15039.htm CIMSZO: Templomi tulajdonűlések SZOCIKK: Templomi tulajdonülések. A templomépítéshez szükséges tőke előteremtésének évszázadok óta szokásos módja, hogy az építtető hitközség felhívja tagjait, hogy bizonyos összeggel járuljanak a templom építéséhez, aminek ellenében a hitközség kötelezettséget vállal, hogy a hozzájárulóknak és jogutódjaiknak az építendő templom megjelölt imaszékeit rendelkezésükre (tulajdonukba) bocsátja. Azokat a templomi imaszékeket, amelyekre vonatkozólag a hitközségi tagoknak ily használati joguk van, tulajdonüléseknek nevezik. Az imaszéktulajdonosoknak e templomülésekhez való jogát régebben egészen kommerciális jognak tekintették, olyan jogosítványnak, amely átruházható és elzálogosítható s amely felett a tulajdonos korlátlanul rendelkezhet. Változást hozott létre ezen téren az 1908. évi XLI. t.-c, amely kimondotta, hogy az istenitiszteletre szánt helyiségekhez tartozó szerelvények a végrehajtás alól mentesek. A törvény ezen intézkedése alapján az a joggyakorat fejlődött ki, hogy a templomüléshez való jog nem közönséges forgalmi jogosítvány, hanem valláserkölcsi érdekkel kapcsolatos előjog, ami végrehajtásilag nem foglalható le és a csődleltárba sem sorozható. A mai tisztultabb jogi fölfogás az imaszékbirtokosok szóbanforgó jogát nem tekinti tulajdonjognak, ha nem csupán oly használati jognak, amelynek tartalmát a templomépítési okmány, a helyi szokás és az imaházi szabályok adják meg. Lényege szerint legközelebb áll a szolgalmi joghoz. Ennek folytán ez a jog a legszorosabban a használatra jogosult személyi jogosultságához fűződik s mi helyt a jogosult személyében oly változás áll be, ami őt a használati jog élvezetére alkalmatlanná teszi, a használati jog megszűnik. A személyi körülményekben beálló ily változásnak tekinthető a hitfelekezetből való kilépés. A budapesti kir. törvényszék joggyakorlata szerint az izr. vallásfelekezetből kilépettek elveszítik a jogukat ahhoz, hogy az ily imaszékeket használhassák vagy azok felett rendelkezhessenek. A hitközségeknél szokásos, hogy az ú. n. T.-ről nyilvántartó-jegyzékeket (törzskönyveket) vezetnek. Ezek a jegyzékek azonban csak a hitközségek magánfeljegyzései, amelyek a hitközség belső tájékoztatására szolgálnak s nem tekinthetők a telekkönyvek mintájaként nyilvánkönyveknek. (V. ö. Munkácsi Ernő: Fejezetek a magyar zsidó vallásfelekezet újabb joggyakorlatából 1926.) Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5039 .cimszó a lexikon 891 . oldalán van.