14906.htm       CIMSZO:        Szóferim          SZOCIKK:     Szóferin (a. m. írók). 1. így nevezik azt a talmud-traktátust, amely a Maszorára (a Bibliának a hagyomány alapján megállapított hagyományos szövege) és a Tóra másolására vonatkozó előírásokat közli. 2. így nevezik mai napig a Tóra hivatásos másolóit, akik az említett előírás és hagyományokhoz való szigorú ragaszkodás alapján lemásolják pergamentekercsre a Tóra és a Megillák pontozatlan betűszerinti szövegét. Máshogyan a szófereket néhol liblarinnak is nevezik (libellarius szó elferditéséből). Kétféle szófer volt a régi zsidó állam fennállása idejétől kezdve, ú. m. a tkp. Tóra-tefillin-és mezuza- lemásolok, továbbá a bibliai, talmudi és gáóni korszakban a közfunkcionárius jegyzők és titkárok. A Tóra másolása feltétlen szükséges volt s máig is az minden községben, ahol zsidók élnek, mert a Tóra szövegét, úgyszintén a Megillákét is csupán pergamen-tekercsre írott punktuá-latlan kézírásos, hiteles szövegből szabad a nyilvános istentisztelet keretén belül felolvasni. A talmudi korban rabbinak vagyis tanult embernek nem volt szabad oly községben tartózkodnia, ahol nem volt szófer (Szanhedrin 17b). Hogy munkájuk alapos legyen, nem volt szabad vagyonosnak lenniök a Sz.-nek (Peszáchim 50b) s a közép- és újkoron át máig, mindig a legszegényebb elem ők voltak. Hogy a Sz. munkája külsőleg-belsőleg egyaránt szép legyen, arra legrégibb idő óta szigorúan ügyeltek s a Talmud ezen bibliai himnuszhoz:  Ez az én Istenem, szépítem akarom Őt  (Exod. 15. 2), hozzáfűzi:  szépen szolgáld Őt, szép Széfer Tórát készíts Néki, jó teutával, finom tollal, gyakorlott szófer által  (Sabbat 133b). A tentának kitörölhetetlennek kell lennie, a pergamennek kifogástalan anyagúnak; az írásnak egyenletesnek, egy kézből írottnak, egyenes sorokba foglaltnak; ez utóbbi a mezuzaéra is vonatkozik, de a tefillinére nem. A szófernek emlékezetből kell tudnia a szöveget, melyet leír (Megillot 18b). A Sz. közt számos művészi tehetség volt, a kalligráfiához pedig mindegyik értett. Az alexandriai Sz. művészi cikornyákkal díszítették másolataikon az Isten Nevet, azonban ezt a jeruzsálemi rabbik eltiltották és az ilyen szöveget a genizákba helyezték (Sabbat 103b). Rendkívül nagy gondot kell fordítani a Sz.-nek az egyes parasák és szakaszok között hagyott meghatározott terjedelmű üres helyre. Némely szófer rendszerint a vav betűvel kezdi az egyes oszlopokat, ill. oly szóval, amelynek kezdőbetűje vav; az ilyeneket vavé ha-ammudimnak nevezik. A Sz. legelemibb kötelessége az abszolút lelkiismeretesség és gondosság, mert egyetlen betűhibának vagy kimaradásnak sem szabad előfordulnia, miután az ilyen Tórát  nem  szabad többé használni. Bár emlékezetből is kell tudnia a szöveget, a szófer minden esetben másik Tóra-tekercsből másol; ez már a talmudi korban szigorúan elő volt írva s egyetlen betűt sem szabad másolni minta nélkül (Megillot 18b). A mintát tikkun Sz.-nek nevezik, de ez a kifejezés nem azonos a tikkuné Sz.-mel, amely szövegváltozatokat jelent. Több ilyen mintát kinyomtattak s nevezetes az 1874-iki wilnai Tikkun  Sz. magánhangzók nélkül, vav haammudimmal, úgyszintén az l666-iki amsterdami Tikkun Sz. Solomon de Oliveirátol. Több jelentékeny rabbi, így a XVIII. sz.-ban Moses Haggiz, saját tapasztalataira és Moses Zacutora való hivatkozással rigorózus eljárást követel a Sz.-mel szemben. Régebben a Sz. kolofonokkal látták el a szöveget, annak végén s ez          antiquárius szempontból értékessé teszi a régi kéziratokat. Legrégibb ilyen valószinűen a kairói karaita hitközségé, mely 896-ból származik. Régebben, a második Templom korában a Sz. ügyessége oly nagy volt, hogy egyik egyszerre négy tollal tudott írni négytagú szót (Jóma 38b). A Sz.-hivatás rendes kenyérkereset volt már abban az időben s némely talmudszerző maga is szófer volt. A Sz. az ókorban már fülükre tett tollal jártak az utcán, hogy megismerjék őket (Sabbat 1. 