14959.htm CIMSZO: Talmud SZOCIKK: Talmud (Tanulmány), a zsidóság szent
irodalmának az a része, mely a Bibliának, főképp törvényi részének
fejtegetésével foglalkozik, de közli azokat a teológián kívül eső témákat is,
amelyek ezer éven át, ötszáz évvel Kr. előtt és 500 évig Kr. után foglalkoztatták
a zsidó érdeklődést. Rituális és jogi döntéseken kívül tehát régi
hagyományokat, bölcseleti gnómákat, mondákat, földrajzi, asztronómiai, orvostudományi. geometriai feljegyzéseket is
tartalmaz a T. Mindezek mint szóbeli tárgyalások, spontán megjegyzések kerültek
a T.-ba, rendszer nélkül, többnyire az eszmetársulás fonalán. A döntések,
írásmagyarázatok, a különböző viták és különböző vélemények, de az évezredes
periódus történelmi emlékei és tudományos megismerései is egy forrásból, a
hagyományból táplálkoztak. A a hagyományozott Tan» leírása a legrégibb időkben
tilalom alatt állt és nemzedék nemzedéknek, iskola iskolának adta át a sok
évszázad felszaporodott anyagát. Ennek az óriási hagyománynak megőrzésével
egyes mnemonikai művészek hivatásszerűen is foglalkoztak, «medencék, melyek
egyetlen cseppet sem eresztettek át». Később, mikor már nem lehetett az
emlékezetre bízni azt az óriási örökséget, leírták és így keletkezett az a
monumentális munka, amelyet T.-nak hívnak. Ez két részből áll: Misná-ból és Gemárá-ból.
A tórái törvényértelmezés alakjában oly hagyományok is találhatók a T.-ban,
melyek még a Mózes előtti, sémi őskorba nyúlnak vissza (pl. 7 napos gyász Jákob
halálánál). Viszont a tórái törvények rövid fogalmazásából azt kell
következtetni, hogy értelmezésük már akkoriban is szóbeli hagyomány tárgyai
voltak; így pl. az engesztelés napjára a Tóra az önsanyargatást írja elő, de
semmiképp sem határozza meg annak formáját, ami arra vall, hogy ez a forma már
régen beidegződött a népéletbe és bővebb megmagyarázása fölösleges volt. A T.
hagyományozói kb. 300-ban Kr. e. tanná néven szerepelnek (l. Tannaiták). Az
egyes tudósok véleménye csak irányadó volt, döntő súllyal csupán az iskola
(methibta) bírt. Ez törvényhozó és kiközösítő erővel volt felruházva s tagjai
csak az autorizáltak (szemicha, kézföltevés által felavatottak) lehettek. Ez a
testület legalább 70 tagból állott. A tagok közül tízen külön elnöki
tisztséggel bírtak és végrehajtó testületként működtek (résé kalló). A
gyűléseket az ünnepek előtti hónapban tartották, amikor tárgyalás alá vették az
időközben otthon feldolgozott anyagot; a gyűléseken jelen voltak hátsó sorokban
a tanítványok százai és részt vehettek a tárgyalásban, de szavazati jogot nem
gyakorolhattak. Előbb a bibliai igék fonalán haladt az előadás és a hozzáfűzött
törvénymagyarázat a vallásgyakorlat (Halacha) hagyományos formáját ismertette,
később már a bibliai ige szövegében nem gyökerező kérdések özöne került
tárgyalás alá. Csak lassanként kristályosodott az előadott anyag kezdetleges
rendszerbe. A Bibliának nem törvényi része (haggada, aggada), a moralizáló és
történeti anyaga épülés céljára sokkal szabadabb elbánásban részesült; Az
aggadai (moralizáló) írásfejtegetés későbbi időkben négy fői irányba ágazódott
el. A négy irányt pardész (prász = paradicsomkert) szóban foglalták össze: ú.m.
1. pesat (egyszerű, szószerinti értelem); 2. remez, allegorikus, rendszerint
valamely helyesírásilag fölösleges, vagy különös módon hagyományozott betű
célzatos utalásaképp; 3. d’rás, célzatok sokféle más irányban; 4.szód, titkos
értelme a betűk számértékének. Ebben az aggadai anyagban sok régi népies hit,
történeti adat, bölcseleti vélemény van felhalmozva, de még ma sem tudják
szigorú pontossággal eredeti helyeire elosztályozni ezt az anyagot; így találunk
néha a babiloni Hammurabi kódexból való jogi képzeteket, melyeket a Biblia más
képzetei sem bírtak feledésbe dönteni. A Kr. u. 70-ben bekövetkezett államfelbomlás
és szétszóródás után a hagyomány maradt meg egyetlen nemzeti kapcsolatnak.
