14969.htm CIMSZO: Talmud-hamisítások SZOCIKK: "Talmud-hamisítások. Félreértés, rágalom, lenézés, kiátkozás, máglya üldözi a Talmudot jóformán a keletkezése óta (l. Talmud). A tudatlanság és a gyűlölet válságból válságba sodorta és sorsának drámai feszültsége még a legújabb korban sem enyhülhetett meg. A gyűlölők korábban vették észre, mint talán maga a zsidóság, hogy a zsidó nép ebből építette ki minden üldözést elbíró fejlődését és sokkal tovább fogják azonosítani a Talmudot a zsidósággal, mint ahogy a zsidóság a Talmuddal fogja azonosítani magát. A mai zsidóság nagy része alig tudja már, hogy az erkölcse a Talmud erkölcseiben gyökerezik, hogy a haladás első ösztönei, a munka nyugtalanságai, a lelki tisztulások lázas hevületei a Talmudból szikráztak a zsidó néplélekbe, a gyűlölők mégis most is még a Talmudon igyekeznek sebet ütni, ha magát a zsidóságot akarják megsebezni. De ami a sötét századokban csak a tudomány sötétsége volt, az a felvilágosodottság korszakában a sötétség tudományává erősödött. Szisztematizálták a Talmudgyűlöletet és új fegyverekkel új hadjáratot indítottak a Talmud ellen. A talmudi szöveg meg nem értésétől eljutottak a félreértéséig, a félreértéstől a félremagyarázásig, ettől a fordítósig és végül a hamisításig. Nincs a világirodalomnak olyan dokumentuma, amelyet annyiszor és annyiféleképpen hamisítottak volna, mint ahányszor és ahányféleképpen a Talmudot hamisították. De valamennyi hamisító egyazon cél felé törekedett és mindegyik mindig olyan szellemet és olyan jogfelfogást hamisított bele a Talmudba, ami azt a látszatot keltette, mintha a Talmud az erkölcstelenséget és a jogtalanságot kodifikálta volna. A leleplezéstől nem féltek, mert kevesen voltak azelőtt nemzsidó körökben, akik a gigantikus munka útvesztőin eligazodhattak volna, a zsidó tudománytól pedig nem féltették a hamisításaikat, mert abban bíztak, hogy a keresztény tanúzása több hitelre talál, mint a zsidóé. A legtöbb hamisító az esküre, a családi életre és a magánjogra vétette magát. Kitaláltak talmudi szentenciákat, amik az eskü szentségét csúffá teszik. Szinte megmérhetetlen az az etnikai magasság, amelyre az eskü megtámadhatatlan szentségét emelte a talmudi szigorúság, a hamisítók mégis esküellenes tendenciákat hamisítottak beléje. És ha már a Talmudot hamisították meg, megrágalmazták a liturgiát is és azt hazudtak, hogy a jomkippuri Kol nidre az esküszegésre szabadítja fel a zsidó lelkiismeretet. Ezt a hazugságot terjeszti az Antisémita Katekizmus is. Itt abban rejlik a hamisítás, hogy az ima leglényegesebb szavait elhallgatják. Delitsch keresztény teológiai tanár, a Talmud és a zsidó irodalom alapos ismerője, megállapítja: «Ami ama eskük és fogadalmak meghiúsítását illeti, melyet a zsidók Kol Nidre estén elmondott imájukban kérnek, úgy az csak udéoszarnó al nafsoszónó hozzáfűzéssel értendő, itt tehát olyan fogadalmakat értenek, amelyeket önmaguknak tettek az emberek és mikor már megtették, arra a belátásra jutnak, hogy azok bűnös, vagy kivihetetlen föltevések voltak; de nem vonatkozik a mentesítésért való könyörgés olyan fogadalmakra, amelyeket másokért és mások javára tettünk, sem olyan esküre, amelyet a híróság előtt teszünk. Ugyanilyen durva hazugságokkal hamisították meg a családi életre vonatkozó talmudi jogszabályokat is, azt állítván, hogy azok az általános erkölcsökbe ütköző elnézéssel ítélik meg a házasságtörést és a nemzsidó nővel való házasságtörést egyenesen megengedik. Ezzel szemben igaz, hogy a világnak egyetlenegy törvénykódexe sem üldözi olyan szigorú büntetéssel a házasságtörést, mint a Talmud, amely a zsidó nép egész életét a családi élet tisztaságára építette fel (Erubin 19a, Kiddusim 21b, Szanhedrin 82a). De nem csupán zsidó és zsidó között tiltja a házasságtörést, hanem zsidó és nemzsidó között is, mert a házasságot szentségnek deklarálja minden ember számára valláskülönbség nélkül. (Szanhedrin 57b, 58a). Sokszor idézik az antiszemiták rabbi Éliás szavait, aki úgy döntött a Talmudban, hogy nemzsidó nőt megbecsteleníteni még engesztelés napján sem bűn. Már Delitsch is megállapította, hogy ilyen vagy ehhez hasonló kijelentés nincsen a Talmudban és rabbi Éliás tannaita, vagy amóra a Talmudban nem is szerepel. Sok olyan részlete van a Talmudnak, amelyet a nemzsidó fordítók félreértettek, mert nem ismerték a viszonyokat, amelyekre a talmudi döntések vonatkoztak, vagy a nyelv hiányos ismerete miatt a hivatkozott talmudi helyet hibásan interpretálták (l. Talmud). Vádat kovácsoltak pl. a Talmudnak abból a rendelkezéséből is, hogy a pogány által elveszített tárgyat nem kell visszaadni a tulajdonosának, de vissza kell azt adni, ha zsidó vesztette el. (Bába Mecia 24, 13). A Talmud, amely szigorúan a Biblia alapján áll és attól soha el nem távolodott, de inkább még meg is szigorította erkölcsi követelményeit, nem kodifikálhatott olyan jogot, amely a Biblia szellemével ellenkezik. A Biblia egyenlő jogot követel az idegen számára is és ez a súlymértékre is vonatkozik és mindenre, aminek kétféle alkalmazása az idegen számára károsodást jelenthet. Az itt idézett talmudi helyet alaptalanul gyanúsították meg és erőszakosan magyarázták abba a pogányellenes tendenciát. Mert akik helyesen olvassák a Talmudot és ismerik a kommentárokat is, tudják, hogy az idézett helynek csupán az a része tartalmaz kodifikációt, amely a zsidókról szól, a másik része nem döntés, hanem jelentés csupán, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy a zsidók ne kényszerítsenek rá a nemzsidókra olyan kötelességet, amelyet az ő jogrendszerük nem ismer. Már most tudni kell, hogy az akkori pogány népek között érvényes törvények értelmében a talált tárgyak a megtalálót illették. A Talmud leszögezi tehát a tényt, nehogy a saját jogrendszerük ellenére nemzsidókat a talált tárgyak visszaadására kényszeríthessenek. Jogfosztásról tehát szó sem lehet, hanem inkább még jogkiterjesztésről, mert a pogányt még akkor sem lehetett a talált tárgy visszaszolgáltatására kényszeríteni, ha ezt zsidó vesztette el. A zsidókra nézve azonban nem fogadta el a Talmud ezt a jogfelfogást, mert az ő ethikája szerint más ember vigyázatlanságából nem szabad hasznot húzni és azért a zsidók számára kodifikálta, hogy az elveszített tárgyat vissza kell adni a tulajdonosának. A Talmudot azonban nemcsak helytelen interpretálásokkal, hanem tudatos hamisításokkal is igyekeztek megbélyegezni, hogy ezzel megbélyegezzék a zsidó erkölcsöket is. Már a középkorban is akadtak lelkiismeretlen emberek, sok esetben kikeresztelkedett zsidók, akik a Talmudot meghamisították. Akadtak még a felvilágosodás korában is Talmudhamisítók, sőt manapság is akadnak még olyanok, akik a Talmudot az antiszemitizmus szolgálatában meghamisítják. A legismertebbek közül való Áron Briman, aki Justus néven a Zsidók Tükrét írta; Ausztriában hamisításért börtönre és kiutasításra ítélték. Volt zsidó, protestáns, katholikus. A másik ismert talmudhamisító Rohling tanár, aki nemcsak a zsidókat, de a protestánsokat is támadja. Ismert még Ecker, továbbá Rodkinson, May Simon és Meyer Pál kitért zsidók, akik azonban csak másodrendű szerepet játszanak. A összes T.-at tartalmazza a Wienben 1890. megjelent Acten und Gutachten im Prozess Rohlinq qeqen Bloch c. mű." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4969 .cimszó a lexikon 878 . oldalán van.