15300.htm CIMSZO: Vérvád SZOCIKK: "Vérvád. A V.-babona eredete a diaszpóra kezdetéig nyúlik vissza. Josephusnak, a Titus császárral Rómába ment görög-zsidó történetírónak Apion elleni iratából (Contra Apion.) kitűnik, hogy a vád a szétszóródás kezdetén már megvolt. Apion, az alexandriai antisémita író ugyanis azt állította, hogy a zsidók évenként egy felhizlalt görög gyermeket templomaikban feláldoznak s annak belső részeit megízlelik. Ez ellen tiltakozott Josephus, aki maga is kohanita (papi) törzsből való volt. Később ezzel a váddal néhol a kezdődő kereszténységet üldözik ártatlanul. Majd hosszú évszázadokra elcsendesedett a V. Még a középkor első felének antisémita írói, a tudós Agobard IX. sz.-beli lyoni püspök s követői, sőt a kereszteshadjáratok kezdetén élt Clairvauxi Bernát sem említik a szörnyű vádat. A középkor második felében az első V.-at Angliában emelik. 1144-ben Norwichben azzal vádolták meg a zsidókat, hogy megöltek egy keresztény gyermeket rituális céljaikra. Pert nem indítottak e V. nyomán, le sem tartóztattak senkit sem, de a szörnyű V.-at a, köztudatba dobták és ez később az egész közép- és újkor folyamán időnként újból és újból felbukkant. A norwichi V.-at a kutatások szerint egy kitért zsidó, a cambridgei Theobald koholta, hogy érdemeket szerezzen. Azt hazudta, hogy a zsidók évenként kisorsolnak maguk közt egy hitközséget, amely tartozik egy keresztény gyermeket rituális célból megölni s hogy 1144 a sorsolás Norwichra esett. 1168-ban Gloucesterben, 1181. Bury St. Edemundban, 1192. Winchesterben hasonló rágalommal támadták meg a zsidóságot, de pört egy városban sem indítottak. A következő században Németország területén súlyosabb következményekkel jelentkezett a V. babonája. 1235-ben Fuldában öt gyermeket megöltek a rablók, mire a keresztes lovagok sok zsidót lemészároltak és sokat letartóztattak. A kínvallatást (tortura) is első ízben itt alkalmazták V.-pernél. A művelt és felvilágosodott Hohenstaufeni II. Frigyes el akarta nyomni a szörnyű babonát s előkelő konvertita tudósokat hívott össze birodalma minden részéből, hogy a V.-ról véleményt mondjanak. Ezek kifejtették, hogy a V. merő koholmány, mert a zsidó ritus szerint még az állatvér élvezete is el van tiltva szigorúan s azonkívül a zsidót éppúgy kötelezi a humanitás, mint a keresztényt. E véleményre II. Frigyes (XIII. sz.) dekrétumot bocsátott ki, melyben a V.-at valótlannak nyilvánította. Azonban a megmételyezett néphitet kiirtani ő sem tudta és a XIII—XVI. sz. a V.-nak legsötétebb korszakává sülyedt. Franciaországban 1247. jelentkezik Vaucluseben egészen tipikus módon, mint rituális gyilkosságvád és torturával vallatják ki az ártatlanul letartóztatott zsidókat. A babona legrégibb leírója, Thornas de Cantimpré is e századból való adatait, saját állítása szerint Nicholas Donin de La Rochelle tudós konvertitától hallotta, ugyanattól, aki 1240. nyilvános disputát folytatott Jechiel főrabbival és rengeteg Talmud-példányt máglyára vettetett. 1255-ben Lincoln (Anglia) volt a V. színhelye és itt a lefolyt per után 18 gyanúsítottat végeztek ki. A V. egyéb mühelyei Pforzheim (Baden) 1267., tárgyalás nélkül, kilengésekkel és atrocitásokkal; 1286. Oberwesel a hétéves Werner-gyermek eltűnése miatt; 1462 Rinn (Innsbruck mellett); 1475. Trient perrel és tortúrával; 1490. a La Guardia castiliai kisközség részint zsidó, részint marannus lakói ellen Torquemada emeltetett V.-at, amely minden ismert V. között a legvégzetesebb volt. A formálisan lejátszatott per során irtózatos torturát és számos cselfogást alkalmaztak és elevenen elégetésre szóló ítéleteket hoztak. Végzetesebb V.-ak voltak még: 1529., 1536. Nagyszombatban (1. Nagyszombati vérvád); Bazinban (1. Bazini vérvád) ; 1840 Damaskuszban, 1891 Corfuban, 1899 Polnában (Csehország), 1764. Orkutában (1. Orkutai vérvád) 1791. Tasnádon és 1891. Nagyszokolon. A z 1882-iki tiszaeszlári V.-at, annak perét és irodalmát 1. Tiszaeszlári vérvád. (L. Ostyamegszentségtelenítés, Kútmérgezés.) A V. irodalmának legkiválóbb termékei: H. Strack (berlini protestáns hebraista, egyetemi tanár), Das Blut im Glauben und Aberglauben der Menschheit mit besonderer Berücksichtigung der Volksmedizin und jüdischer Blutritus (8. kiad. 1900); Christliche Zeugnisse gegen die Blutbeschuldigung der Juden (Berlin 1882), az utóbbi a tiszaeszlári per alkalmából a legkiválóbb keresztény teológusoktól előadott szakvéleményeket tartalmazza; D. Chwolson (konvertita, hírneves orosz orientalista), Blutanklage (1901); A. Berliner (berlini orth. rabbiszemináriumi tanár), Das Gutachten Gangan-ellis; Paul Nathan, Der Prozess von TiszaEszlar (1883). " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5300 .cimszó a lexikon 947 . oldalán van.