Hillelnek tanítványa, Rabbi Jochánán ben Zakkai állott akkor a testület élén és
ez engedélyt nyert Titustól, hogy Jamniában nyithassa meg a szanhedrini
joghatósággal bíró iskolát. A hagyomány anyagának összegyűjtésével legelőször
R. Meir, a mártírhalált halt r. Akiba tanítványa foglalkozott és ő vetette meg
alapját a R. Juda hanászi által kb. 200-ban Kr. u. végleg megszerkesztett
Misnának, azonban sok anyagnak ügyeimen kívül hagyásával, melyet aztán R.
Nechemia állított össze Toszefta (toldalék) néven és mely a tételek
indokolására is kiterjeszkedik. A Misna 6 rendre oszlik: 1. A mezőgazdasággal
kapcsolatos adózási és jótékonysági törvények. 2. Ünnepek. 3. Női jog. 4.
Kártérítések, polgári és büntetőjog (itt foglal helyet a hagyományozás
szabályozása és a tanítási ethika, Abót is). 5. Áldozatokról. 6. Tisztasági
törvények. Minden rend több traktátusból és minden traktátus több fejezetből
áll. De voltak a Misna mellett más gyűjtemények is, melyeket azonban a Misna
kizárólagossá vált tekintélye kiszorított. Ilyen kiszorított, apokrifnek
mondott gyűjtemények: a Barajták {Misna chicona, künrekedt Misna), melyeket a
későbbi vitákban a Gemárában gyakran idéznek ellenbizonyítékképp; és melyeket
utóbb Toszefta (toldalék) néven állítottak össze; a többi gyűjtemény nem jutott
ilyen jelentőséghez. A Misnát magát ép úgy tették törvényfejtegetés alapjává,
mint azelőtt a Tórát. E fejtegetést Gemárának nevezzük, tudósait pedig
amóráknak. Öt ilyen amóra emberöltő szolgáltatja az anyagot a palesztinai vagy
jeruzsálemi T.-gyűjteményhez, melynek alapját R. Jóchanán vetette meg. Ennek
halála után a hagyományozás hegemóniája Babiloniára (új-perzsa birodalomra)
terelődik át. A jeruzsálemi T. rendszeresség tekintetében mögötte marad a kb.
500-ban Kr. előtt összeállított babilóniainak, minek következtében a Rabina és
R. Ási által rendezett babilóniai T. került egyeduralomra, a palesztiniai
azonban aggadai anyagának nagyobb gazdagsága, valamint arám dialektusának
jellegzetességénél fogva szolgáltat a filológiai kutatásnak kimeríthetetlen
kincsesbányát. A babilóniai Gemárában legfőbb tekintélyek Ráb, ki még
Palesztinában R. Juda hanászi előadásait hallgatta s az ő tekintélyével jutott
fölénybe vallásos kérdésekben továbbá Sámuel, ki jogi kérdésekben szerzett
nagyobb tekintélyt már azért is, mert jól ismerte a perzsa jogrendszert is és
udvari jogtanácsosa volt Nahardeában az exilarchának. A babilóniai Gemárában is
keleties rendszertelenség uralkodik, az anyag nem mindig tárgyi kapcsolatban,
hanem néha a szerzők azonossága szerint, néha az eszmetársulás fonalán halad,
nagyon sok kitérés zavarja az eszmemenetet s ez valamint a stílus szófukarsága,
a szóbelileg még értett formuláknak eredetiségükben való közlése nagyon
nehézzé teszik a T. megértését. Egyes spontán egyéni nyilatkozatok az irodalmi
stílus csiszoltságát is nélkülözik. A
T.nak a másvallásúakkal szemben tanúsított türelmetlenségét és
igazságtalanságát rendszerint az értelmükből kivetkőztetett, összefüggésükből
kiszakított idézetekre alapítják. Ilyen félreértés tárgya pl. ez a hely:
«Pogány (perzsa) földje olyan, mint a pusztaság, aki birtokba veszi, az jogot
szerzett rá. Miért? Mert a pogány, amint a vételárat kézhez vette, a birtoklás
jogát elvesztette, a zsidó pedig addig nem szerezte meg, míg az adásvevési
szerződés nem jutott a kezébe. A föld azért olyan mint a pusztaság (Bába Báthra
54. l.
