14888.htm CIMSZO: Szocialista mozgalom SZOCIKK: Szocialista mozgalom. A legtöbb szocialista a vallást és szocializmust összeférhetetlennek tartja - ámde a pártprogrammok ezt nem mondják és a vallást magánügynek nyilvánítják. Az első szocialista pártprogramm -az 1869-i eisenachi - ennyit mond: Követeljük a templom elválasztását az államtól és az iskola elválasztását a templomtól. Az 1875-iki góthai programm szerint: A vallás magánügynek nyilvánítandó. Ezt vette át az 1891-iki erfurti programra és azóta minden pártprogramm. Az1921-iki görlitzí programm pedig már egész határozottan leszögezi: A vallás magánügy. A linzi programm (1926) kimondja: A szociáldemokrácia nem a vallás ellen, nem az egyesek meggyőződése és érzelme ellen küzd. Továbbá: A szociáldemokráciának egyesíteni kell mindazokat, akiket a tőke és a nagybirtok kizsákmányol, bármi legyen is a vallásuk. Ez a hivatalos álláspont a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban is, de mint mindenütt a világon, úgy itt is igen sokan vallják azt a nézetet, hogy a marxizmus összeegyeztethetetlen bármely vallási ideológiával. Marx szerint a vallás ópium a nép számára. A munkás a szabadgondolkodó Marxra hivatkozva állapítja meg, hogy a vallás nem magánügy, hanem fontos világnézeti kérdés. A vallás az Istenben, a marxizmus az emberben való hit. A hivő megnyugszik Isten kifürkészhetetlen akaratában, a szocialista kritizálja a világrendet és harcol a megváltoztatásáért. A munkásság vezetői úgyszólván kivétel nélkül ezt a felfogást vallják, természetesen a zsidó származásuk is. A magyarországi Sz. a bholsevizmus kitöréséig. A magyarországi szocialista munkásmozgalom kezdetét a kiegyezés évére, 1867-re tehetjük, midőn nálunk az ipar és kereskedelem fejlődésnek indult. Két frakciót alkot a munkásság, a Schulze-Delitsch (önsegélyezési elven alapuló) és a Lassalle (szocialista) frakciót. Mindkét irány követői között találunk zsidó munkásokat. Az első budapesti szocialista népgyűlés (1869 aug. 20.) szónokai között is vannak zsidók. Az előadó Sonnenfeld Zsigmond tanár, fölszólal Sehlesinger Jakab ügyvéd (később Szabó). A második népgyűlés (szept. 12.) előadói között van Sehlesinger ügyvéd s Herzl A. Zsigmond banktisztviselő, írói nevén Tenners Alfréd. 1870-ben hagyták jóvá az Általános Munkásegyestilet alapszabályait. A megválasztott vezetőségben két zsidó volt: Karr A. és Mittelmann M. Táncsics lapját, az Arany Trombitát átvette egy szerkesztőbizottság és e lap lelke Politzer Zsigmond volt, aki lassanként a szocialista mozgalom vezetőjévé küzdötte fel magát. A fiatal mozgalom legfontosabb alkotása a Munkásbiztosító Pénztár megteremtése, amelyből a mai társadalombiztosítás fejlődött. A pénztár megteremtésében a különböző szakmákhoz tartozó zsidó munkások is nagy tevékenységet fejtettek ki és vezető szerep jutott Kürschner Jakabnak, a pénztár későbbi titkárának. A szocialista párt fejlődésében nagy része van Frankéi Leónak (1. o.), az óbudai aranyműves és ötvösnek. 1871-ben a magyarországi párt a párisi kommün áldozatainak emlékére gyász-ünnepélyt rendezett, amelynek következménye volt a hűtlenségi per. 26 letartóztatott volt 10 hónapig vizsgálati fogságban - közttik 6 zsidó - a nyolcnapos tárgyalás után valamennyit fölmentették. Politzert más ügyből ítélték el hat hónapra. A védők között voltak Stiller Móritz, Friedmann Bernát és Schulhof Géza. A kilencvenes évek elején Engeltnann Pál osztrák származású zsidó munkás jutott irányító szerephez a pártban. Őt megelőzve a vezetők között szerepelt már Csillag Zsigmond orvos és Stern Simon, a pártlap szerkesztője. Ebben az időben jut szerephez a mozgalomban Jászai Samu (1. o.). Mikor a Bánffy-Perczel korszak alatt megindul a szocialista üldözések sora, a bebörtönzöttek között igen sok zsidó ír börtönbe került, Pfeifer Sándor, Feldmann Bernát, Elzholtz Zsigmond stb, A földmunkások megszervezésében élénk munkásságot fejtett ki Mezöfi Vilmos (l o.), a későbbi országgyűlési képviselő, aki a pártból kilépve, megalkotta az Újjászervezett Szocialista Pártot. A párt további fejlődésében fontos szerep jutott Weltner Jakabnak (1. o.), mint párttitkárnak és szerkesztőnek. Weltner Jakab ma is a szocialista mozgalom egyik oszlopa. 