14821.htm CIMSZO: Szerencsés SZOCIKK: "1525 máj. 7.-i országgyűlésen már viharosan nyilvánult meg az ellenszenv Sz. iránt, mert az országos bajokért őt okolták. Három nap múlva a Szt. Péter templomban tartott előértekezleten a nemesség megütközését fejezte ki afölött, hogy Sz. az uralkodópár előtt olyan nagy tekintélyben áll. Máj. 12. volt a rákosi tanácskozás. Ekkor is Szalkayt és zsidó tanácsosát kárhoztatták, majd egy hatvan tagú küldöttség négy pontot terjesztett a király elé, amelynek utolsó pontja azt követelte, hogy a király égettesse el a zsidóból kereszténnyé lett Sz. Imrét. Lajos máj. 15. válaszolt a küldöttségnek és kijelentette, hogy hajlandó vizsgálatot indítani Sz. ellen. Sz. mindenképpen igyekezett lecsillapítani az ellene lázadt hangulatot, de minden kísérletezése hiábavalónak bizonyult A nemesség többszöri sürgetésére azután Lajos máj. 20. Sz.-t elfogatta és az úgynevezett csonka toronyba záratta. Csak 14 napi fogság után szabadult innen Báthory nádor közbenjárására, nagy pénzáldozatok fejében. Kiszabadulását az udvarnál lévő hívei nagy lakomával ünnepelték meg amit az ellenpárt nyilt kihívásnak minősített. A hangulat annyira ellenségesre változott, hogy a Budán tartózkodó nemesek szolgái, valamint a hozzájuk szitó főurak fegyveresei a felbőszített csőcselékkel együtt megrohamozta Sz.-nek a Szt György-téren lévő házát. A támadók elől Sz. vendégeivel együtt az épület hátsó részén elmenekült, mialatt a csőcselék kifosztotta kincsekkel megrakott házát. Zsákszámra hordták el az aranyat, amelynek értéke hatvanezer régi, legjobb minőségű aranyforint volt. Másnap a garázda tömeg Sz. házának lerombolásához fogott, majd az udvari párt embereinek házát akarta megostromolni, de ott fegyveres ellenállásra találtak. Harmadnap a zsidókat támadták meg és azoknak ellenállása sem tudta megakadályozni a szörnyű pusztítást. Sz.-t ez a nagy veszteség sem tette tönkre, de még csak meg sem tántorította. Rövid idő alatt az eddiginél is nagyobb befolyáshoz jutott. Az udvari párt tehetetlensége miatt elhatározta, hogy Szalkay érsekhez és a királynéhoz hasonlóan maga is Szapolyaihoz közeledik. Új pénzügyi terveket közölt Verbőczyvel és sikerült elhitetnie, hogy rendezni tudja a kincstár helyzetét. Egy hónappal a börtönből való kiszabadulása után, a júl. elején Hatvanban tartott országgyűlésen már egy hang sem hangzik ellene és az országgyűlés kimondja, hogy a Fuggerek kezén volt rézbányákat átadják Sz.-nek, hogy a kincstár jövedelmét ezzel felfokozza. Maga Verbőczy pedig azt javasolta, hogy a kincstár kezelését is bízzák rá Sz.-re. Valószínűleg meg is választották alkincstárnokká, mert ebben az időben tagja volt az országtanácsnak. Sz. most már mindvégig ügyesen tartotta magát, ő kapta a budai, majd később a pozsonyi harmincadot és Lajos ezzel törlesztette ezerötszáz forintnyi adósságát. A Pétervárad felmentésére induló sereget 1526. a király nem tudta felszerelni, mire Sz. tízezer forint kölcsönt bocsátott rendelkezésére. Az ezévi rákosi országgyűlésen már nagy szerepet vitt és mikor a nemesség elkeseredésében Verbőczy házát akarta feldúlni, a rendek Sz.-t kérték fel a pénzügyi helyzet tisztázására. Sz. megjelent az országgyűlésen, felmutatta a királyi jövedelmek jegyzékét, majd pedig leleplezte több országnagy és a Fugger-ház cselszövényeit, mire Rákoson másnap a leghevesebb jelenetek játszódtak le. Ekkor volt Sz.-nek utolsó jelentős nyilvános szereplése, mert nemsokára ezután, röviddel a mohácsi vész előtt agg korában bevégezte kalandos pályafutását. Több zsidó kútforrás szerint halála előtt visszatért a zsidó hitre, aminthogy ez az ingatag jellemü ember egész életben, még megkeresztelkedése után is állhatatosan ragaszkodott a zsidókhoz, akiknek hitétől csak a végzetes külső kényszer szakította el. A zsidók annyira méltányolták Sz. ragaszkodását hittestvéreihez, hogy a fennálló szokásokkal ellentétben fiait az ő nevén hívták a tóra elé (1. Naftáli ). Halála után második felesége Bécsben újból férjhez ment, de férjét a nászlakoma alatt elfogták, bebörtönözték, majd Pozsonyban megölték. Sz. felesége ekkor vissza költözött Budára, ahol eleinte nagy gazdagságban élt, de életét mégis nyomorúságban és vizkórságban fejezte be Bécsben. (V. ö. Kohn S. ""A magyar zsidók története"".)" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4821 .cimszó a lexikon 846 . oldalán van.