15017.htm CIMSZO: Tefillin SZOCIKK: Tefillin (h.). Imaszíjak, tulajdonképpen szíjakkal ellátott két bőrtok, amelyekben pergament tekercsek vannak bibliai szöveggel. A tok formáját a Talmud határozta meg és a szöveget, a Biblia négy szakaszát, közte a sema hitvallomást is, a hagyomány szabályozta, Az egyik T.-t a balkarra szíjazzák, a másikat a homlokra veszik fel. Alkalmazásának törvényszerű kötelességét a Bibliának ebből a verséből fejtették ki «Legyen neked jelvényül a kezeden és emlékeztetésül szemeid között» (Móz. II. 13. 9). Továbbá ebből a versből: «Kösd azokat (Isten igéit) jelvényül kezedre és legyenek emlékeztetőül (tótafósz) szemeid között (Móz. V. 10.). A bibliakritika valami ősi totemmaradványnak tekinti a T.-t é, azt hiszi, hogy az ősidőkben varázsszernek használták a héberek a gonosz szellemek ellen, mint ahogy az indiánok és sok más civilizálatlan nép még ma is «orvosságos-zacskó»-val védekezik a démonok ellen. Ez a feltevés túlságosan önkényes, mert annak, hogy már az őshéberek hordták volna, még a nyomát sem találjuk a legrégibb iratokban, ellenben bizonyos, hogy olyan korban honosították meg, mikor már magas fokra emelkedett a héber kultúra és a kezdetleges népek babonája már régen kiveszett a zsidó népből. Minden nyom arra mutat, hogy valóban a vallásos érzés megerősítéséül szíjazták magukra, mert sohasem állandó viseletként hordták, hanem az áhítat óráiban csupán, amit egyébként az Újtestamentum is bizonyít, ahol Jézus azért korholja a farizeusokat, mert képmutatóan és tüntetőleg nagy «philákteriákat» kötnek fel és hangosan imádkoznak. Bár a szó itt talizmánra utal, Jézus nem ilyenre gondolhatott (hiszen a törvényhez való szigorú ragaszkodásában bizonyára önmaga is rakott fel «philakteriákat), mert nem a T.-ek botránkoztatták meg, hanem az azokkal való visszaélés és képmutatás. Viszont éppen az Újtestamentum eme helye bizonyítja, hogy a Biblia fentebb idézett parancsát már régen nem képiesen fogták a zsidók és ami a Bibliában még csak metafora volt, a zsidó vallásban konkrét formát nyert. A Talmud bőven és körülményesen tárgyalja. És a Bibliának ezt a mondatát: uksartem oszom leosz (jelvényül) így fordította - és kössétek T. gyanánt (a kezetekre), (Szanhedrin 886, Szanhedrin 46 Rási, Menáchot 4b), amiből az tűnik ki, hogy a jelvényt helyettesítő T. szó már régen élhetett az akkori héber nyelvhasználatban. Egyébként az arameus fordítás is T. nel adja vissza a «jelvénye szót. A bibliai kommentárok szintén a vallásos érzés megerősítésére szolgáló kegyszert látnak a T.-ben, amely az Isten szeretetére vonatkozó bibliai verseket és a hitvallomást (Sema) zárja magába és így valóban alkalmas arra, hogy «emlékeztetőül» szolgáljon. Rási unokája, R-. Sámuel ben Meir (Rasbam) a T.-re vonatkozó bibliai igét párhuzamba állítja az Énekek Énekének ezzel a versével: «Szoríts engem pecsét gyanánt a szívemre». A bibliai parancsnak «mélyebb értelmezés»-t ad és úgy látja, hogy abban az isteni parancsok «megszívlelése» van elrendelve, Ibn Ezra és mások hasonlóan értelmezik a T.-re vonatkozó parancsot. A hagyományos magyarázattól csupán a karaiták tértek el, a Biblia idézett igéit képiesen fogták fel és ezért semmiféle alakban nem használják a T.-t. Szombaton és ünnepnapon nem veszik fel a T.-t, mert ezek a napok úgyis Istenre és törvényeire emlékeztetik a zsidó népet, de nem veszik fel av 9. sem, mert a T.- ek ékítmény jellegével is bírnak és gyásznapon nem szabad még vallásos értékű ékszert sem hordani. Av 9. az esti imához kötik fel a T.-t. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5017 .cimszó a lexikon 887 . oldalán van.