14909.htm CIMSZO: Szokás SZOCIKK: Szokás, héberül minhog, a zsidó hitélet alapvető elemei közé tartozik, fontosságát a szájról szájra hagyományozott tan (Tóra sebal pe) dogmatikus tekintélyétől nyeri. A zsidó vallásrendszer ugyanis az irott (Tom sebekszav) és a hagyományozott tanból épült ki. A szájról szájra átörökített hagyomány szentsége egyértékü az írott tan szentségével és a zsidó konzervativizmus ebből meríti erejét. Hagyomány által megszentelt Sz. kétféle van: olyan, amely még magától Mózestól ered és olyan, amelyet a későbbi korok hitéleti auktoritásai vezettek be, hogy megerősítsék a hitéletet. Ide tartoznak még azok a Sz.-ok is, amelyeknek az eredete homályos és valószínűleg úgy keletkeztek, hogy valamely bibliai rendelkezést kibővítettek és a Bibliában említett konkrét esethez hasonló más esetben is érvényesítettek. Nem minden analógia gyökerezik a Szentírásban, de mindegyik egyformán kötelező. A Talmud a Sz.-ok szigorú tiszteletbentartását követeli. Ne változtassátok meg a Sz.-okat (B-K. 117b) Idegen városban tarsd magad az ott dívó Sz.-okhoz (Midras Rabba, Vajéra). A Sz.-sal szemben erejét veszti a Halacha (B. M. 7. 1). Olyan esetekben, mikor a törvény szövege többféle interpretációra ád alkalmat és kétessé teszi a helyes alkalmazást, a Talmud a nép-Sz. érvényességét ismeri el és az ahhoz való alkalmazkodást írja elö. Nem a törvény betűiben, de a szelleméből kialakult Sz.-ban gyökerezik a pompa nélkül való egyszerű temetés, amelyet II. Gamaliel honosított meg, részben az örökösök érdekéből, részben pedig azért, hogy legalább a halálban jusson kifejezésre az emberi egyenlőség. A Sz. erejénél fogva és csak azért, mert a Talmud (6. Beca-íb) meghagyja, hogy: Ne bolygassátok meg apáitok Sz.-ait , ünneplik a diaszpórában is az ünnepek másodnapját, holott a kétnapos ünneplést csak a Szentföldre írja elő a, Biblia. Az idők során sokfelé helyi Sz.-ok alakultak ki, amelyeket a kegyelet és a vallásos érzés a törvénynek kijáró tisztelet palládiuma alá állított. Egynémely helyi Sz. országos Sz.-sá emelkedett és még ma is érvényben van, jóllehet, hogy az a kényszerűség, amelyből a Sz. származása helyén kibontakozott, a többi hitközségben egyáltalán nem állott fenn. így pl. általános Sz.-sá vált, hogy a péntekesti istentiszteletek alkalmával a Lecho dódi utolsó versszakát a templomajtó fölé fordulva mondja el a gyülekezet, pedig valószínű hogy eredetileg csak valamelyik hitközségben dívott ez a Sz., ahol abban az időben, mikor nyomtatott könyv nem volt még, a fontosabb imákat a falra festették és a hívek onnan olvasták le. A ősi Sz.-ok megkerülését, ha azok a vallás, vagy az erkölcsök megerősítésére szolgálnak, nagyon súlyosan ítéli el a zsidó közfelfogás. De a vallás és a zsidó erkölcsök védelmében üldözi az értei inetlen rossz és babonás Sz.-okat, mint olyanokat, amelyek ellenkeznek a zsidó nép szellemével. L. Minhog. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4909 .cimszó a lexikon 862 . s köv. oldalán.