14907.htm CIMSZO: Szóferim SZOCIKK: "antiquárius szempontból értékessé teszi a régi kéziratokat. Legrégibb ilyen valószinűen a kairói karaita hitközségé, mely 896-ból származik. Régebben, a második Templom korában a Sz. ügyessége oly nagy volt, hogy egyik egyszerre négy tollal tudott írni négytagú szót (Jóma 38b). A Sz.-hivatás rendes kenyérkereset volt már abban az időben s némely talmudszerző maga is szófer volt. A Sz. az ókorban már fülükre tett tollal jártak az utcán, hogy megismerjék őket (Sabbat 1. 3, 11a). A másik faja a szófereknek a jegyzők voltak; ezek írták meg a válóleveleket, teljesítettek közjegyzői funkciókat s a Besz-din írásteendőit is ellátták, az ítéleteket leírták. A Besz-dinnél két szófer működött, egyik a vád, a másik a vádlott részén (Szanhedrin 17b). Rabban Gamaliel pátriárkáról fel van jegyezve, hogy amikor hivatalosan működött, egy jegyző (szófer) ült előtte s ennek diktált. Három ily levélszöveget közöl a Talmud (u. o. llb). A ghettóban a polgári vonatkozású jegyzői teendőket az ú. n. Pinkesz látta el. A szerződéseket, ha nem hivatásos szóferek írták, érvénytelennek tekintették. (Ghósen Mispot 61, 1). A Sz. díjazása nem volt fixirozva s előbb kellett vele megállapodni. Ha több félnek szólt az okmány, akkor mindkettőnek kellett fizetni. Mindezeket a Sulehan Áruch írja elő részletesen. 3. Sz.-nek hívták még a második Templom korában a tanítók szervezetét, azokat, akik az írást a népnek megmagyarázták; ezek szervezése Ezra idejéig megy vissza s ő maga volt a Sz. feje. Régebben a Sz. a bölcs embernek felelt meg (I. Krón. 27. 32). Ezra úgy kitűnő másoló, mint törvénymagyarázó volt s az ő kora óta értették mindkettőre az Sz. elnevezést. A haggadikus interpretáció a Sz.-et szófer (vav nélkül), a. m. számlálni szóból származtatta, azért, mert a törvényeket felsorolták és klasszifikálták. A Sz. aktivitása a próféták letűnése utáni korban keletkezett s erre a babiloni fogságból való visszajövetel után valóban nagy szükség volt. Z. Frankel és N. Krochmal Ezra szóferjeit a Nagy Zsinagóga férfiaival azonosítják s ennek van is alapja, mert pl. az apokrif. I. Makkabeusok Kve 7. 12 ""synagógé grammateón""-nak nevezi azokat, ez pedig teljesen a Sz.-et jelenti, jóllehet az ""Ansé Kneszesz Jiszroel""-nek felel meg, ennek a gyülekezetnek pedig Simon ha-Cadik főpap volt sorrendben az utolsó tagja (Ábót I. 2). Eszerint 200 évig tartott a Sz. korszaka. A makkabeusok utáni korban használatos Sz. kifejezés alatt tanítókat értettek, így a Targum Mózest és Áront is annak nevezi, míg aTalmud divréSz. kifejezése Hillel iskolájára vonatkozik. Későbbi korban gyermektanítót értettek Sz, alatt (Szóta 49a), míg a Törvény tanítóit zekénim-nek (öregek), később chachamin-nak (bölcsek) nevezi a Talmud. Azonban éppen mint a zsidó ifjúság tanítói töltöttek be nagyobb szerepet az ókoriján; ők alapították az első iskolákat, ők tanították a tömegeket. Tanítási módjukat Nechemia, (8. 8) így jellemzi: ""Isten Törvényeinek könyvében világosan olvastak, annak értelmet adtak és megértették az elolvasottat. "" Ezt a rabbik úgy magyarázták, hogy először az eredeti héber szöveget olvasták fel, azután átfordították azt a hazai (héber-arameus) nyelvre s felosztották az egészet szakaszokra (Megillot 3a; Neddárim 37b); azután megmagyarázták a törvényeket szigorúan a szöveg alapján. Van némely Misna, amely egyenesen a Sz.-től ered (Nagáim II. 5-7), jóllehet a Halacha (1. o.) nem az ő, hanem utódaik és a tannaiták (1. o.) műve volt, akik a szövegtől függetlenül tárgyalták a törvények értelmét. A Sz. megmagyarázták s szükség esetén a korviszonyokhoz alkalmazták a bibliai törvényeket s ez volt legfőbb kötelességük (v. ö. Ros Hasána 34a; Jebamót II. 4; Szanhedrin XII. 3). Ezra korától kezdve nagy érdemük volt még a nép magasabb intellektuális színvonalra emelése, a tiszta héber nyelv felújítása és a Tóra gondos leírása. Irodalom. Bacher Vilmos, Agada der Tannaiten; Max Seligsohn (Jewish Encyclop.); J. D. Eisenstein (u. o.); Brüll, Mebó ha-Misnah (Frankfurt a. M. 1876) ; Zach. Frankel, Darke ha-Misnah; Gratz, Geschichte der Juden III. ; Hamburger, Realenoyclopádie für Bibel und Talmud II. ; Jost (Zeitschr. f. histor. Theologie 1850); Schürer, Geschichte des jüdisclien Volkes (3. kiad. II.); Weiss, Dó-Dór we-Dór I.; Vitry Machzor; Áron Mirels, Beth Aharon (Berlin 1829); Löw, Graphische Requisiten ; Ginsburg, Introduction to the Hebrew Bibié (London 1897); Blau Lajos, Studien zum althebráischen Buchwesen (Btraesbnrg 1902) ; A. J. Narbonne, Széfer ha-Eskól (ed. Auerbach, II. Halberstadt 1868); Ginsé Mizraim (ed. E. N. Adler, Oxford 1897); Ganzfried, Készet ha-Szófer, Ó-Buda 1835)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4907 .cimszó a lexikon 862 . oldalán van.