o.). Pedig itt a zsidó terhére szól a tanítás, mely a perzsa törvényben
gyökerezik. Arról van ugyanis szó a szövegben, hogy az adófizetés alól azzal
szoktak kibújni, hogy az eladó közvetlen aratás után adta el a földet, amikor
még nem érkezett el az adófizetés ideje, a vevő pedig, hogy az adófizetést
kitolja, csak az adófizetés határideje után vette birtokba. Ezen időn belül
azonban az a veszély fenyegette, hogy egy harmadik személy (a király, a gazdátlan
földnek ura), vagy aki az adót le akarja érte fizetni, ráteszi a kezét. (V. ö.
Guttmann M., «Das Judenthum u. seine Umwelt» 311.1.) Sok előítélet is fűződött
az idők folyamán a T.-hoz. Már 553-ban Justiniánus császár a 145. sz.
Novellában megvetőleg emlékszik meg róla, azontúl sok esetben érte egyházi átok
és halálos ítélet (máglyán való elégetésre); akadtak azonban keresztény
körökben védői is,akik között Reuchlin a legnevezetesebb. Mai nap már
Goldschmidt Lázár fordításában a teljes német T.-ot bírjuk. Egyes főbb részeit
mások is lefordították és ezzel a T.-hamisítók aknamunkáját megnehezítették.
Magán a zsidóság körén belül a karaiták foglaltak vele szemben ellenséges
állást, mivel tanításait nem találták a bibliai igében gyökerezőnek és emiatt
különszakadtak a rabbanita zsidóságtól. A T.-i logikai okoskodás valóban nagyon
elütő a modern tudományokétól, azonkívül maga a törvényfejtegetés is
kazuisztikus, oly esetekre kiterjedő, melyeket a való élet nem nyújt. T.-kommentárok. A T. szövege úgy
nyelvi, mint tárgyi tekintetben sok nehézséget tár a tanulmányozó elé és még
több fejtörést okoz azoknak, kik az egyes autorok különböző tárggyal
kapcsolatos jogi vagy egyéb természetű felfogásai mögött föltétlen egységet
akarnak kimutatni, anélkül, hogy a filológiai jóhiszeműség ezt okvetlenül
megkövetelné. Fokozza ezt a nehézséget az az általánosan tapasztalható tény,
hogy a Gemára már nem ismeri a Misna eredeti értelmét, más feltevés alapján
állva, fejtegetése a Misna intencióival szemben meglepő és idegenül hat azokra,
kik e körülményt figyelembe nem veszik. Ez okból igen nagy irodalma keletkezett
a T.-kommentároknak. Legismertebb a Rásié (Rabbi Selómó Jicchakié), ki 1040.
szül. Troyesben (Franciaország). Ez előző kommentároknak ügyes
felhasználásával, világos stílusával, rövidségével sok régi magyarázatot
feledésbe borított, de maga is sok új kérdést tárt fel és hagyott
megoldatlanul. Ezek szolgáltatlak anyagot egy gyűjteményes kommentár: a
Tószáfot (Pótlások) összeállítására. Ebben Rási vejei és unokái jutnak inkább
szóhoz. Ez a két kommentár ma is állandó kísérője a hagyományos T.
