15001.htm       CIMSZO:        Tatai kiűzetés                           SZOCIKK:     Tatai kiűzetés. Mátyás király halála után kezdődött el Magyarországon a zsidók legszomorúbb korszaka.  Abban a  gyászos  korszakban, amely 1526-ig, a mohácsi vészig tartott, az ország is a legreménytelenebb időket élte. Az állam, a királyság és a törvény tekintélyének süllyedése, az oligarchia pártvillongása, a köznemesség zabolátlansága, a nép nyomora és elégedetlensége mind hozzájárultak ahhoz, hogy ebben a kaotikus helyzetben a zsidóságon bosszulja meg magát az általános kedvetlenség és felébredjenek a középkor szörnyű zsidóüldözéseinek rémei. Mátyás király meg tudta fékezni a zabolátlankodókat és elhárította a fenyegető veszedelmet, de az ő halála után felszabadultak ismét a szenvedélyek és legelsősorban a városok éreztették gyűlöletüket a zsidókkal.  Beatrix, Mátyás özvegye és Corvin János, Mátyás fia, akik az új királyválasztásig közösen vezették az ország ügyeit, Mendel Jakab zsidó prefektus (l. Mendel Jakab) közbenjárására felléptek a zsidók érdekében a városokkal szemben, de rendelkezéseiket nem a zsidók iránt érzett igazságosság irányította, hanem a kincstár közvetlen érdeke, mert mindenekelőtt kihangsúlyozták, hogy a zsidók a kincstár tulajdonába tartoznak. Ha ilyen kincstári érdekek nem állottak fenn, a különben nem rossz indulatú fiatal herceg  keményen  és  türelmetlenül  bánt el a zsidókkal, ahogy azt nem egy eset igazolja. Legjellemzőbb erre a zsidók T.-e, amely 1490 körül történt. Tata városa ugyanis Mátyás halála után a, zsidókat részben  kiűzte,  részben pedig  olyan erőszakoskodásokat követett el velük szemben, hogy a zsidók kénytelenek voltak önként elhagyni a várost.  Corvin János mindenben helyeselte a város eljárását, ő maga, mint Tatának birtokosa hagyta meg az ottani várnagyoknak, hogy ha még volnának Tatán zsidók, azokat is űzzék ki és minden ingó és ingatlan vagyonukat foglalják le. Rendeletét azzal indokolta meg, hogy a zsidók Krisztus ellenségei és így a szent törvényekkel ellenkezik, hogy a keresztények velük együtt lakjanak. Végül pedig utalt a zsidók nagymérvű uzsoráskodására, mely a polgároknak, jobbágyoknak és a földesuraknak egyaránt jelentős károkat okozott. Corvin János a kiűzött zsidók házai közül Mózesét és Ábrahámét Csicseri Orosz Mihálynak, az egyik várnagynak adományozta, amiről a tanács birtoklevelet állított ki és ez már egész nyíltan kijelenti, hogy nem annyira az uzsoráskodásokból származó károk miatt, mint inkább a lélekre nézve veszedelmes fertőzésre való tekintettel vált szükségessé ez az elkobzás. A két házhoz tartozó szántóföldek és egyéb telkek is örök időkre Csicseri Orosz Mihály tulajdonába mentek át szolgálatainak megjutalmazására. A zsidók csak Corvin Jánosnak 1504. bekövetkezett halála után tértek vissza Tatára. 1518-ban azonban már minden kétséget kizáróan ismét laktak zsidók Tatán.                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5001 .cimszó a lexikon 885 . oldalán van.