15183.htm CIMSZO: Ünnep SZOCIKK: "Ünnep, a lelki emelkedésnek, a vallásos érzelmeknek és a történelmi emlékek ápolásának napja. A Biblia chagnak mondja az Ü.-et, az új héber nyelvhasználat jom tovnak (jó napnak). Már a legősibb időkben tartott Izrael népe Ü.-eket, főleg mezőgazdasági jelentőséggel, a termésért való hálaadásul. Ilyenek voltak eredetileg a peszach (a kalászzsendülés hónapjában), a sovuósz (a zsengeáldozat, a bikkurim bemutatásakor), a szukkósz (a betakarítás Ü.-e). E napokra később, mikor már a mózesi törvények szerint élt a zsidó nép, Jeruzsálembe zarándokoltak. A zarándokolást magát óle regelnek hívták, a zarándok-Ü.-et pedig chag ha-regelnek. Ezeket az Ü.-eket bizonyára a pogány őslakosságtól vették át és a zsidó néptől csupán az Egyisten szolgálatába való állításuk ered. Történeti életének kifejlődésével megszaporodtak a problémák és ezek nagyobb mértékben kötötték le a nép figyelmét és a törvényben megnyilatkozó új szellem pedig mélyebben hatott vallásos érzületére, mint a természet, amelynek évről évre visszatérő jelenségei csak testi örömök kielégítésére buzdítottak. Mindehhez az is hozzájárult még, hogy a nemzeti érzés is hangsúlyozottabb kifejezést követelt. Megfosztani ősi Ü.-eitől a népet nem lehetett, mert ez súlyos válságokat idézhetett volna elő, de meghagyni azokat öröklött formájukban még veszedelmesebbnek látszott, mert ez a pogány szokások állandósulásával fenyegetett. Középúton kellett keresni a megoldást: az ősi Ü. ek ne szűnjenek meg teljesen, de azért mégis újaknak hassanak. A mózesi törvény úgy oldotta ezt meg, hogy átértelmezte a régi Ü.-eket, magasztosabb tartalmat öntött beléjük és olyan isteni indokolást épített fundamentumul alájuk, amelyet a nép ébredő történeti öntudata könnyen megérthetett. A természettől való eltávolodás nem fájhatott a népnek, mert dús kárpótlást kapott az Ü.-napok meggazdagodott és az Egyisten imádásával összeférőbb jelentőségében. A mózesi átértelmezés a peszáchot, a kalászzsendülés Ü.-ét a szabadság Ü.-évé avatta, amely a zsidó népet történetének legragyogóbb napjára, az Egyiptomból való kiszabadulására emlékeztette. Minthogy pedig ezt a felszabadulást Isten csodálatos segítségének köszönhette, a történeti motívum összeforrhatott a vallásos motívummal és így az átértelmezett Ü. felemelőbb kielégülést nyújtott a népnek, mint a régi Ü. Hasonló jelentőséget adott Mózes a bikkurim Ü.-nek, a sovuósznak is. Ehhez a naphoz a zsidó nép legfontosabb, legszentebb és lelki életére legjobban kiható élménye fűződik: az Isten kinyilatkoztatása és a törvényadás. Sovuósz tehát a Tora-adás Ü.-évé szentesült és szebb volt bemutatni az érett isteneszmét a világ népeinek, mint Istennek a zsenge gyümölcsöt. Szukkósz pedig a pusztai vándorlás emlékünnepévé vált is jól esett évről-évre eltűnődni az isteni gondviselésnek ama nagy és közönségesen fejlődésnek nevezett csodáján, amely a primitív nomádélet bizonytalanságaiból szervezett népi életbe mentette át a zsidóságot. Ezeken az Ü.-eken kívül, amelyeket a Szentírás rendszeresített, alkalmi Ü.-eket is ismert a bibliai kor zsidósága. Ilyen volt az az emléknap is, amelyen Jefta hajadon leányának feláldoztatását siratták. A zsidó állam fennállása idejében áldozattal ülték meg az Ü.-et, az áldozatok bemutatása után pedig vigalmakat, felvonulásokat és körmeneteket (afikómon) rendeztek. A próféták ellenezték az áldomásokat pogányos színezetük miatt és tisztult istenlátásukban az áldozások megszüntetését is követelték, nem azért csupán, mert az Isten nem áldozatot, hanem igazságot, lelki tisztaságot, emberszeretetet és szívbeli áhítatot követel, de azért is, mert ki akarták irtani a zsidó nép életéből az idegen hatásokat, főleg pedig az áldozással járó kicsapongó vígasságokat, amelyek a nép erkölcseit megrontották. A próféták elgondolása nehezen férkőzött a nép lelkéhez, a papi rend érdeke és politikai érdekek is megnehezítették az áldozás nélküli istentiszteletre való áttérést. Az államnak az állott érdekében, hogy Jeruzsálem centrikus hatalmát megerősítse, a kohanitáknak az, hogy