15157.htm CIMSZO: Uj-Testamentum SZOCIKK: "«A törvény csak addig uralkodik az emberen, amíg él. A férfi hatalma alá van rendelve a nő, a férfihoz van kötve, amíg a férj életben van; ha meghal a férj, megszabadul az asszony a férfi hatalmától. Azért az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfiúhoz megy feleségül, de ha meghalt a férje, megszabadult akkor a törvénytől, hogy ne legyen parázna, ha máshoz megy férjhez. Atyámfiai, ti is meghaltatok a törvényre nézve a Krisztus testében, hogy másé lehessetek; minekutána meghalt az, kinek kötelékében voltunk» (Római levél, 7., 1—6.). A paulinizmus, vagyis a törvény hatálytalanítása végzetessé válhatott volna az új egyházra, ha felül nem kerekedik más apostolokban a belátás, hogy a törvény mégis jó, ami már egyes apostoli levelekben is bőven kifejezésre jut. Valószínű, hogy nem csak az apostolok küzdöttek a paulinizmus ellen, hanem a zsidók is, de hogyan, milyen eszközökkel küzdöttek ellene, arról nem maradtak írott bizonyítékok, csak az akkor állandósult héber imákban találhatjuk meg a védekezés nyomait és ezekből azt is megállapíthatjuk, hogy leginkább az isteni egység felbontása ellen küzdöttek és az Isten országának olyan elképzelése ellen, ahogyan az a paulinizmusból bontakozott ki. Az Egyisten-gondolatot valószínűleg már régebbi hatások ellen védelmezték meg, főleg a zoroasztrismus ellen, amely fölmentette Istent a rosszért való felelősség alól, mert azt más hatalom alá rendelte. A «két hatalomban való hit» nem fért össze a zsidó felfogással és bizonyára ez ellen tiltakoztak abban az imában, amely Istent dicsőíti, «aki (egymagában) alkotta a világosságot és sötétséget». Az istenegység nem metafizikai kérdések megoldásaként jelentkezett a zsidóknál, hanem az erkölcs következménye gyanánt. Ha egy az igazság, egy az embertestvériség, egy a a szeretet, akkor szükségkép csak egy lény lehet, aki mindezt akarja. Az Isten sem az igazságban, sem a testvériségben, sem a szeretetben nem tűrheti a jogtalanságot és a rosszat, de mert ellentétes hajlamok mellett is egységes az emberiség, az emberi ellentétes hajlamok iránt is könyörülettel és elnézéssel viseltetik. Igazságszolgáltatás és kegyelem között azonban nincs is dualizmus, a kettő összeforr az ember gondolkodásában, ha azzal Istenhez emelkedik, aki maga is kegyelmes és igazságos egyidőben. Azért alakult ki a zsidó imákban a gyakran visszatérő megszólító formula: Atyánk, királyunk (ovinu malkinu). Az atyához könyörög a zsidó bizalom, mert kegyelmes és a királyhoz, mert igazságos. De az egy Istenről vallott zsidó felfogásban az Isten birodalmának gondolata is egységes formát követelt. Az Evangéliumok Isten országa, amely kegyelemképpen azoknak adatik, akik hisznek, nem elégítette ki az egyetemesség felé hajló zsidó szemléletet. Az isten országával szemben tehát megalkották az Ég uralmá-nak (Malchusz somájim) fogalmát, amely egyetemesebb és amelynek tükörképe a zsidó próféták utópiája olyan korról, amikor az Egyisten védelme alatt egyetlen egy Istenországban forr majd össze az egész emberiség és sem gyűlölet, sem fegyverek vérontása nem lesz többé a földön, hanem csak béke és boldogság. Az Ég uralmáról való gondolattal védekeztek az U. Isten országának vonzó képe ellen és ezt sok imájukban (Olénu, Malchijosz) juttatták kifejezésre, ahogyan már régebben proféciálták: Isten lesz királlyá az egész földön, akkoriban egy lesz az Isten és egy az ő neve. (Zakariás 14., 9.). Az Ú. könyveit héberre is lefordították és különösen az angol misszionáriusok terjesztik a zsidók között." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5157 .cimszó a lexikon 922 . oldalán van.