15107.htm CIMSZO: Tóra SZOCIKK: Kor. 7. 20). Kimagasló a T. felfogása az állatvédelmi törvényekben. Nem szabad a nyomtató ökör száját leszíjazni (Móz. V. 24. 4), tilos ökröt és szamarat (nem egyenlő erővel húzó igásállatokat) egyazon ekébe befogni (Móz. V. 22. 10), madárfészket végkép kipusztítani (u. o. 6), barmot a borjúval egy napon levágni (Móz. III. 23. 28), a borjút 8 napos kora előtt anyjától elvenni és levágni (Móz. III. 22. 27), kecskegödölyét anya tejében főzni (Móz. II. 23. 19), terhe alatt roskadozó állatot fel kell segíteni (Móz. II. 29. 4). Nem szabad az állatot természetéből kivetkőztetni, kasztrálni (Móz. III. 22. 24), keresztezni (u. o. 19.19). Másfél évezredes gyakorlat után is Pál apostol mégis félreértette az állatvédelem nemes szempontjait «Mert a Mózes törvényében meg vagyon írva: «Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját (Móz. V. 25. 4) «talán az ökrökre vagyon-e az Istennek gondja?» (L Korinth.9. 9). Csak allegorikus értelmezés mellett érti, hogy: «Mindenestül miattunk mondja azt (a T.), mert érettük íratott meg, hogy aki szánt, remény fejében kell szántania és aki csépel, részesülés reményében csépel. Ha mi szellemit vetettünk nektek: nagy dolog-e, ha test munkáitokat aratjuk?» (A gyümölcsfák védelmét, l. Hadijog.) A T. törvényeinek általános jellemzését maga a T. nyújtja e szavakban: «A parancs, melyet Én meghagytam nektek, nem emberfölötti és nem elérhetetlen. Nem az égben van, hogy mondhatnád, ki megy fel érte az égbe, hogy lehozza és kihirdesse, és nem a tengeren túl van, hogy mondhatnád, ki megy el érte a tengeren túlra, hogy elhozza és kihirdesse, hogy teljesítsük, sőt igen közel van hozzád: szádban és szívedben van, hogy teljesítsed» (Móz. V. 30. 1—13). A T. történeti elbeszélő részei: nem szorítkoznak Izrael életére, hanem érdeklődésük körébe vonják az egész emberiséget és ennek hátterében a világot, úgy azonban, hogy ezen legszélesebb alapból indulva, kúpszerűen mind szűkebb körbe emelkednek, a három pátriárka leszármazottjain át Jákob családjához, ezen belül pedig Józsefhez és azontúl ismét Izrael népének egyetemébe szélesednek. Különös bájt ad ez elbeszéléseknek az a művészi módja, hogy az istenséget belevonják az eseményekbe, emberi vonásokkal ruházzák fel, családias könnyedségben tüntetik fel, mindamellett mennyei fenségét nem tépázzák meg. Noha sémi hagyományok emlékei még áttetszenek némelyik elbeszélésen (teremtés, özönvíz története) a régi mítosz fantasztikusságának s pogány nyerseségének itt nyoma sincs. Az elbeszélés egyszerű, kalandmentes, célja felé törekvő, helyi vonatkozások helyett a világrend szerkezetét igyekszik kimutatni. Az Alkotó földöntúli fenségben áll teremtményeivel szemben, nem fárad és nem vesződik, hanem puszta «Legyen» szavával idézi fel a mindenséget a semmiségből. A teremtés mindamellett időben megy végbe, hogy a hetedik nap szentsége meg legyen alapozva. A teremtés sorrendje is céltudatos (teleológikus): az alsóbb rendűtől a felsőbb rendű felé halad és betetőződik az emberrel, mint a teremtés uralkodójával. Az ember bűnbeesésénél mesteri az isteni igazságszolgáltatás menete. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5107 .cimszó a lexikon 904 . oldalán van.