaflelben, a kabbalisták egykori városában peszachtól kezdve ijjár hó 18.-ig minden héten a közeli városokba zarándokolnak Dávid király hadvezérének Benaia ben Jehojada-nak, Hosea prófétának és Joseph Saragossinnak, a safedi hitközség újjáalapítójának sírjához. A legnagyobb szabású zarándok-népünnepély Lag be-Omer estéjén van, amikor az egész palesztinai, távoli keleti, afrikai és kaukázusi zsidóság Simon ben Jochai kivilágitott mauzóleumánál ünnepel. Az askenáz zsidóság minden újholdkor, a XV. századi hírneves kabbalistának, Isaac Luriának sírjához zarándokol, ljjár hó végén Szidon mellett Jákob pátriárka fiának, Zebulonnak sírját keresik fel a Palesztina minden részéről összejövő zarándokok. Keleten Palesztinán kívül is vannak zarándokösszejövetelek, így Mezopotámiában, ahol pl. Bagdad mellett az ú. n. Kohen-mauzoleumot, Jozsua főpap sírját látogatják Babilon romjai mellett pedig sovuosz estéjén Ezékiel prófétának sírját. Kurdisztánban és Perzsiában is vannak zarándokhelyek, az utóbbiban legnevezetesebb Hamada vára mellett Eszter és Mordeháj sírja, melyet purimkor keresnek fel a zarándokok. Irodalom. J. D. Eisenstein és M. Franco (Jew. Encycl.); Carmoly, Hinéraires de la terre Sanite (Bruxelles 1847); Surland, Gínsé Izrsael I. (Lyck 1865); Luncz, Luach Erec Iszrael (Jerusalem 1895): Benjámin, Maaszé Iszrael (Lyck 1859); Bulletin Annuel de l'Alliance Israélite Universelle (1888, 1898)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5443 .cimszó a lexikon 970 . oldalán van.