jövedelmekhez jussanak, magának a népnek pedig változásokat ígért a főváros meglátogatása, egy sem akart tehát lemondani a Biblia által rendszeresített zarándokolásokról és így fenn kellett tartani az áldozati kultuszt is, amely a zarándokolások leglényegesebb ürügye és tartalma volt. Egyébként bizonyos, hogy a zarándoklatok nagy megindultsággal jártak és kétségkívül bizonyos lelki megtisztulással is, különösen sovuósz előtt a Mózes által elrendelt három elkülönítési nap (selósó jemé hagboló, l. o.) emlékének hatása alatt. Az Ü. nagy jelentőségének átérzéséről tanúságot tesznek a zsoltári himnuszok, amelyek már a legrégibb korok ihletéből fakadtak. Feltűnő azonban, hogy a zsoltárok címei nem utalnak az Ü.-ekre; a, szombatot ugyan ihletének forrásául megnevezi a Zsoltáros (Zsolt. 90), éppúgy a templom felavatását is (Zsolt 30), de a címen kívül egy szó sincs azokban, amely az Ü. jelentőségére vonatkozik. A Zsoltárok közül a hagyomány csak egy sorozatot (113 —118, Hallel) szentelt a három zarándok Ü.-nek. Annál több ihletet merített az Ü.-ek hangulatából a piut-költészet, amely rengeteg költeményben énekelte meg az Ü.-ek jelentőségét, anyagul felhasználva a Midrásokban följegyzett legendákat és hagyományokat, amelyek az egyes Ü.-ek tórái forrásához fűződnek. Ezek a piutok még ma is fontos részei az Ü.-i liturgiának. A piutoknak liturgiái célokra való adaptálása a fejlődésnek olyan állomásán történt, amely már nagyon messzire esett az áldozatos istentisztelettől. Az állam katasztrófái, a deportációk és exiliumok szenvedései megtisztították a zsidó elmét és ez vissza tudott térni a próféták szelleméhez, mikor próféták már nem voltak. A kultusz, amely sok évszázadon át papi monopólium volt, a nép egyetemes tulajdonává lett, az áldozás helyébe a szív áhítata s a papi funkció helyébe az imádkozás egyéni funkciója lépett. De az Ü.-ek nem vesztették el bibliai jelentőségüket és mind mai napig megmaradtak eredeti beosztásukban is. Ez nemcsak a már említett három zarándok-Ü.-re áll, hanem a ros-hasónó és jomkippur Ü.-ére is, amelyeket szintén még a Biblia vezetett be. Minden ősi Ü. között a jom kippur esett a leggyökeresebb változás alá a tórái parancs következtében. Ez nép- Ü. és vigalmakkal járó leányvásár volt az ősi időkben. A tisztultabb erkölcsökbe fejlődött nép számára a Tóra a bűnbánat és engesztelés napjául avatta. A megszilárdult erkölcsi rend logikus követelménye gyanánt rendszeresítette Mózes a ros-hasónót is, amely bűnbánatos elmerüléssel kezdi meg méltóan az esztendőt és a bűnbánatnak szentelt utána következő napokkal kapcsolódik szervesen a jom kippurba. Ezt a ciklust félelmetes napoknak (jómim nóroim) nevezik, jomkippurt szombatok szombatjának (sabbósz sabbószon) is. Az Ü.-ek két főcsoportra oszthatók: olyanokra, amelyek vallási (roshasónó, jomkippur) és olyanok, amelyek történelmi tartalmúak (peszach, sovuósz, szukkósz). Ebben a két főcsoportban csupán a jomkippur esik a szombathoz hasonlóan teljes munkaszünet alá, a többi ünnepen csak részleges munkaszünet van. Vannak még félünnepek is: peszach 3 — 6, szukkósz 3—7 napjai, további ros chódes (újhold) chanukka, purim, chamisó ószor bisvát, lag baómer. Ezek nem állnak még részleges munkatilalom alatt sem. (A félünnepekhez számítják még a böjtöket is. Ezek a következők: sivó ószor betamuz, tisó beóv, com Gedaljóhu, aszóró betévész, taanisz Eszter. Ez általános böjtnapokon kívül absztinens napnak számít még: a jom kippur kóton, a séni ckamisi veséni, a sovóvim. A zsidó történeti Ü.-ek jellegzetes vonása a demokratizmus. Nem egyes személyiségek utolérhetetlen nagyságát ünneplik, hogy a híveket csodálatra ragadják és éreztessék az áthidalhatatlan távolságot, amely a közönséges embert tőlük elválasztja, hanem az egyetemes nép élményeit idézik emlékezetbe, hogy ébren tartsák az azokban lüktető népenergiát, amely tiszta, jó és Istenben bízó életre serkent. Az egyes Ü.-ek időpontjáról, tartalmáról és liturgiájáról l. a vonatkozó címszavakat." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5183 .cimszó a lexikon 926 . oldalán van.