kiadásokban, szövegnek, újabb héber betűtípusban, az ú. n. Rási-betűben. A T. tanulmányozása ezentúl mindjobban a
«pilpul» disputatórikus módszer útvesztőjébe vezet, ahol nem az eredeti értelem
keresése volt a cél, hanem a felhozott érvek lebírása, virtuozitás az éles
elméjű disztinkciókban. A pilpul módszerét főkép Pollak Jákob honosította meg
Lengyelországban 1500 körül. T.-i kódexek. Míg a nyugati országokban a zsidóság
a maga elszigetelt helyzetében csak a szöveget nyomon kísérő kommentárok által
igyekezett a T. szövegének értelmezéséhez eljutni, a mórok kultúrájával
érintkezésbe jutott spanyol zsidóság a filozófiai rendszerépítés logikai
művészetével is megismerkedve, a T. törvényfejtegető anyagát is ilyen
rendszeresítő megmunkálás tárgyává tette. Majmuni Mózes (XII. sz. vége) volt e
tekintetben úttörő. Ő a különböző traktatusokba szétszórt, de az anyag vagy a
logikai elv tekintetében összetartozó anyagot tárgyi elrendezés kedvéért
teljesen felforgatja, újjá csoportosítja, az egymással szembenálló nézetek
között a kiválóbb tekintélyek véleményét fogadja el és mellőzi legjobb
törvényalkotói belátása szerint a kisebb tekintélyek véleményét. Vita helyett
kész törvénykönyvet nyújt a Misna Tóra, vagy mások által Jad Hachazáka,
«Hatalmas kéz» névvel illetett művében, mely már nem a puszta törvénytételekre
szorítkozik, hanem azok vallásfilozófiái alapfogalmakból való levezetésével is
remekel. A T.-i diaklektikának Majmuni e rendszeres műve nem vetett gátat, csak
újabb anyagot adott az ő állásfoglalása és a T.-i szerzők eredeti elgondolása
közötti űr áthidalására. Mint törvénykönyvet a zsidó vallásgyakorlat még
idegenkedett döntő tekintélyül elismerni. A reformáció vallásos mozgalmának kellett
a zsidóság lelkivilágaira is átvetni hullámait, hogy végül egy rendszeresen
összeállított, a kérdéseket nyugvópontra juttató és általános elismerésre
számító kódex nélkülözhetetlenségének tudatára ébredjen. Caro József 1520 táján
átdolgozta Jákob ben Asernek előzőén megjelent Arba Turim (röviden Tur) c.
kódexét és ez Sulchan Aruch c. alatt általános uralomra jutott legalább is a
keleti zsidóságnál, de a nyugati zsidóság számára is kisebbszerű módosítások
árán sikerült azt Isszerlesz Mózesnek alkalmazhatóvá tennie. T.-tudomány. A
XIX. és XX. sz. érdeme, hogy a T.-ot is a Bibliához hasonlóan filológiai
módszerrel teszi tanulmányozás tárgyává, Ez a módszer függetleníti magát a
hagyományos felfogásoktól és szakítva minden előzetes feltevéssel, magának a szövegnek
meghallgatásától várja a feleletet arra, hogy szerzői mit akarnak mondani,
miért, milyen eszméknek hatása alatt, milyen korviszonyok között, milyen
tanokkal szemben vallották tanaikat, milyen idegen képzetvilág gyakorolt rájuk
hatást. Természetesen kénytelen néhol a szövegben is nehézségeket vagy
ellentmondásokat felfedezni és azokból elsősorban az eredeti szöveg kiadásától
várja a kellő felvilágosítást (Müncheni kódex után Strack adott ilyen relative
legjobb szöveget). Segédeszközül szolgál a T.-i nyelv grammatikai és szótári ismerete;
a szókincset magából a T.-ból
kell az ismert módszerekkel megfejteni és e tekintetben nélkülözhetetlen az
arám, görög, latin, perzsa nyelveknek ismerete.
Az Aruch c. T.-i szótár számos
átdolgozása után a magyar Kohut Adolf adta ki Aruch Completumát és ugyancsak a
magyar Krausz Sámuel (l. o.) a T.-i latin-görög szavak szótárát azoknak
etimológiai, átírási és áthangoztatási szabályaival. A T.-i fogalmak
enciklopédiáját a magyar Guttmann Mihály adja ki Clavis Talmudis c. alatt
füzetes vállalatban. A T. teljes szótárát Lewy adta ki. A T. azonkívül csaknem
minden tudományhoz szolgáltat tudománytörténeti anyagot. Ezért az újabb kor
főképp enciklopédiákban (Jewish Encyclopaedia, Ocár Jiszráel) és folyóiratok
százaiban dolgozza fel a T. orvosi tudományát,
természettudományát, földrajzi adalékait, mondáit, bölcseletét stb. A T.
aggadai részének rendszeres irodalomtörténeti feldolgozását nyújtja a magyar
Bacher Vilmos az ő
forrásmunkává vált műveiben: A
tannak aggadája, A palesztinai amorák aggadája, A babiloni tannák aggadája.