3, 11a). A másik faja a szófereknek a jegyzők voltak; ezek írták meg a válóleveleket, teljesítettek közjegyzői funkciókat s a Besz-din írásteendőit is ellátták, az ítéleteket leírták. A Besz-dinnél két szófer működött, egyik a vád, a másik a vádlott részén (Szanhedrin 17b). Rabban Gamaliel pátriárkáról fel van jegyezve, hogy amikor hivatalosan működött, egy jegyző (szófer) ült előtte s ennek diktált. Három ily levélszöveget közöl a Talmud (u. o. llb). A ghettóban a polgári vonatkozású jegyzői teendőket az ú. n. Pinkesz látta el. A szerződéseket, ha nem hivatásos szóferek írták, érvénytelennek tekintették. (Ghósen Mispot 61, 1). A Sz. díjazása nem volt fixirozva s előbb kellett vele megállapodni. Ha több félnek szólt az okmány, akkor mindkettőnek kellett fizetni. Mindezeket a Sulehan Áruch írja elő részletesen. 3. Sz.-nek hívták még a második Templom korában a tanítók szervezetét, azokat, akik az írást a népnek megmagyarázták; ezek szervezése Ezra idejéig megy vissza s ő maga volt a Sz. feje. Régebben a Sz. a bölcs embernek felelt meg (I. Krón. 27. 32). Ezra úgy kitűnő másoló, mint törvénymagyarázó volt s az ő kora óta értették mindkettőre az Sz. elnevezést. A haggadikus interpretáció a Sz.-et szófer (vav nélkül), a. m. számlálni szóból származtatta, azért, mert a törvényeket felsorolták és klasszifikálták. A Sz. aktivitása a próféták letűnése utáni korban keletkezett s erre a babiloni fogságból való visszajövetel után valóban nagy szükség volt. Z. Frankel és N. Krochmal Ezra szóferjeit a Nagy Zsinagóga férfiaival azonosítják s ennek van is alapja, mert pl. az apokrif. I. Makkabeusok Kve 7. 12  synagógé grammateón -nak nevezi azokat, ez pedig teljesen a Sz.-et jelenti, jóllehet az  Ansé Kneszesz Jiszroel -nek felel meg, ennek a gyülekezetnek pedig Simon ha-Cadik főpap volt sorrendben az utolsó tagja (Ábót I. 2). Eszerint 200 évig tartott a Sz. korszaka. A makkabeusok utáni korban használatos Sz. kifejezés alatt tanítókat értettek, így a Targum Mózest és Áront is annak nevezi, míg aTalmud divréSz. kifejezése Hillel iskolájára vonatkozik. Későbbi korban gyermektanítót értettek Sz, alatt (Szóta 49a), míg a Törvény tanítóit zekénim-nek (öregek), később chachamin-nak (bölcsek) nevezi a Talmud. Azonban éppen mint a zsidó ifjúság tanítói töltöttek be nagyobb szerepet az ókoriján; ők alapították az első iskolákat, ők tanították a tömegeket. Tanítási módjukat Nechemia, (8. 8) így jellemzi:  Isten Törvényeinek könyvében világosan olvastak, annak értelmet adtak és megértették az elolvasottat.   Ezt a rabbik úgy magyarázták, hogy először az eredeti héber szöveget olvasták fel, azután átfordították azt a hazai (héber-arameus) nyelvre s felosztották az egészet szakaszokra (Megillot 3a; Neddárim 37b); azután megmagyarázták a törvényeket szigorúan a szöveg alapján. Van némely Misna, amely egyenesen a Sz.-től ered (Nagáim II. 5-7), jóllehet a Halacha (1. o.) nem az ő, hanem utódaik és a tannaiták (1. o.) műve volt, akik a szövegtől függetlenül tárgyalták a törvények értelmét. A Sz. megmagyarázták s szükség esetén a korviszonyokhoz alkalmazták a bibliai törvényeket s ez volt legfőbb kötelességük (v. ö. Ros Hasána 34a; Jebamót II. 4; Szanhedrin XII. 3). Ezra korától kezdve nagy érdemük volt még a nép magasabb intellektuális színvonalra emelése, a tiszta héber nyelv felújítása és a Tóra gondos leírása. Irodalom. Bacher Vilmos, Agada der Tannaiten; Max Seligsohn (Jewish Encyclop.); J. D. Eisenstein (u. o.); Brüll, Mebó ha-Misnah (Frankfurt a. M. 1876) ; Zach. Frankel, Darke ha-Misnah; Gratz, Geschichte der Juden III. ; Hamburger, Realenoyclopádie für Bibel und Talmud II. ; Jost (Zeitschr. f. histor. Theologie 1850); Schürer, Geschichte des jüdisclien Volkes (3. kiad. II.); Weiss, Dó-Dór we-Dór I.; Vitry Machzor; Áron Mirels, Beth Aharon (Berlin 1829); Löw, Graphische Requisiten ; Ginsburg, Introduction to the Hebrew Bibié (London 1897); Blau Lajos, Studien zum althebráischen Buchwesen (Btraesbnrg 1902) ; A. J. Narbonne, Széfer ha-Eskól (ed. Auerbach, II. Halberstadt 1868); Ginsé Mizraim (ed. E. N. Adler, Oxford 1897); Ganzfried, Készet ha-Szófer, Ó-Buda 1835).                                                                                                                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4906 .cimszó a lexikon 861 . s köv. oldalán.