14903.htm       CIMSZO:        Szófér  SZEMELYNEV          Szófér Mózes   SZOCIKK:     "Szófér Mózes (német néven: Schreiber), rabbi és döntvényező, szül. a Majna melletti Frankfurtban 1762 szept. 24., megh. Pozsonyban 1839 okt3. Családját Rásitól, a XI. sz.-ban élt híres Bibliakommentátortól származtatja. A Sz. nevet őseitől örökli, akik közül többen a majnai Frankfurt ""szófér""-jai (Tóraírók) voltak. Atyját Sz. Sámuel­nek hívták. Mesterei rabbi Natan Adler és Pinkasz Hurvitz volt Frankfurtban. Első felesége a prossnitzi rabbi leánya volt. Nősülése után Prossnitzban telepedett le és ott folytatta tanulmányait. Életrajzírói azt állítják róla, hogy már 18 éves korában áttanulmányozta az egész Talmudot és ismerte a hozzátartozó irodalmat is. Kutatásainak egyéni módszerei természetesen csak később bontakoztak ki. A csöndes elmélyedés néhány esztendeje után a morvaországi Dressnitzben vállal rabbi állást. Innen 1798. Magyarországba kerül, Nagymartonba (Mattersdorf). A nem nagyon népes, de évszázados tradíciókkal bíró hitközségben kezdi meg azt a tevékenységet, amelynek hatásai még ma is érezhetők. Iskolát alapított és új alapokra fektette a Talmud-oktatást. Nyolc évi működés után 1806. Pozsony, Magyarország akkori legnagyobb hit községe választotta meg rabbijává. Ekkor már olyan híres volt, hogy messze földről keresték fel a tanítványok és jesiváját a világ legnagyobb rabbiképzőjévé fejlesztette. A jesivának állandóan ötszáz tanulója volt. 33 évig működött Pozsonyban, ahol megalapította a most is működő rabbidinasztiát. Utódai csak rabbi Akiba Eger leányával kötött második házasságából marad ak. Sz. nemcsak az akkori talmudikus tudományra ütötte rendkívüli egyéniségének bélyegét, de az egész zsidó hitéletre is, amely még ma is az ő hatása alatt áll. 1819-ben Hamburgban zászlót bontott a reform-mozgalom és komoly veszedelmekkel fenyegette a hagyományos zsidóságot. Sz. szembeszállt az újítókkal és üldözte az új irány hiveit legjobb meggyőződése és tudása szerint. Szigorú állásfoglalása másokat is föllelkesített, mert rabbinikus tekintélye az elképzelhető legnagyobb volt és a hitéletben a legdöntőbb tényező. Tudósok és hitközségek vitás kérdéseiket az ő ítélete alávetették, még Ázsiából és Afrikából is ő hozzá fordultak. Döntései még ma is törvényerővel bírnak. Önzetlen munkaszeretetével, mindeneket felülmúló rabbinikus tudományával és nagy vallásosságával érdemelte ki ezt az egyedülálló auktoritást. Külföldre is kiható befolyását a tanítványai is előmozdították, akik között sokan az akkori zsidóság nagyságai sorába tartoztak. Fontos irodalmi munkásságot fejtett ki. Műveinek egy részét 1816. tanítványai rabbi Mose Schönlak és rabbi M. Eisner adták ki. Művei: Chaszam Sz. (hat részben,responsumok 1855-64): Chaszam Sz. (novellái); Sirász Mose (versek, vallásos énekek 1857); Cavoosz Móse (végrendeleti és erkölcsi tanításai 1863); Tórász Móse (kommentár a Tórához (1879-1895); Széfer Zikorón (feljegyzések a napóleoni háborúk idejéből, 1896); Haggodo sel Peszach (kommentár 1896). Róla és családjáról írt unokája Sz. Salamon beregszászi rabbi héber nyelven Chut Hammsulos címmel (Paks 1887)."                               Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4903 .cimszó a lexikon 860 . oldalán van.