15280.htm CIMSZO: Vegyes házasság SZOCIKK: "Vegyes házasság. Nemzsidókkal való házasságkötés. A V.-ra vonatkozó tilalmi intézkedés Mózes államalkotására megy vissza. Mózes V. 3. hangsúlyozza: «Nem szabad házasságot kötnöd velük (t. i. a kanaánita pogány népekkel), leányod nem szabad nekik adnod, sem azok leányait fiaidnak elvenniök». Ez az intézkedés éppen úgy, mint az összes későbbi hasonló intézkedések és középkori törvények és zsinati határozatok, arra mutat, hogy minden időben megvoltak a V.-ok a zsidók és a környező népek közt. Magának Mózesnek a házassága is bizonyítja ezt. A Szentírás a bálványimádás ellen való védekezésből tiltja el a V.-ot, «mert ők fiaid rábírják, hogy tőlem elforduljanak és idegen isteneket imádjanak». A Biblia szerint már a pátriárkák óvták utódaikat a más törzsekből való házasságtól s a V.-ot tiltó törvényeket Ábrahámra vezeti vissza (Genesis 24. 3, 26. 34, 27. 46, 28. 8, 34. 14.) Mégis sűrűn előfordult az az első Templom lerombolása előtt s a Mózestől előrelátott bálványimádásba való visszaesés be is következett, amiért a próféták is kárhoztatják a V.-kat. Ezért a babiloni fogságból való visszajövetelkor már nem csupán a kanaáni népekre, hanem valamennyi népre terjesztették ki a tilalmat, de a proselita, aki önként kivánt Izrael közösségébe lépni, az felvételre talált és a vele kötött házasság nem esett kifogás alá. A hit közösségének vállalása nélkül azonban a V. tilalom alá esett az ősi zsidóságban: Maimonides Jad Ghazakoja, majd a Sulchayi-Áruchnak házasságjogi része, az Ében Há-Ezer is eltiltják azt. A középkori Európában Constantinus császár alatt hozták meg az első tiltó törvényeket a V. ellen. Majdnem minden államban hoztak ily irányú tilalmakat, ami azt bizonyítja, hogy évszázadokon át megvoltak a V.-ok. És még ezután is olyan szoros barátságban éltek zsidók és keresztények és a V.-ok olyan gyakoriak voltak, hogy többször kellett megújítani a 339-ből való a Constantinus-féle törvényt az európai államokban. Az 1077-i szabolcsi zsinat szintén eltiltotta a V.-at, de ebben a törvényben nem a zsidók elleni animozitás tükröződik vissza, hanem csupán az az általános egyházi felfogás, amely a kereszténység érdekeinek védelme miatt kívánta a zsidókkal való házasságok betiltását. Az 1279-i budai zsinat is a keresztények érdekében hoz szigorú s akkor már egész Európában meglevő határozatot a V.-ok ellen. Az újkor kezdetén a V.-ok csaknem megszűnnek s még concubinátusban sem élhetett zsidó és keresztény, mert a kánonjog szerint tűzhalálbüntetés várt a concubinátusban élő zsidóra; ilyen ítéletet azonban Magyarországon egyet sem hoztak. A kánonjog mégis mindjobban érvényesült és meg is szüntette a V.-ot, mely csupán a ghettokapunak leomlása, majd az emancipáció megtörténte után vált ismét lehetségessé. Összefoglaló statisztika erről sem Magyarországra, sem más államra vonatkozólag nincs a kilencvenes évek óta, de pl. Németországban a XIX. sz. nagyobb részére vonatkozóan van ilyen s ez azt bizonyítja, hogy a V.-ok által okozott asszimiláció a zsidóságra nézve nagyobb veszteséggel járt, mint a közép-és újkori üldözések együttvéve. A V. kérdés már a XIX. sz. negyvenes éveiben foglalkoztatta a felvilágosult német rabbikat, akik közül Hold-heim, a híres reformrabbi a V.-ok mellett volt át nem térés esetén is, de a hírneves Ábrahám Geiger határozottan ellene volt az 1860-i lipcsei rabbi kongresszuson. Magyarországon nagy feltűnést keltett a kilencvenes években, nem sokkal a polgári házasság érvénybe léptetése után Rosenberg Sándor (1. o.) aradi főrabbi állásfoglalása. Ó ugyanis zsidó szertartás szerint áldott meg egy V.-ot, melyet azonban a rabbik nagyobb része elítélt, jóllehet semmiféle határozatot ellene nem hozott. Több ily egyházi esketés zsidó részről nem történt. Sulchan-Aruch, a zsidók kodifikált kánon joga, a bibliai álláspont tekintetbe vételével oldotta meg ezt a kérdést és nem engedi meg a V.-ot. L. Polgári házasság. a R.Irodalom. K. Kobler (Jew. Encycl.) H. Fasseí, Das mo-saisch-talmudische Civllreeht (1852); Frankéi, Das jüdiscbe Eherecht (1890) ; Miezner, The Jewish Law of Marriage and Divorce; Lőw Lápot, Gesammelte Schriften 111. (1893)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5280 .cimszó a lexikon 943 . oldalán van.