1890 dec. 7. történt a régi Polgári Lövölde helyiségében a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és ennek az alakuló gyűlésnek elnökségében Csillag Zsigmond, Engelmann Pál és Kürschner Jakab, az előadók sorában pedig a fent említetteken kívül Kis Adolf, a Munkásbiztositó Pénztár későbbi igazgatója, továbbá Jászai Samu szerepeltek. 1900-tól számíthatjuk már az európai értelemben vett komoly munkásmozgalmat és ekkor már minden szakmában találunk a vezetők között zsidó munkásokat. Az új pártprogram előkészítésében (1902) Goldner Adolf, Weltner Jakab és Groszmann Miksa vettek részt. A párttitkárságban Weltner Jakab, Horovitz Jenő. Tarczai Lajos, Buchinger Manó (1. o.). A pártvezetőségben Kunfi Zsigmond, Horovitz Gábor. Az ellenőrző bizottságban: Lerner Dezső és Deutsch Jenő szerepelnek. A szakszervezeti mozgalom. A magyarországi szocialista mozgalom ereje a jól kiépített szakszervezeti mozgalomban rejlik. Majd minden szakmának országos szervezete van s ezek legfelsőbb fóruma a Szakszervezeti Tanács, illetve a szakszervezeti kongresszus. A szaktanács kiépítése főleg Jászai Samu érdeme. Majd minden szakma kiépítésében találunk zsidó munkásokat. Így a nyomdászoknál: Hirsch Lipót, Pollák Simon, Lerner Dezső, Jászai Samu, Grossmann Miksa, Rothenstein Mór, Preusz Mór, Kondor Bernát,Wiesenberger Vilmos, Pajor Rudolf. A könyvkötőknél: Buchinger Manó és Biró Dezső. A vasmunkásoknál: Bőhm Vilmos. A fa munkásoknál: Weltner Jakab, Horovitz Gábor, Propper Sándor. A kereskedelmi alkalmazottaknál: Deutsch Jenő, Bogdán Simon, Somló Dezső, Horovitz Jenő és Fleischer Ernő. A magántisztviselőknél: Szántó Béla, Büchler József, Pikler Emil, Kertész Miklós. A bőripari munkásoknál: Mónus Illés, Balassa Ottó. A szabómunkásoknál: Kálmán Miksa. A húsipari munkásoknál: Reisz Mór. A textilmunkásoknál: Schwarcz Samu, Herczog Simon. A vasutasokat Landler Jenő, a pincéreket Vágó Béla és Weisz Károly, a szállítómunkásokat Koháxi József és Lázár Emil szervezték meg, akik azonban nem tartoztak e szakmák kötelékébe. Az első szakszervezeti kongresszus vezetőségében Weltner Jakab, Grossmann Miksa s Baron Ede, a szaktanács mostani vezetőségében Rothenstein Mór, Reisz Mór és Deutsch Jenő, az ellenőrző bizottságban pedig Kertész Miklós zsidó származásúak. A szakszervezeti Tanács egyik vezető tisztviselője Gál Benő.A bolsevizmus. A bolsevizmus legaktívabb vezéralakja Kun Béla (1. o.). A szociáldemokrata-pártban jelentékenyebb szerepet sohasem játszott. Az előkészítők között még három zsidó származású intellektuell szerepelt: László Jenő ügyvéd, Alpári Gyula hírlapíró és Vágó Béla kiadóhivatali tisztviselő, akiket a párt már régen kizárt. Az előkészítő munkálatokban a pártban némi szerepet játszó zsidók közül csak hárman vettek részt, ezek Somló Dezső kereskedelmi alkalmazott, Rabinovits Bernát ékszerész, volt munkásbiztosító tisztviselők és Szántó Béla magántisztviselő. A harminc megválasztott népbiztos között 17 zsidó származású volt. Ezek nagyrésze nem a szocialista pártból került ki. A zsidó származású népbiztosok Landler Jenő és Vágó Béla belügyi, Hamburger Jenő földmívelésügyi, Varga Jenő és Székely Béla pénzügyi, Kunfi Zsigmond közoktatásügyi, Kun Béla külügyi, Landler Jenő és Rákosi Mátyás kereskedelemügyi, Pogány József, Szántó Béla és Szamueli Tibor hadügyi, Rónai Zoltán igazságügyi, Böhm Vilmos és Hevesi Gyula szocializálási, Kalmár