15015.htm CIMSZO: Tefilló SZOCIKK: "Tefilló (h). Ima. Szűkebb értelemben a főima (semónó eszré), amely a jeruzsálemi Szentélyben bemutatott áldozatoknak megfelelően hétköznapokon 18 (illetve 19), ünnepnapokon 7, a ros hasónói muszafban pedig 9 áldásmondásból áll. Köznapokon három ízben mondják : sacharisz, minchó és maariv keretében ; ünnepnapokon négyszer, mert az istentiszteletek száma ilyenkor megbővül a muszaffal; jom kippurkor pedig a neiló miatt ötre szaporodik. A hagyomány szerint a Nagy Gyülekezet (synagoga magna) férfiaitól ered a T., de 18 (semónó eszré) benedikciója csupán, a 19-ikét későbbiek toldották be. A végleges megszövegezést Simon Napkulinak tulajdonítják. Minden benedikció boruch ató-val (dicsértessél) kezdődik. Az első három és az utolsó három szövege az esztendő folyamán minden imában azonos, a belső 13 adja meg a köznapi ima jellegét. Nyilvános istentiszteleten reggel (sacharisz) és délután (minchó) kétszer mondják. Az elsőt a gyülekezet mondja, halkan és összetett lábbal kelet felé fordulva, a másodikat az, előimádkozó hangosan csekély szövegbeli eltéréssel. A kelet felé való fordulást már a Misna rendelte el. Az áldások számához és sorrendjéhez több aggadikus magyarázat fűződik. Sokan már a bibliai korban keresik első nyomait és a hagyományt, amely a T. eredetét a Nagy Gyülekezet Férfiainak (ansé keneszesz hagadóló) tulajdonítja, csak annyiban osztják, hogy a benedikcióknak tizennyolcban való összefogása az ő szankciójuk révén állandósult. Minthogy az Aggada nemcsak a pátriárkákat és Mózest jelöli meg egy-egy benedikció szerzőjéül, hanem egyet-egyet az angyaloknak is tulajdonít, nyilvánvaló, hogy nem történeti megállapításokra törekedett, hanem arra, hogy az eredet felmagasztalásával a T.-nak úgy is elismert nagy szentségét még felfokozza. Annyi kétségtelenül bizonyos, hogy a T. a legősibb imának tekinthető. Több benedikció már a Talmudban található és az Elóhaj necór kezdetű fenséges tartalmú imát már Ravina fia mondotta a T. befejezése után. A rágalmazás megbüntetéséért való konyörgés későbbi korokban keletkezett és betoldáskent jutott be a T.-ba, felszaporítva 19-re az eredeti 18 benedikciót. Ez az ima valószínűleg a mindjobban elszaporodó hitehagyók ellen fordult. A reformrítus törölte ezt a benedikciót." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5015 .cimszó a lexikon 886 . oldalán van.