14825.htm CIMSZO: Szeretet SZOCIKK: "és irgalmon alapul. ""Isten szereti az embert, akit az Ő hasonlatosságára teremtett, de különösen a Sz. az, amely az Istenhez való hasonlatosságot mutatja"" (Ábót 3. 14). A rabbik etikai elmélyedése az igazságot, amely a Sz.-en alapul, teszik a világ fundamentumává, míg mások megfordítva, így tanították: ""Amikor Isten látta, hogy a világ nem állhat fenn rideg igazságosság alapján, akkor a Sz.-tel mérsékelte azt"" (Genesis Rabba 12.). Simon ha-Cadik szerint a világ három dolgon épült fel: jótékonyságon, igazságosságon és békén (Ábót. 1. 15 ; Deuter. R. 5.1), mert a Sz. nem elég erős és szilárd ahhoz, hogy az emberiség életét megalapozza, sem az egyéneknél, sem az egész társadalomnál, mely utóbbi a bűnt nem tűrheti s az igazságszolgáltatást gyakorolja. A Sz. csupán ott uralkodhat, ahol Istent Atyának ismerik el az emberek s ekkor szánalom és megbocsátás lép az igazságszolgáltatás helyébe (Beráchót 7a). Az az ethikai kérdés, hogy az Isten közös atyja minden embernek, zsidónak és nemzsidónak, ahol valóban elismerik és vallják őt annak, vagyis ahol az isteni akarat, erkölcs parancsai szerint élnek: a görög befolyás alatt álló és a felvilágosodott, meg a konzervatívabb palesztinai rabbikat egyaránt foglalkoztatta. Az előbbiek a kinyilatkoztatás előtti Egy-Isten-hivőket az isteni Sz. részeseinek tekintették, így az ősatyákat, míg az utóbbiak szerint azoknál csupán Istenfélelem és nem tiszta Isten-Sz. nyilvánult meg, csakúgy, mint a Szelídebb pogányoknál, Jóbnál vagy Enochnál. A kereszténység az előbbi liberálisabb nézetet vallotta, ill. tette magáévá annak befolyását s eszerint Istent a Sz. fogalmával azonosította, minden embert egyaránt Isten fiának tekintve (I. János 3. 1, 4. 7-8, 11-20, 5. 3). Mégis, az uralkodó felfogás Pálnál tükröződik vissza legnyomatékosabban ; őszerinte a Szent Lélek az, amely keresztelés által a Sz.-et gyakorolja s a benne hívőket Isten fiainak tekinti (Róm. 8. 14-31). Pál apostol fejtegetései más szavakkal azt jelentik, hogy csupán a keresztrefeszített Jézus Isten-fia létének hite teszi az embert is Isten fiává s adja meg az embernek a jogot arra, hogy az isteni Sz.-et igényelje. Ezt a nézetet János evangélista is vallja (5. 20-24, 10, 17, 15. 9, 17. 26). Ez a felfogás a Sz. lényegéről és általánosságáról különbözik a zsidó ethika tanításaitól. A zsidó ethikai felfogás ""Isten fiá""-nak tekintette mindazokat, akik az Egy-Istenben hittek s annak erkölcsparancsai szerint éltek, míg az áldozati véren alapuló isteni tíz. tanát elvetették a rabbik. R. Akiba Izrael egész népét Isten fiainak tartja ; ""Az izraeliták szeretett nép, amennyiben Isten gyermekeinek neveztetnek. "" A Sz. törvényeivel kapcsolatban a Biblia (Deuter. 14. 1) adja tudtul a zsidóságnak, hogy ők Isten gyermekei (Abót 3. 15). R. Akiba szerint Isten és Izrael egész viszonyát a szerinte legszentebb könyv, az Énekek Éneke tükrözteti vissza allegorikusan, mert az Isteni Sz.-et egy írat sem allegorizálja ily magasztosán Jad 3. 5; Sir-ha-Sirim Rabba, bevez.). Bár Izráel magát Isten gyermekeinek tekintette, ez az Isten-atyaság vitára adott alkalmat amiatt, hogy igényelheti-e vajjon Izrael népe Isten atyai Sz.-ét," Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4825 .cimszó a lexikon 847 . oldalán van.