15247.htm CIMSZO: Vámbéry SZEMELYNEV Vámbéry Ármin SZOCIKK: "Vámbéry
Ármin*, orientalista és etnográfus, szül. Dunaszerdahelyen 1832 márc. 19.,
megh. Budapesten 1913 szept. 15. Tizenkét éves koráig csak Talmudot tanult és
szabóinas volt, de később elvégezte magánúton a gimnáziumot és leckeadásból tartotta
fenn magát. 1846-ban ment Pozsonyba, majd Bécsben és Pesten folytatta tovább
tanulmányait, egyszersmind maga is állandóan tanított óriási nélkülözések közt.
Már korán kezdett érdeklődni a keleti és különösen a magyarral rokonnak tartott
török-tatár nyelvek iránt. 1854-ben Eötvös József báró segítségével
Konstantinápolyba utazhatott, ahol rövidesen Fuad pasa magántitkára lett. Ekkor
már jelentékeny irodalmi működést fejtett ki és a M. Tud. Akadémia is tagjává
választotta. Visszatértekor, 1861. az Akadémia ezer forinttal jutalmazta
munkásságát s V. ezzel a pénzzel még u. a. évben neki vágott az ismeretlen
Kelet felkutatásának, dervisnek öltözve. így tette meg híres felfedező útját
karavánok között, sokszor egyedül egész Kisázsián, Arménián, Perzsián, Khiván
és Bokharán át Afganisztánba. Útja 1864-ig tartott és szenzációs eredményekkel
járt, mert ő volt az első szakképzett európai, aki felvételezte az ott észlelt
kulturális jelenségeket, a nyelvet és idiomákat, a vallási és népszokásokat, de
nem kevésbbé a politikai megnyilvánulásokat is, jóllehet jegyzeteket a
helyszínen mindig csak éjjel, a legnagyobb titokban készíthetett. Visszatérte
után 1864-1905-ig, nyugalomba vonulásáig a budapesti egyetemen a keleti nyelvek
nyilvános rendes tanára volt s e minőségben nemzedékeket vezetett be és
képezett ki az orientáliákban. A Magy. Tud. Akadémia, melynek előbb levelező
tagja volt, rendes, majd igazgatósági tagjává választotta meg, számos keleti és
nyugat-európai akadémia pedig tagjának. Különösen Angliában volt és van nevének
máig nagy varázsa, mert V. merész utazásaival, idejében történt
megállapításaival és angol nyelvű publicisztikai közleményeivel az angol
államnak tett nagy szolgálatot, amiért a legnagyobb kitüntetésekkel halmozták
el s többször az uralkodó windsori kastélyának vendége volt. V. tudományos
kutatásainak érdekében elhagyta a zsidó vallást, de fajiságát sohasem tagadta
meg, sőt a cionista mozgalomnak nálunk legkorábban híve volt és nyíltan
cionistának vallotta magát. Rendkívül nagyszámú tudományos és publicisztikai
munkáiból legfontosabbak azok a tanulmányok, amelyek 1860-tól kezdve a legtöbb
magyar tudományos folyóiratban és
külföldi lapban jelentek meg. önállóan megjelent könyvei:
Deutsch-türkisches
Taschenwörterbuch (Constantinopel 1858);
Abuska. Csagatáj-török szógyűjtemény (1861); Középázsiai utazás (1865,
németül 1863, angolul 1864, franciául
1878); Vándorlásaim és élményeim Perzsiában (1867, németül 1867); Vázlatok Középázsiából Újabb adalékok az Oxus-melléki országok
népismereti, társadalmi és politikai viszonyaihoz (1868, németül és angolul 1868);
Csagataische Sprachstudien (1868); A
keleti török nyelvről (1868); A magyar
és török-tatár nyelvekbeni szóegyezések
(1869); Indiai tündérmesék (eredetileg
angolul, ford. Jónás
J. 1870 és
1881); Uigurische
Sprachmonumente und das Kudaktu-Bilik (1870); Oroszország hatalmi állása
Azsiában (1871, németül 1871); Bokhara története a legrégibb időktől a
jelenkorig ismert és ismeretlen keleti
kútfők után (2 köt. 1873, németül 1872);
Central-Asia and the Anglo-Russian Frontier Question 1874, németül és franciául (1873);
Der Islam im .XlX.-ten Jahrhundert.
Eine kulturgeschichtliche Studie (1875);
Keleti életképek (1876, németül
1876); A török-tatár nyelvek etymológiai szótára (1877, németül 1878);