Igen jelentékeny szolgálatot tesznek a további kutatásoknak a magyar Lőw
Immánuel művei, amelyek a T.-i állattanról és növénytanról nyújtanak
rendszeres áttekintést. A T.-nak a
Biblia írására, kanonizálására és szövegkezelésére vonatkozó adatait a magyar
Blau Lajos dolgozta fel, míg számos más T.-i tanulmánya a T. babonáját,
jogrendszerét, házasságjogát, liturgiáját állítja szellemtörténeti
megvilágításba. Klein Sámuel érsekújvári főrabbi, most a jeruzsálemi héber
egyetem tanára, bibliai és a T.-i korok geográfiájának jeles kutatója és
kutatásainak eredményeiről több kitűnő munkát írt. Az összehasonlító
irodalomtörténethez szolgáltat becses adalékokat a magyar Heller Bernátnak a mese vándorlását és a T.-ban való változatát kimutató alapvető
műve. f. m T.-kiadások. A T. teljes kéziratos kódexe Münchenben, részlegesen
pedig Flórencben, Rómában, Karlsruheban. Oxfordban, Parisban, New-Yorkban és
Hamburgban van meg, a jeruzsálemi T.-é pedig csupán Leydenben. A müncheni
kódexet kiadta Raphael Rabbinowitz (München 1868—1886., 15 köt., a 16. kötetet
H. Ehrentreu, Przemysl 1897). A babiloni T. első kiadása volt 1488-tól
kezdődően Soncinoban és Pesaróban: ezt követte az éppoly híres bornbergi T.
1531. és 1548.; a Giustiniai-féle, Venezia 1546—51.; Sabbionetta 1563. és köv.,
Konstantinápoly 1583. és köv.; Basel 1578—81; Krakkó 1602—1605., 1616—20. és
1617—39., mely utóbbi teljes. Továbbiak : Amsterdam 1644—48.. Frankfurt a. Oder
1697-99., Amsterdam 1714—19., Frankfurt a. M. 1720 — 22., mely utóbbi
valamennyi nagyszámú későbbi folio-kiadás alapja. Ilyen 12 kötetes T.-kiadások:
Prag 1728—39, Berlin és Frankfurt a. O. 1734—39., Amsterdam 1752— 1765,
Sulzbach 1755 — 63. és 1766 — 70., Wien 1791-97., 1806—11., 1830—33., 1840—49.,
1860—73., Dyrhnfurth, 1800—04, 1816—21, Slavita(Oroszorsz.) 1801—06., 1808—13.
,1817—22., Prag 1830-51.. 1839--46., Wilna és Grodno 1835 — 1854.,
Csernowitz 1840—1849., Zsitomir 1858—64., Varsó 1854-64, 1863—67., Wilna
1859—66., Lemberg 1860-65., Berlin 1862—68., Stettin 1862. és köv. A
leghíresebb T.-kiadás a Romur testvéreké Wilnában 1886. és köv. A jeruzsálemi
T. első kiadása Veneziában jelent meg 1523. és köv. években, utána Krakkó
1609., Zsitomir 1860—67., Piotrkow 1898—1900. Legjobb a Luncz-féle, mely a
század elejétől kezdve Jeruzsálemben jelent meg. A jeruzsálemi T. 20
traktátusát Ugolino latinra fordította Thesaurus Antiquitatum Sacrarum c.
szériája XVII., XIX. és XXX. köteteiben 1755—65. Teljes francia fordítása Moise
Schwabtól Le T. de Jerusalem c. 11 köt. Paris 1871—89. A Babiloni T. részleges
fordítása Aug. Wünsche drezdai prot. lelkésztől származik, s címe «Der
Babilonische T. in seinen haggadischen Bestandteilen I.—III. 1886—89. Teljes és
hű német fordítása és vokalizáló héber-arameus szöveg kiadása Lazarus
Goldschmidtől a bombergi szöveg alapján Berlinben jelent meg 1898-tól kezdve 12
kötetben. Rodkinson részleges angol fordítása (1904) hibás. L. Amorák, Tannák,
Baboreusok, Gáoni korszak és Etika. A Talmud a Misna-szöveg alapján oszlik
traktátusokra. Maga a Misna 523 fejezetből áll s a következő részekre oszlik
:Zeráim (Vetések) mely a köv. szedárimból áll: Beráchót, Péah, Demai, Kiláim,
Sebiit, Terumót, Maászerót, Maászér,
Séni, Challa, Orla, Bikkurim. II. Moéd(Ünnepek): Sábbát,
Erubin, Peszáchim, Sekálim, Jóma, Becá,
Rós Hasánah, Taánit, Megilla, Móéd Katán, Chagiga. III.
