14999.htm CIMSZO: Tata SZOCIKK: Tata, nagyk. Komárom és Esztergom közig. egyesített vm., 8491 lak. Azok közzé a községek közé tartozik, amelyekről hiteles adatok alapján tudjuk, hogy zsidók már az Árpádok alatt, a XIII sz.-ban laktak s itt hitközséget alapítottak. (V. ö. Ortvay Tivadar, «Pozsony története» II. 2. r. 277 old.). Sajátságos körülmények kedvezhettek a zsidók letelepülésének, mert T. nem volt püspöki székhely és az akkori törvények szerint csak ilyenben telepedhettek meg a zsidók. Fel kell tételezni, hogy sokáig zavartalanul lakhattak itt. A folytonosság első ízben 1360. szakadhatott meg, mikor Nagy Lajos király rendelete kiűzte őket. De a rendelet visszavonása után 1364. visszaköltöztek. Hasonló sors érte őket 1492. is, mikor Mátyás király fia, Corvin János, T. akkori földesura űzte ki őket hamis besúgás alapján (l. Tatai kiűzetés). Túl sokáig azonban e száműzetés sem tartott és 1518. újból találunk zsidókat T. községében. (V. ö. Wenczell Gusztáv, «Tata fénykora» 38. 1.) A legkatasztrofálisabb válságot a mohácsi vész után élte át a T.-i zsidóság. Nyolc ízben vonultak át a szultán hadai a városon és ez annyira elpusztult, hogy csak 40 ház maradt meg. (V. ö. Mohl Adolf, «Tata plébánia története».) A zsidók is vagy elpusztultak, vagy elköltöztek és csak a kuruc-labanc harcok lezajlásával, az 1711. kötött szatmári béke után telepedtek le újból zsidók T.-n, főleg Cseh- és Morvaországból. Megint megszervezték a hitközséget és rabbit csak később választottak. Az újjászervezés után való első rabbijuk Kempner Áron volt, aki Stomfán szül. 1773., (?) megh. T.-n 1813. Goldberger Izidor, aki tudományos célokból kutatta át T. temetőjét, megállapítja (Hacófe VII. 53), hogy az ott talált legrégibb sírkő 1740-ből való. Talált még egy nikolsburgi (1743) és egy leipniki származású asszony feje fölé állított sírkövet is. Az akkor használt zsinagóga már régen állott, még pedig a mai zsinagóga helyén, amely eredetileg az Esterházy grófok hitbizományának területe volt, ami abból állapítható meg, hogy 1749. már olyan rossz állapotban volt, hogy tatarozni kellett és erre engedélyt kértek az uradalomtól. (V. ö. Büchler Sándor, «Magyar Zsidó Szemle» XI. 502). 1770. T.-n 310 zsidó lélek lakott, Tóvároson 70; 1804: 316, 80; 1806: 330, 84; 1807: 382, 79; 1843: 1092, 63; 1845: 1080, 74; 1847 : 1102, 72 ; 1848: 1211, 72; 1851. azonban T.-n már csak 655 zsidó lakott, Tóvároson ellenben a zsidó lakosok száma 310-re szaporodott (V. ö. Rohrbacher-Rédei Miklós «Tata története» és írásbeli közlését). Feltűnő, hogy a szabadságharc után T. zsidósága hirtelen lecsökkent, Tóvárosé pedig nagyon felemelkedett. A zsinagógát 1861. lovag Wechselmann Ignácnak, a pesti Dohány-utcai templom kisebbített terve szerint alakították át, azonban tornyok nélkül, mert azok felépítésére már nem volt fedezet. Rituális fürdőjét, paplakját, pászka-sütőházát a saját költségén szintén a hitközség építette. A zsidó hitközséghez tartozik a Tóváros is, továbbá a T.-i és gesztesi járás következő hitközségei : Kócs, Bókod, Dad,Kömlőd, Szák, Szend, Mocsa és Császár. 1885 óta miniszteri rendelet alapján tatai és tóvárosi kerületi hitközség név alatt működik. A zsidó egyház szervezése után kongresszusi alapra helyezkedett. Ma 280 családban 840 lelket és 250 adófizetőt számlál. Évi költségvetése 19,453 P. Hitéleti célokra 1927/28 11,74:4 P-t költött. Alapítványai, amelyeket Raditz Zsigmond és neje kiházasítási célokra, Földesi Dóra, Földes Etelka, Práger Mór és neje szegény tanulók segélyezésére létesítettek, elértéktelenedtek. Elemi iskoláját 1853. létesítette és 1867. rendszeresítette benne a magyar nyelvű oktatást. A Nőegylet 1878 és a Poel Cedek 1893 óta működik. A világháborúban 22 tagja hősi halált halt. A hitközség története több értékes nevet örökített meg. Farkasházi Fischer Mór (l.o.), aki megalapította és európai hírnévre emelte a herendi porcellángyárat; Handler Márk főrabbit, Hevesi Simon pesti vezetőfőrabbi édesatyját, kitűnő hebraistát és talmudtudóst, Singer Ödön hegedűművészt. Az általános gazdasági fejlődést előmozdították Pollák Sándor fiai akik 50 munkást, 6 tisztviselőt foglalkoztató szőnyeggyárat alapítottak (tulajdonosok: Pollák Arthur és Pollák Hugó); Leopold Sándor fiai akik bőrgyárat (tulajdonosok: Leopold Ferenc József és Sándor) és Ganz Dezső, aki téglagyárat épített. A hitközség élén állanak: Goldberger Izidor főrabbi, Schwartz Jakab elnök, Dukát Jenő alelnök, Schwartz József pénztáros. A Nőegylet elnöksége: Szarvas Jenőné, Weisz Ilona, Kellner J. titkár, a Poel Cedek elnöke Brtill Ignác, jegyzője Dukát Jenő. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4999 .cimszó a lexikon 884 . s köv. oldalán.