Henrik német és Erdélyi Mór közélelmezési népbiztosak. Magyarország munkássága nem volt bolsevista, természetesen a zsidó munkásság sem, a vezetői még kevésbbó, s a szakszervezetek vezetői közül a legtöbbet félre is állították, így a zsidó Buchingert és Rothensteint is. Azok, akik a helyükön maradtak, előkészítették a bolsevizmus bukását, amint ezt Jászai könyvében (A szakszervezeti mozgalom története) meg is állapítja. A diktatúra alatt összejöttek a szakszervezetek vezetői, hogy megállapítsák, miként lehet a bolsevizmust megdönteni. Ebben a mozgalomban vezető szerepet vittek: Jászai Samu, Preusz Mór, Wiesenberger Vilmos és a zsidó munkásság feszült érdeklődéssel figyelte az akciót. A diktatúra bukása után. Midőn a bolsevizmus bukása után újból megindul a szakszervezeti és szociáldemokrata szervező munka, az újjáépítésnél újra ott találhatók a zsidó származású szociáldemokraták is. Az ellenforradalom áldozata lett - többek között - Somogyi Béla (1. o.) tanár, a Népszava szerkesztője, aki zsidó származású volt. 1922-ben résztvett a szocialista párt az országgyűlési választásokon és a parlamentbe bekerült 25 képviselő között hatan zsidó származásúak. Ezek: Györki Imre, Jászai Samu, Pikler Emil, Propper Sándor, Rothenstein Mór és Várnai Dániel. A második parlamenti választáson 14 szocialista képviselő került a parlamentbe, akik közül 4 - Györki Imre, Propper Sándor, Rothenstein Mór és Várnai Dániel - zsidó származású. Résztvett a szocialista párt a községi választásokban is a polgári ellenzéki pártokkal szövetkezve és 53 tagját hozta be a főváros községi képviseletébe, akik között a következő 24 zsidó származású: Bánóczi László író, Berkes Jenő orvos, Biró Dezső könyvkötő, Büchler József párttitkár, Csillag Ferenc nyomdász, Deutsch Jenő egyesületi titkár, Farkas Zoltán ügyvéd, Márton szabó, Gál Benő a szaktanács titkára, Garai Ármin gépész, Gonda Béla ügyvéd. Györki Imre ügyvéd, Halász Alfréd nyomdász, Horovitz Gábor famunkás, Kiss Jenő ügyvéd, Kertész Miklós egyesületi titkár, Lévai Sándor nyomdász, Propper Sándor famunkás, Reisz Mór húsipari munkás, Révész Mihály szerkesztő, Révész Zsigmond nyomdász, Schwarcz Márkus szabó, Steinherz Simon villanyszerelő, Stern Szerén tanítónő, Wiesenberger Vilmos nyomdász, Weisz Lipót famunkás. A pártvezetőség jelenlegi tagjai között Propper Sándor, Horovitz Gábor, Deutsch Jenő, Mónus Illés, az ellenőrző bizottságban pedig Kertész Miklós zsidók. A párttitkárság alkalmazottai között Mónus Illés a parlamenti frakció, Büchler József a községi frakció titkára s Pajor Rudolf az oktatás vezetője zsidó származásúak. A pártlapok szerkesztői sorában zsidó származású Grossmann Miksa, Somogyi Béla, Weltner Jakab. A Szocializmus, a párt tudományos folyóiratának szerkesztői között pedig Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Varga Jenő, Várnai Dániel és Révész Mihály zsidók. A párt publicistái és előadói között igen sok a zsidó származású, akik között a már felsoroltakon kívül megemlíthető: Alpári Gyula hírlapíró, Balázs Emil v. táblabíró, Bánóczi Dénes ügyvéd, Bárd Imre író, Braun Soma és Braun Róbert tanár, Brod Miksa orvos, Buchingerné Ladányi Szerén tanárnő, Báron Ede szerkesztő, Czobel Ernő tanár, Diener-Dénes József író, Dóczi Gyula hírlapíró, Faragó László tisztviselő, Fenyves Andor tanár, Fried Margit (Ego) írónő, Gergely Győző író, Gergely Sándor író, Göndör Ferenc hírlapíró, Hajdú Henrik író, Kaufmann Pál orvos, Keleti Adolf tanár, Ladányi Ármin ügyvéd, Lévai Oszkár magántisztviselő, Mérő Gyula ügyvéd, Ormos Ede író, Pongrácz Jenő ügyvéd, Rácz Gyula tanár, Silberberg Ignác hírlapíró, Szabó Ervin, Tieder Zsigmond hírlapíró, Timár Miklós ügyvéd, Vándor Pál író. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4888 .cimszó a lexikon 857 . s köv. oldalán.