Násim (Nők): Jebámót (levirátusi házasság), Ketubót (házassági jog), Názir
(fogadalmak), Gittin (válás), Szóta, Kiddusin. IV. Nezikin v. Jesuót: Bába
Kámma, Bába Mecia, Bába Báthra, Szanhedrin, Makkot, Sebbuóth, Edujót, Abóda
Zára, Ábót. V. Kodásim: Zebóchim,
Menáchót, Chullin, Bechórót, Arákin, Temura,
Keritót, Meillah, Támid, Middót,
Kinnim. VI. Tohorót: Kelim, Oholót, Negáim, Parah, Tohorót, Mikváót, Nidda,
Maksirin, Zábim, Tebul Jóm, Jadáim, Ukzin. A Misna és T. legfőbb kiadásai és
kommentárjai: 1. Misna-kiadások: Első M.-kiadás Nápoly 1492., fo., Maimonides
kommentárjaival; ezt követték Venezia 1546—50. fo.; u. o. 1549. qu., Bertinoro
kommentárjaival; Riva di Trento 1559. fo.; Sabbionetta és Mantova, Maimonides
és Bertinoro komm. 1559—63. qu.; Venezia 1606. fo. Attól kezdve máig számos
kiadása van. A XIX. sz.-ban Maimonidesnek az arab eredetiből héberre fordított
kommentárját átjavította J. Derembourg párisi egyet, tanár. A további
kommentárok közül főbbek: Áser ben Jechiel (Toledo 1327), kiadták Amsterdamban
1714 —16. ; Sámson de Sens és Jomtób Lippman Heller kommentárjai. Fordításai:
Mishna sive Totius Hebraeorum Juris, Rituum, Autiquitetum ac Legum Oralium
Systema cura clarissimorum Rabbinorum Maimonidis et Bertinoro Commentariis
Integris; quibus accodunt variorum auctorum Notae ac Vertiones in eos ediderunt
codices; Latinitate donavit ac Notis illustravit Guilelmus Surenhusius.
Amsterlodami 1698—1703. Vol. 6. fo. Ez a kiváló kiadás nemcsak a teljes héber
szöveget és a latin fordítást, hanem a kommentárokat is tartalmazza. Teljes
német fordítás «Mishnayot» c, Berlin 1832-34. qu. 6. köt. Ezen kívül van egy
vokalizált héber szövegű és teljes német fordítással ellátott M.-kiadás is,
azonkívül: Joh. Jac. Rabe «M. oder der Text d. Talmuds übersetzt u. erläutert.
6. k. qu. Onolzbach 1760-63. Újabbak:D. Hoffmann és E. Baneth berlini
rabbiszemináriumi professzoroktól szintén konfrontális szöveggel, Vittorio
Castiglioni v. római olasz nagy. rabbitól pedig olasz fordítás. s. R Irodalom.
A Misna és T.-kiadások l. a szövegben. Mindkettő tanulmányozásához a nagyszámú
irodalomból a köv. a legfontosabbak: Z. Frankel, Hodegetica in Mishnam (Leipzig
1859); u. a., Introductio in Talmud Hyerosolitanum (Breslau 1870); J. Brüll,
Mebo ha-Misna (Frankfurt a. M. 1876—85. I.—II.) ; Joach. Oppenheim héber
bevezetése (Pressburg 1882) ; Abr. Geiger, Lehrbuch. z. Sprache d. Mischna
(Breslau 1845): L. A. Rosenthal, Über den Zusammenhang d. Mischna. Ein Beitrag
z. Entstehungsgeschichte d. Mischna (1891—92) ; u. a., Der Mischna, Aufbau u.
Quellenforschung (1903). Az egész T.-ra vonatkozóan. : Z. Frankel, Beiträge z.
Einleitung in den Talmud (Monatsschr. 1861) ; W. Brüll, Die
Entstehungsgeschichte d. Babylonischen Talmuds als Schriftwerks (Jahrbuch
1876); E. Bischoff, T.-Katechisimus (Leipzig 1904); u. a., Kritische
Geschichte d. T.-Übersetzungen
(Frankfurt 1899); Bacher Vilmos, Exegetische Terminologie d. jüdischen
Traditionsliteratur I.—II. (Leipzig 1899—1905): u.
a., Agada d. palestinäsischen Amoráer; u. a., Agada d.
Babilonischen Amoräer; u. a., Agada d.
Tannaiten ; H. L. Strack, Einleitung in den
T. (2. kiad. Leipzig 1894;
Mielziner, Introduction in the T. (Cincinnati, több kiad.). A két utóbbi
teljes bibliographiával. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929,
szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk
facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu,
www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4959
.cimszó a lexikon 873 . s köv. oldalán.