14978.htm CIMSZO: Tanna debé Elijáhu SZOCIKK: "Tanná debé Elijáhu, két részből álló Midras, melyet véglegesen a IV. sz. vége felé szerkesztettek. Az első rész a Szeder Elijáhu Rabba a második Szeder Elijáhu Zuta. Ezen Midrásokról már a Talmud is említést tesz (Ketubót 106a) s a legenda szerint Elijáhu próféta tanította volna rá R. Anant, a III. sz.-ban élt babiloni amorát. A T.-ra vonatkozó Baraitákat a Babiloni Talmud u. a. címen felveszi s mindkét részről említést tesz. A T. tárgya a világrendszer fejlődése. Az emberi történelem különböző korszakait «sittósz»-nak (sorozat) nevezi. Az első korszak a Paradicsomból való kiűzésig terjed s ezenkívül még öt korszakot említ, de valamennyi még az ember teremtése előtt lett megállapítva az isteni gondviselés szerint, amely a következőkön alapult: 1. Tóra (isteni törvény), 2. a Géhinom (Pokol), 3. Gan-Éden (Paradicsom) v. büntetés és jutalmazás a jövő életben, 4. a trón v. a világ isteni kormányzása, 5. a «Sém ha-Mosiach», a Messiás neve v. a világegyetem restaurálása és 6. a «Bész ha-Mikdos», a Templom v. az Istentől való függőség. Még mielőtt ezen isteni gondolatból eredő alapok letétettek volna, Izrael jövője már meghatároztatott, különben nem részesülhetett volna a Tórában. A második korszak a vízözönig terjed, mert az első tíz generáció nem tudott igazságosan élni, morálisan lezüllött s ezért a vízözön szükségszerű volt. A harmadik korszak a vízözöntől Manasséig, Juda királyáig tart. Ez a Törvény, a papság és királyság, valamint a nép történetét tárgyalja az egyiptomi kivonulástól Manasse rossz kormányzatáig. A negyedik a Tórával, a Misnával, vagyis szóbeli hagyománnyal, valamint a második Templom építéséig terjedő korral és a jövővel s az emberi élet szentségével foglalkozik. A hatodik korszak felöleli a messiási kort, a jövő világát és ezzel kapcsolatban az örök békéről is értekezik. Hangsúlyozza az erény, a vallásos élet és a Törvény tanulmányozásának fontosságát, bűnbánatra és jótékonykodásra, zsidókkal és nemzsidókkal szemben való nagyobb türelmességre, a tudósok tiszteletére, szerénységre és alázatosságra s a nemzsidó szokások kerülésére buzdít; fáradságos munka és a lélek szabadsága az emberi élet célja ezen Midrások magasztos tanítása szerint. Valamennyi tanítás allegorikus magyarázatokkal van fűszerezve. Sokat foglalkozik a T. a «derech erec»-cel, mely alatt az illemtudó, tisztes maga viseletet érti s amely egyik alapja a világrendszer és a társadalom fennállásának. A «derech-erec» ellenkezőjével, a «görbe úton való járással», az immorális és erényes emberhez nem méltó cselekedetekkel is foglalkozik a T., kiterjeszkedve a bűnökre is. Sok helyen gyönyörű imádságok teszik színessé a zsidó szellem eme nagyszerű meg nyilvánulását. A T. az egyetlen haggadikus mű, amely rabbinikus-karaita vitát tartalmaz, de azt is finom konciliáns hangon, minden élesség nélkül, jóllehet a szóbeli hagyomány elvetését a karaiták részéről kifogásolja. Míg a T. megszövegezésének idejét a tudósok egyhangúlag a X. sz.-ra teszik, addig keletkezésének helyét nem tudták eldönteni. Míg Zunz, Rappoport, Bacher, Hochmuth, és Oppenheim Babiloniát, vagy Palesztinát tartják keletkezési helyének, addig Güdemann Itáliába teszi azt. Szerinte az összeállító sokat utazott és Babiloniában is megfordult, amely akkor még mindig a zsidó tudomány központja volt. Erre vall az említett karaita vita, másrészt az a tény, hogy Babilónia bővebb ismerete nem tükröződik vissza, azt a következtetést engedi meg. arra vall, hogy az összeállítónak nem lehetett a hazája. J. Derembourg egyenesen Rómába valónak tartja az összeállítót. Graetz is elfogadja ezt, de még tovább megy s a Midras nyelvének «Babilon»-ját Rómával azonosítja, Gog és Magog harcát pedig a magyarok itáliai betörésével, amely éppen 889—955 közt volt. Valamennyi nézetnek leghevesebb ellenzője Friedmann, aki természetesnek tartja a T. babiloni szerkesztését. A mű különböző korszakból való eredetét a benne foglalt három dátum is tanúsítja. Ezek valamennyié megfelel a X. sz.-nak. A T. szövegének régi eredetét igazolja, hogy a Babiloni Talmudnak több, mint 20 helyén tétetik róla említés s hogy magának a T -nak szövege négy Amoreus rabbira hivatkozik, felvéve azoknak véleményeit. A T. első kiadása Velencében jelent meg 1598. s ennek alapjául egy 1186-i kézirat-másolat szolgált. Második kiadása Sámuel ben Mose Haidától való s 1677. jelent meg Prágában, kommentárokkal és szövegváltoztatásokkal. Későbbi kitűnő és magyarázatokkal ellátott kiadások : Jacob ben Naftali Herztől (Zolkiew 1798), Ábrahám ben Judah Löbtől (Sidlkov 1835); Isaac Elia ben Samuel Landuatól (Wilna 1840). Legjobb az 1880-i varsói kiadás, mely mindkét fennmaradt szöveget tartalmazza. A legutóbbi kiadás az 1900—903-i bécsi «Széder Élijahu Rabbah» és Szeder Elijáhu Zutta» címmel, egy 1073-i vatikáni kézirat alapján, kritikailag revideálva és a «Meir Ajin» c. kommentárral, valamint M. Friedmann kimerítő bevezetésével ellátva. Irodalom. Bacher Vilmos (Monatsschrift XXIII.) ; u. a. Revoe des Études Juives XX.); Grätz, Geschichte der Juden 3. kiad. V. : Güdemann Geschichte des Erziehungswesens und der Kultur der Abendländischen Juden II. ; Hochmuth Ábrahám (Neuzeit 1868. No. 23 és köv.) ; Oppenheim (Beth Talmud I.) ; Rappoport, Toledót de Rabbi Natan (Bikkuré Haittim X.); Theodor (Monatsschrift XLIV.): Zunz, Gottesdienstliche Vorträge II. (Frankfurt a. M. 1892);. J. Derembourg (Revue des Études Juives II—III.); Schulim Ochser, T. (Jevish Encycl. 1904)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4978 .cimszó a lexikon 880 . oldalán van.