15106.htm CIMSZO: Tóra SZOCIKK: "egyenlő elbánást követel bennszülöttel vagy idegennel (Móz. II. 12. 49 ; IV. 15.16). A rabszolgát is részesíti a szombati nyugalom áldásában (l. Szombat). Külön méltatást igényel a T.-i szegényjog. Tiltja, a szegény szorult helyzetével való visszaélést, a zálogvétellel járó megszégyenítést, az adósság behajtásánál a megszégyenítést és kíméletlenséget. Elrendeli a szegény támogatását számos alakban, ezek: a szegények számára hagyandó termés, a szegénytized, a szombatévi termei átengedése, az adósság behajtásának szünetelése ez esztendőre és végül a jóbelév, melyet a szegények hitbizományának nevezhetünk (l. Szombatév, Jóbelév). A maga nemében egyedül áll a T. hadijoga. Elrendeli, hogy mindenekelőtt a pap hasson a nép lelkületére. Azonkívül elrendeli, hogy aki új házat épített, de még nem avatta fel, vagy szőlőt ültetett és még nem szüretelt, vagy nőt jegyzett el és még nem vette nőül, vagy pedig, akit leküzdhetetlen félelem fog el, mind térjen haza. Ha város ostromához lát a hadsereg, előbb békeajánlatot kell tennie, ha az ellenség elfogadja és a kaput megnyitja, akkor a népet adófizetővé tegye (személyes rabságba ejtés nélkül, mint Jós. 9. 27; Bír. 1. 28; I. Kir. 9. 21-ből kitűnik). Csak a békeajánlat visszautasítása esetén szabad, a nőket, a gyermekeket és az állatot zsákmányul ejteni. Ostrom alatt nem szabad a gyümölcsfákat kivágni, mert «ember talán a fa, hogy miattad ostromba jusson ?» (Móz.V. 20). A haditábor tisztántartásáról is intézkedik a T. (Móz. V. 23. 10—15). A hadban zsákmányolt nővel szemben emberséges bánásmódot parancsol: egy havi időt kell neki adni, hogy szüleit és otthonát meggyászolhassa, csak azután dönthet a hódító véglegesen a sorsa felett. A hadijog alapján a hódító elveheti feleségül, vagy pedig szabadon bocsáthatja, de rabszolgának nem adhatja el és nem szabad zsarnokoskodnia fölötte, ha megtartja. (Móz. V.21. 10—14). A T. humanitása megnyilvánul a rabszolgajogban is. Az adósnak rabszolgául ejtését nem tiltja ugyan a Szentírás, de számos helyen rosszalja azt (így Jób 31,13: «Ha semmibe vettem volna igazát rabszolgámnak vagy szolganőmnek, mikor perbe szálltak ellenem, ugyan mit cselekedhettem volna, ha Isten felkelt volna ellenem és ha számon kért volna, mit feleltem volna neki? Nem az teremtette őt is, aki engem teremtett az anyaméhben»). Rabszolgák egymás közötti házasságából a gazda házában született rabszolgagyermek kiváltságos elbánásban részesült. A szombati munkaszünet rabszolgának is kijárt, úgyszintén az áldozati lakoma. Rabszolgarablás halálbüntetés terhe alatt tilos (Móz. II. 21. 16), jelentékeny testisértése fejében felszabadult a rabszolga (Móz. II. 21. 26); szökött rabszolgát kiszolgáltatni nem szabad (Móz. V. 23, 16): héber rabszolgát eladni nem lehet és magát eladó rabszolgát nem szabad rabsorban tartani (Móz. III 25.-89). A rokonnak megvan a joga a kiváltásra (u. o. 47—49). Hét esztendő után felszabadul a héber rabszolga (Móz. II. 21, 2) és ekkor nem bocsátható el üres kézzel (Móz. V. 15, 12—15). (A rabszolgaságot az Új- Testamentum sem tartja szükségesnek megszüntetni sőt hűségre figyelmezteti a rabszolgát (Kol. 3. 22; L" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5106 .cimszó a lexikon 904 . oldalán van.