15197.htm CIMSZO: Uzsora SZOCIKK: "is (l. Bazini vérvád). A spanyol zsidóság kiűzésénél is döntő szerepet játszott a tartozásoktól való szabadulás épen katolikus Ferdinánd részéről s ezzel kapcsolatosan a zsidók vagyonának elvétele, mint az magának Ludovicus a Paramon inkvizítornak művéből kitűnik. A középkori pápák egy része, a pénzgazdaság fejlődését meg nem értve, számos alkalommal eltiltotta a fejedelmeket a kamatszedés megengedésétől, de ez kivihetetlen volt. Legtipikusabb példát Anglia története nyújtja. Itt a XIII. sz. végén a zsidókat kiűzték U. címén, valójában azonban azért, hogy koholt vádak alapján vagyonukat elkobozhassák, ami meg is történt. A gazdasági élet fejlettsége szükségessé tette, hogy a pénzváltó zsidók helyét a náluk aránytalanul kevesebb rizikóval dolgozó, ellenben privilegizált lombardi pénzkereskedők foglalják el. Nem sokkal később azonban ezeket a közvélemény a pápa uzsorásainak nevezte s nyíltan hangoztatta, hogy sokkal irgalmatlanabbak, minta zsidók voltak (v. ö. Brodnitz, «Wirtschaftsgeschichte Englands» I.). Főleg azt kell tekintetbe venni annak a megértésénél és megítélésénél, hogy a zsidók U.-sok voltak-e, hogy milyen kockázattal dolgoztak. A zsidónak fejadót kellett fizetnie, de ezenkívül helypénzt, a város elhagyása és másikba költözése esetén úti-, vásári- és újabb fejadót, külön adót a tartományi fejedelmeknek, a városnak stb., úgy, hogy mai megállapítás szerint a nagyon soknak látszó esetleges 70% egyáltalában nem hozhatott különösebb hasznot a középkor jogtalan zsidójának. Épen ezért a legtöbb modern gazdaságtörténész (Sombart, Brentano, Oppenheimer) nem tekintik U.-kamatnak a középkori zsidók által szedett kamatot, míg pl. Bücher, a legkiválóbb gazdaságtörténészek egyike, mégis U.-nak tekinti azt. Egyébként a kamat országonként és időnként változott. A francia zsidók ki űzetésük előtt Philippe Auguste alatt a XIII. sz.- ban évi 43%-ot szedhettek, Szicíliában II. Frigyes ugyanazon században 10%-ot engedélyez, Castiliában X. Alfonz pedig 25%-ot, de a cortes ezt redukálta. A zsidó olykor még behajtani sem tudta követelését, sőt maguk az uralkodók fosztották meg kihelyezett tőkéitől, mert felmentették a keresztény adósokat a zsidóktól kapott kölcsönök visszafizetése alól. Mégis a szóbeszéd és rágalom évszázadokon át U.-soknak bélyegezte a zsidókat, jóllehet mindenütt kimutatható, hogy ők csupán úttörői voltak a pénz- és hitelgazdálkodásnak az egész művelt világon s ahol azzal a keresztények foglalkoztak (pl. Hansa-városok, Lombardia stb.), ott ugyanilyen, vagy még magasabb kamatra adtak pénzt a keresztény bankárok, akiknek a jogrend nagyobb védelmet nyújtott s akiknek a kockázata aránytalanul kevesebb volt, mint a pénzkereskedésre ráutalt zsidók. (Az U. magyarországi vonatkozásait l. Pénzüzletnél.) Irodalom. Sombart, «Die Juden und das Wirtschaftsleben» (II. kiad.) : u. a. «Der Kapitalismus» (II. kiad.) ; Endemann, «Die nationalökonomischen Grundsätze der kanonischen Rechtslehre (1863) ; Ashley, «Introduction to the Economie History of England (1888, 2 k.) ; Brodnitz, «Englische Wirtschaftsgeschichte (1918) ; Scherer, «Rechtsverhältnisse der Judens»; Bücher, «Die Bevölkerung der Stadt Frankfurt im Mittelalter»; Schipper, Anfänge d. Kapitalizmus bei den abendlandischen Juden (1907.)" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5197 .cimszó a lexikon 930 . oldalán van.