14960.htm CIMSZO: Talmud SZOCIKK: "A Kr. u. 70-ben bekövetkezett államfelbomlás és szétszóródás után a hagyomány maradt meg egyetlen nemzeti kapcsolatnak. Hillelnek tanítványa, Rabbi Jochánán ben Zakkai állott akkor a testület élén és ez engedélyt nyert Titustól, hogy Jamniában nyithassa meg a szanhedrini joghatósággal bíró iskolát. A hagyomány anyagának összegyűjtésével legelőször R. Meir, a mártírhalált halt r. Akiba tanítványa foglalkozott és ő vetette meg alapját a R. Juda hanászi által kb. 200-ban Kr. u. végleg megszerkesztett Misnának, azonban sok anyagnak ügyeimen kívül hagyásával, melyet aztán R. Nechemia állított össze Toszefta (toldalék) néven és mely a tételek indokolására is kiterjeszkedik. A Misna 6 rendre oszlik: 1. A mezőgazdasággal kapcsolatos adózási és jótékonysági törvények. 2. Ünnepek. 3. Női jog. 4. Kártérítések, polgári és büntetőjog (itt foglal helyet a hagyományozás szabályozása és a tanítási ethika, Abót is). 5. Áldozatokról. 6. Tisztasági törvények. Minden rend több traktátusból és minden traktátus több fejezetből áll. De voltak a Misna mellett más gyűjtemények is, melyeket azonban a Misna kizárólagossá vált tekintélye kiszorított. Ilyen kiszorított, apokrifnek mondott gyűjtemények: a Barajták {Misna chicona, künrekedt Misna), melyeket a későbbi vitákban a Gemárában gyakran idéznek ellenbizonyítékképp; és melyeket utóbb Toszefta (toldalék) néven állítottak össze; a többi gyűjtemény nem jutott ilyen jelentőséghez. A Misnát magát ép úgy tették törvényfejtegetés alapjává, mint azelőtt a Tórát. E fejtegetést Gemárának nevezzük, tudósait pedig amóráknak. Öt ilyen amóra emberöltő szolgáltatja az anyagot a palesztinai vagy jeruzsálemi T.-gyűjteményhez, melynek alapját R. Jóchanán vetette meg. Ennek halála után a hagyományozás hegemóniája Babiloniára (új-perzsa birodalomra) terelődik át. A jeruzsálemi T. rendszeresség tekintetében mögötte marad a kb. 500-ban Kr. előtt összeállított babilóniainak, minek következtében a Rabina és R. Ási által rendezett babilóniai T. került egyeduralomra, a palesztiniai azonban aggadai anyagának nagyobb gazdagsága, valamint arám dialektusának jellegzetességénél fogva szolgáltat a filológiai kutatásnak kimeríthetetlen kincsesbányát. A babilóniai Gemárában legfőbb tekintélyek Ráb, ki még Palesztinában R. Juda hanászi előadásait hallgatta s az ő tekintélyével jutott fölénybe vallásos kérdésekben továbbá Sámuel, ki jogi kérdésekben szerzett nagyobb tekintélyt már azért is, mert jól ismerte a perzsa jogrendszert is és udvari jogtanácsosa volt Nahardeában az exilarchának. A babilóniai Gemárában is keleties rendszertelenség uralkodik, az anyag nem mindig tárgyi kapcsolatban, hanem néha a szerzők azonossága szerint, néha az eszmetársulás fonalán halad, nagyon sok kitérés zavarja az eszmemenetet s ez valamint a stílus szófukarsága, a szóbelileg még értett formuláknak eredetiségükben való közlése nagyon nehézzé teszik a T. megértését. Egyes spontán egyéni nyilatkozatok az irodalmi stílus csiszoltságát is nélkülözik. A T.nak a másvallásúakkal szemben tanúsított türelmetlenségét és igazságtalanságát rendszerint az értelmükből kivetkőztetett, összefüggésükből kiszakított idézetekre alapítják. Ilyen félreértés tárgya pl. ez a hely: «Pogány (perzsa) földje olyan, mint a pusztaság, aki birtokba veszi, az jogot szerzett rá. Miért? Mert a pogány, amint a vételárat kézhez vette, a birtoklás jogát elvesztette, a zsidó pedig addig nem szerezte meg, míg az adásvevési szerződés nem jutott a kezébe. A föld azért olyan mint a pusztaság (Bába Báthra 54. l. o.). Pedig itt a zsidó terhére szól a tanítás, mely a perzsa törvényben gyökerezik. Arról van ugyanis szó a szövegben, hogy az adófizetés alól azzal szoktak kibújni, hogy az eladó közvetlen aratás után adta el a földet, amikor még nem érkezett el az adófizetés ideje, a vevő pedig, hogy az adófizetést kitolja, csak az adófizetés határideje után vette birtokba. Ezen időn belül azonban az a veszély fenyegette, hogy egy harmadik személy (a király, a gazdátlan földnek ura), vagy aki az adót le akarja érte fizetni, ráteszi a kezét. (V. ö. Guttmann M., «Das Judenthum u. seine Umwelt» 311.1.) Sok előítélet is fűződött az idők folyamán a T.-hoz. Már 553-ban Justiniánus császár a 145. sz. Novellában megvetőleg emlékszik meg róla, azontúl sok esetben érte egyházi átok és halálos ítélet (máglyán való elégetésre); akadtak azonban keresztény körökben védői is,akik között Reuchlin a legnevezetesebb. Mai nap már Goldschmidt Lázár fordításában a teljes német T.-ot bírjuk. Egyes főbb részeit mások is lefordították és ezzel a T.-hamisítók aknamunkáját megnehezítették. Magán a zsidóság körén belül a karaiták foglaltak vele szemben ellenséges állást, mivel tanításait nem találták a bibliai igében gyökerezőnek és emiatt különszakadtak a rabbanita zsidóságtól. A T.-i logikai okoskodás valóban nagyon elütő a modern tudományokétól, azonkívül maga a törvényfejtegetés is kazuisztikus, oly esetekre kiterjedő, melyeket a való élet nem nyújt." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4960 .cimszó a lexikon 874 . oldalán van.