15156.htm CIMSZO: Uj-Testamentum SZOCIKK: "Minthogy azonban kiválasztott egyének erkölcseiből építi ki erkölcsi rendszerét, mégis mást ad, mint ami a társadalmi erkölcstan fogalmát fedi. Eszménynek fölemelő az evangéliumi béketűrés, de évezredek tapasztalata és a keresztény államok múltja és jelene is mutatja, hogy sem a társadalom, sem az állam nem állhatna fenn, ha következetesen érvényesítené a krisztusi princípiumokat és az arcul ütött nép, az arcul ütött ember a másik arcát is odanyújtaná a megbántójának, vagy kenyérrel dobálná meg az ellenségét, aki kővel dobta meg. Nehéz a társadalom berendezkedésébe beleilleszteni azt a tanítást is, hogy az ember ne törődjék a holnappal, ne dolgozzon, ne takarékoskodjék, hanem bízza csak arra magát, aki felöltözteti a mezők liliomát. Jézus megbocsátott a bűnösnek, mert «nem tudja, mit csinál». Ez az emberfeletti türelem nem a gyakorlati élet hajtóereje és nem szilárdíthatna meg állami kereteket sem, mert nem a bűn büntetlensége, hanem megtorlása biztosítja a közrendet és a kormányzat éppen a megoldás jogának birtokában válik hatalmi tényezővé. Még a keresztény egyházi állam sem követhette Jézus példáját a bűnbocsánatban. Ez a határtalan türelem tehát csak elérhetetlen eszményként tündököl az Evangéliumból a keresztény világ felé és inkább gyönyörteljes meghatódásokra, mint példakövetésre ösztönöz. Valahol azonban mégis csak el kellett ültetni ezt a jézusi virágot, amely sokkal szebb, semhogy nyomtalan elhervadást érdemeljen meg, de sokkal érzékenyebb és mennyeibb is, semhogy mindenütt virágozhasson. Az egyház ennélfogva később szerzeteket teremtett és a szegénységet, alázatosságot, béketűrést és minden más erényt, amelyet közönséges emberi erő nem bírhat el, rájuk súlyozott. Ezzel a dualizmus elvét vitte be a morálba, amely pedig egységes és ellenzi az emberi kötelességeknek elosztását olyan formán, hogy azok csak erre kiszemelt erkölcsi teherhordókat igázzanak le. Korán vehették észre, hogy akkor már, mikor ennek a felfogásnak sem irodalma, sem intézménye nem volt még, válságokat idézhet elő és éppen Pál apostol volt az első, aki a jézusi elv kivihetetlensége s az elv és gyakorlat között való nagy különbség folytán ráérzett a korrektivum szükségességére. Az ő irataiban lényegesen más az evangéliumi erkölcs filozófia, mint az Evangéliumokban, és más, mint Keresztelő János felfogásában is. Keresztelő János még azt hirdette: Térjetek meg, alakuljatok át «szellemben», mert közeledik Isten országa. Ő tehát még az ember tudatos megtisztulásától, a szellemi megújhodástól várta Isten országának eljövetelét. De Pál apostol már nem bízott az emberiség teljes megtisztulásában, viszont az üdvösség reményétől sem akarta megfosztani, azért megteremtette hát a maga rendszerét (paulinizmus), amelynek az a leglényegesebb princípiuma, hogy nem emberi törekvés hozza meg az Isten országát, hanem meghozza egy titokzatos felsőbb hatalom, az Isten kegyelme. Ez a kegyelem pedig nem megszolgált és kiérdemelt jutalom, hanem ajándék csupán. A bűn fennmaradásával azonban mégsem lehet elképzelni Isten országának eljövetelét, az eredendő bűn princípiumának fenntartása viszont kizárja az emberiség bűntelenségét és kizár olyan tökéletes megtisztulást is, amely az Isten birodalmának boldog korszakát nyithassa meg. A Keresztelő János által hirdetett megtisztulás helyébe tehát az Isten kegyelméből való paulini megváltás lépett. Ha az eredendő bűnnel született emberiség nem is tisztulhat ki saját akaratából öröklött terheltségéből, kitisztulhat belőle a megváltás útján, vagyis úgy, ha valaki az egész emberiség bűneiért engesztelő áldozatul ajánlja fel magát az Istennek. Ez a Megváltó természetesen nem lehet ember, mint a többi ember. Nem születhetett öröklött bűnnel, hanem olyan tisztaságban, amelyet emberi bűn nem fertőzhet meg. A Megváltó ennélfogva csak Istenember lehet, az Isten fia, aki feláldozza magát. Pál apostol természetesen nem vetette el az emberi jó cselekedeteket, de annyi erő nem lehet bennük, mint az Isten kegyelmében és az Isten birodalmát csak a nagyobb erő hozhatja meg, nem a kisebb. Most már még csak egy téglát kellett beépíteni a hatalmas paulini elgondolásba és Pál apostol beépítette. Ez a Hit, amely mindennél hatalmasabb és minden emberi érdemet fölülmúl. Isten kegyelmét csak a Hittel érdemelheti ki az ember. «Annak okáért állítják bizonyosnak; «…az ember megigazul a hit által, a törvények teljesítése nélkül.» (Pál, Római levele 3. 28.) De a messzelátó Pál, ha az emberi élet csúcsára a Hitet építette is, mégis féltette, legfőként pedig az első keresztények tanításától féltette, amely nem tűrt megalkuvásokat (és ilyen megalkuvástalansággal jutott az be az Evangéliumokba is). A paulinizmus ennélfogva fölszabadította az opportunizmust, csak azért, hogy kisebbre csökkentse a súrlódási felületet, mert a küzdelmek és torzsalkodások megrendíthetik az új vallást, amely még nem erősödött meg eléggé. Ezért figyelmezteti a tanítványait : «Meg ne botránkoztassátok sem a zsidót, sem a görögöket, sem az Isten születését, miképpen én mindenekben mindeneknek kedveskedem (Korinthusi levél, 10., 32—33.). Így hirdeti a megalkuvást a házasságkötés tekintetében is, mondván: «jobb a nőtlenség, de jól cselekszik az is, aki megnősül» (u. o. 7., 26—28.). A paulinizmus magában hordta a fejlődést és nem is állt ott meg, ahol mindennél sugárzóbb őrtoronnyá a Hitet építette fel. A jó cselekedetekkel szemben elfoglalt kicsinylő álláspontjáról és az opportunizmusról csakhamar a Tóra teljes érvénytelenítésének terére került, olyannyira, hogy a törvényt károsnak nyilvánította. «Mert a törvény haragot szül: ahol nincsen törvény, ott nincsen törvény ellen való cselekedet.» (Római levél, 4., 15.) Még ezt is mondja: «Mit mondjak tehát: a törvény bűn-e? Távol legyen. Sőt inkább, a bűnt nem ismertem meg, csakis a törvények által, mert a bűnös vágyat sem ismertem volna, ha a törvény nem mondta volna: «Ne kívánd felebarátod feleségét» (u. o. 7., 7.). A törvénytől elszabadította magát Pál apostol, de nem szabadította el magát a zsidó írásmagyarázat, a hagyományos aggada (haggódó) módszereitől és a törvénytől való függetlenítés jogosságát haggadikus fejtegetéssel igazolta. " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5156 .cimszó a lexikon 921 . oldalán van.