15284.htm CIMSZO: Vendégszeretet SZOCIKK: "Vendégszeretet. A «ger», a jövevény, vagy idegen már a Biblia korában a zsidó családhoz tartozott, amely befogadta. Elnyomása és kihasználása a mózesi törvénykönyvbe ütközött. (Leviticus 19. 3) s épp úgy állt az emberszeretet törvénye alatt, mint a fajtestvér (Deuter. 16. 14 és Levit. 19. 34). A peszachot kivéve, minden ünnepi lakomán a család asztalánál ült, ha pedig a circumcisiónak alávetette magát, a peszachot is együtt ünnepelhette a régi héberekkel. A szegények közt felosztott tizedből az idegen is részesült. (Deut. 14.19). «Egy törvény és egy rendelet legyen te és az idegen részére (Exod. 12. 49), mert te is idegen voltál Egyiptom országában)). A Biblia nyomatékosan mondja, hogy Isten szereti az idegent (Deuter. 10. 18) és különös védelem alatt áll (Zsolt. 146. 9). Azonban a Bibliának nem csupán törvényhozó része gondoskodott az idegenről, hanem az elbeszélő rész is, amely szívhez szóló példázatokban buzdít a V.-re. így pl. azt olvassuk, hogy Ábrahám pátriárka három idegent őrzött házában s végtelenül nyájas volt velük szemben (Genesis 18. 1 - 8), a bűnös Lót pedig inkább kockáztatta életét és leányai becsületét, semhogy a V. törvényeit megszegje (u. o. 29. 1—8); Lábán szivesen fogadja Eliézert, sok évvel azután Jákobot is (u. o. 29.13. és 26. 31), amikor azok mint idegenek jöttek hozzá. Jethró korholta leányait amiért nem hívták meg Mózest (Exod. II. 20) Rachábot megjutalmazták, mert Jósua kémeinek szállást adott 95.Il.); Gideon megbüntette azokat, akik megszegték a V. szokásait (u. o. 8. 5 8). A V.-tel való visszaélés a primitív korban egyszer szörnyű polgárháborúra és nyers öldöklésre vezetett s az egész Benjámin-törzs kiirtását eredményezte (Bírák 19., 20.). Ezekből a példákból is kitűnik, hogy a zsidók mennyire fontosnak tartották már a legősibb időkben is a V.-et. Az idegennek elébe kellett menni az úton és nem illett a nevét megkérdezni, sem pedig egyéb viszonyait, amíg meg nem tisztálkodott és éhségét, szornjúságát nem csillapította. A Talmud sok bölcse többre becsüli a V.-et, mint a Sechina elfogadását, mások a tanházak látogatásánál is fontosabbnak tartják, míg ismét mások a hat főerény közé sorolják, azok közé, amelyek a földi és túlvilági boldogságot biztosítják. (Sabbat 127a). Különösen a tudósok iránti V.-et tartják fontos kötelességnek a talmudszerző rabbik, a tudósok megvendégelése őseredetű, egyenlő volt a templomi áldozással (Beracliót 10b, 63b, Kiddusin 76b, Genes. Bab. 58. 12). «Legyen házad tágasán nyitva, a szegény pedig háztartásod tagja legyen», ez a régi zsidó moralisták előírása (Abőt 1. 5). Rab Huna szigorúan ügyelt arra, hogyha hazulról eltávozott, ajtait nyitva hagyja, mondván: «Mindenki, aki éhes, menjen be és egyék» (Taánit 20b). Némely talmudszerző szerint a szabad térségen álló házakat négy kapuval kell építeni, hogy az idegenek betérhessenek (Áb de-R. Nát. 8.). Úgyszintén érdemnek tekintették, hogy ha valaki ebéd után asztalánál maradt, megvárta az elkésett idegent és megvendégelte azt. Jeruzsálemben zászlót aggattak a kapukra s ezzel jelezték az idegeneknek az ebéd kezdetét s hogy szívesen látják őket. (Bába Báthra 93b). A vendéglátó kötelessége volt jó kedvűnek mutatkozni az étkezés alatt, hogy vendége otthonosan és kényelmesen érezze magát nála (Derech Erec Zuta 9.), lehetőleg a gazdának kellett kiszolgálni a vendéget, hogy ezáltal is kimutassa szivélyességét (Kiddusin 32b) A gyermekeket az idegenekkel szemben nyájasságra és udvariasságra tanították. Jeruzsálemben minden eledelt egyszerre helyeztek az asztalra, hogy az idegen abból ehessen, amit legjobban szeret. Étkezés elején a házigazda törte fel a kenyeret és mondta el az áldást, étkezés után a vendég az imában speciális áldást mondott a vendéglátóra (Berácliót 46a, Maimonides Jad, hachazáka, Beracliót VII. 2 ; Orach Chajim 201. 1). A parazitákat azonban, akik visszaéltek a V.-tel s tola-kodóan meghívatták magukat, a Talmud elítélte még akkor is, ha tudós volt az illető (Peszáchim 49a). A középkorban, különösen a keresztes hadjáratok után még jobban elmélyült a V. a zsidók között. Számos hitközségnél ma is intézményesítve van az ú. n. ahachnószosz oróchim», mely a vándorok elszállásolásáról gondoskodik .Irodalom. Nowack, Hebraiche Archaeologie I. (Leipzig 1894); Julius H. Greenstone (Jew. Enoycl. 1901); ?uwal?ky, Hajjó hi-Jehadi (L—HU. Warschau 1893) ; Hamburger, Realencyclopädie der Bibel und Talmud ; Abrahams, Jewish Life in the Middle Ages (Philadelphia 1896)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5284 .cimszó a lexikon 944 . oldalán van.