15129.htm       CIMSZO:        Toszefta                                  SZOCIKK:     "Tószefta. A «tószefta» szó «hozzátevés»-t v. «kifejtés»-t jelent; T.-nak hívják a Baraitáknak azt a gyűjteményét, amely a tradicionális törvényt a Misnánál teljesebben adja. A tannaita irodalomban már szokásos volt a Halochósz (halachot) megmagyarázása jegyzetekkel és hozzáadásokkal, vagyis T.-kkal. Ilyen hozzáadásokat készített R. Akiba, R. Eliezer ben Cadok, R. Simeon, R. Juda és R. Jószé, valamint még több tannaita is. A scholionokhoz a bevezető szó ez volt: «Hoszif», azaz hozzáadta. Az ilyen magyarázatot hívták azután T.-nak s azt nem csupán a magyarázó jegyzetekre alkalmazták, hanem az odavonatkozó aforizmák gyűjteményére is. Már a jeruzsálemi Talmud (Sabbat 8. 1.) elmondja, hogy R. Abbahu rendkívül megörült, amikor egy régi T.-t fedezett fel, ami valójában nem volt más, mint egy régi tannaita aforizma-gyűjteménye, mellyel a szöveget magyarázta. Ily szellemes magyarázó mondásokat tartalmaz világos és érthető nyelven a T., míg a Misna tömörsége miatt sokszor érthetetlen volna a T. magyarázata nélkül. A Talmud bölcsei maguk is többször tesznek említést a T.-ról, gyűjteménye szerzőjéül a tannaita Chijja jar Abbát tekintették. A későbbi időkből, az amorák korából mindössze egy T. maradt fenn s az autentikus régi T.-kollekció mindenesetre a tannaiták korából való, még ha nem is R. Chijja annak a szerzője. Mások R. Hosaiát tartották a szerzőnek. Valószínűen mindketten közreműködtek annak összeállításában, de később, mások fejezték azt be. Ez következik abból is, hogy R. Chijja nevét is idézi a szöveg. A T. célja fontosabb, mint annak szerzősége. Régebben Misna-kommentárnak tekintették, de ma már egyre érthetőbb az az álláspont, amely teljesen önálló és a Misnától független munkának ítéli. A T. ugyanis nem vitatkozik a Misna nézeteivel, mint a kommentátorok teszik és olybá tűnik fel, mintha annak folytatása volna. De legalább is egyenrangú azzal, mert a Misna kitételeit ugyanúgy említi, mint maga a Misna, tehát forrásainak alapja is ugyanaz lehet. Minthogy pedig toldalékot és függeléket ad a Misnához, döntései és véleményei pedig néha szó szerint ugyanazok, mint a Misnáé, ennélfogva nem lehet kommentár. Megoldatlan még az a kérdés is, hogy a talmudi Baraita a T.-ból citál-e vagy önálló-e a Baraita is, vagy pedig mindkettő régebbi művön alapszik-e? Már Serira gáón, majd Maimonides, a XIX. sz.-ban pedig a híres Frankel Zakariás breslaui rektor foglalkoztak a T. problémájával s különösen az utóbbi kritikai megállapításai járnak közel a valósághoz. A szerzőségre vonatkozóan irányadónak veszik a talmudszerző R. Jochanan álláspontját (Szanhedrin 86a): «A Misnában foglalt ama véleményeknek, melyek név nélkül említtetnek, a szerzőjük R. Méir; a T. név nélkül citált véleményei R. Nechemiától és valamennyi többi R. Akibától és tanítványaitól származnak.» A szerzőség eszerint R. Akibáig vezethető vissza, mert a Misna első szövegezése is az ő műve volt. A célja valószínűleg az lehetett, hogy a Misna-szövégben a főbb princípiumokat tömörítse, míg a T.-ban az emlékezet számára gyűjtötte össze a tradíciókat, különböző módszer szerint, úgy, hogy egymást támogassák és kiegészítsék. Akiba szerzősége mellett vall az is, hogy az ő célja volt a tradíció szisztematizálása, éppen úgy, mint a tudás gyarapítása. R. Méir és R. Nechemia R. Akiba- tanítványai voltak s az előbbi a Misna, az utóbbi a T. szöveg összeállítója, ill. a R. Akibától maradt és szerkesztett szövegek újabb rendszerezői voltak. A Misna és a T. különálló művek tehát és az a céljuk, hogy különböző módszerekkel ugyanazt az eredményt érjék el. Ahogyan a Misna, úgy a T. is hat «szedórim»-ra oszlik, ú. m.; Zeráim, Moéd, Násim, Nezikim v. Jesuót, Kodósim es Tohorót. Ezek a traktátusok alszakaszokra oszlanak; Összesen 61 T. szakasz van, a fejezetek száma pedig 428. Az első T. kiadás Alfasi művének függelékeképp jelent meg Velencében (1521), a legjobb kiadás a Zuckermandl-féle (Pasewalk 1880 és Trier 1882), mely az erfurti kéziratból készült. Harmincegy T. traktátusnak latin fordítása Ugolino Thesaurus Antiquitatum Sacrarum c. gyűjteményében jelent meg (Venezia 1755—57). A Talmud-editiók természetesen valamennyien tartalmazzák a teljes T.-t, sőt azonkívül külön T.- kommentárokat is. Irodalom. Jacob Z. Lauterbach, Tosefta (Jew. Encycl. 1904); N. Brüll, Begriff und Ursprung der Tosefta (Zunz Jubelschrift, Berlin 1884) ; David Hoffmann, Mischna und Tosefta (Berliner's Magazir. etc. 1882); J. H. Dünner, Die Theorien über Wesen und Ursprung der Tosefta kritisch dargestellt (Amsterdam 1874) ; Zuckermandl, Die Erfurter Handschrift der Tosefta (Berlin 1876) : u. a., Der Wiener Tosefta-Codex (Magdeburg 1877) u. a., Tosefta-Varianten (Trier 1881); J. Oppenheim, Toledosh ha-Misna (Béth Talmud II. évf.); Frankel, Hodegetica in Mischnam (Leipzig 1859); Neubauen Mediaeval Jewish Choronicles."                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5129 .cimszó a lexikon 912 . oldalán van.