14820.htm CIMSZO: Szerencsés SZOCIKK: Szerencsés
(Fortunatus) Imre, II. Lajos uralkodása alatt élt és gazdagsága révén került
kapcsolatba a királyi udvarral. Bizonyos Efrájim nevű gazdag zsidó fia volt,
származása azonban ismeretlen. Héber neve Snéor, máskép Zálmán volt, amelyet a
nép és az egykorú tudósítások, később pedig a történetírók Salamonra
változtattak. Nem tudni mi okból, Sz. felvette még az Etel nevet, ezt azonban
később már nem használta. Sz. ugyanis
1505 - 10 körül keresztény hitre tért és a keresztségben keresztapja, Perényi
Imre nádor után az Imre nevet nyerte. Kitérését egy keresztény nővel való
viszonyának nyilvánosságra jutása tette szükségessé, mert a zsidó és keresztény
közötti szerelmi viszonyt főbenjáró bűnnek tekintette az akkori jogfelfogás és
azt tüzhalállal büntette. Sz. ekkor már házas ember volt, a bekövetkezett
események azután teljesen elszakították családjától, amely a budai zsidó utcában
maradt. A Sz. nevet is megkeresztelésekor kapta a nádortól és most már egészen
új iránya kezdődött el életének. Ismét megnősült, Kolozsvárról vett feleséget,
valószínűleg azt a keresztény nőt vette el, akivel előbb már tiltott viszonyban
élt. Az első házasságából két fia született (1. Ábrahám, Efrájim), ezeket
később Szulejmán a budai zsidókkal együtt Törökországba hurcolta. A második
házasságából is született egy fia, ezt Boroszlóban meggyilkolták. Sz. pénzügyi
szakértelme, az udvarnak nyújtott jelentékeny hitelezései folytán nagy
befolyásra tett szert és pártfogoltja lett II. Lajosnak és Mária királynénak
is. Híve és tanácsadója volt Szalkay Lászlónak, aki maga is fantasztikus
karriert futott meg, a varga fiából lett váci s egri püspök, esztergomi érsek,
majd kincstárnok és kancellár. Ennek pártoskodó és cselszövő társaságába került
Sz. és 1520 körül már mint állami főbb tisztviselő, talán alkincstárnok
érezteti csöppet sem hasznos befolyását a kincstár kezelésében. Mikor 1521.
Nándorfehérvár elesett, a főpapok és országnagyok őt okolták a veszteségért,
mert hogy a vár felszabadításához szükséges pénzt és hadiszereket későn küldte
el. Nyilván pénzhiány okozta ezt a késedelmet, mert Nándorfehérvár eleste után
Sz. már kész tervvel állott elő a pénzügyi helyzet rendezésére. Azt a
veszedelmes javaslatot tette II. Lajosnak, hogy a kamaragrófokkal verettesen új
pénzeket a régi névérték megtartása mellett, de a pénzek belső értéke az eddig
forgalomban levőknek csak a felét tegye ki. Lajos hallgatott Sz. tanácsára,
kibocsátotta a szükséges rendeletet és még ugyanaz év novemberében a budai
országgyűlés elfogadta Sz. káros és ekölcstelen javaslatát annak ellenére, hogy
a pénz értékének leromlása az adók felemelését vonta maga után. Lajostól
mindössze azt kötötték ki, hogy kényszerforgalmat szerez az új pénznek és a
szomszéd tartományokban is lehetővé teszi, hogy vásárlási ereje megmaradjon. Ez
az elhibázott pénzügyi törvény Sz. elnépszerütlenedesét vonta maga után. Az
1524. szept. 8.-i pesti országgyűlésen már Verbőczy István, a köznemesség
vezetöje és Szapolyai Jánosnak, a fő-hatalomra törekvő erdélyi vajdának
párthíve éles támadást intézett, a kormányon levők ellen és Sz.-ről sem
feledkezett meg, mikor a félzsidók ellen intézett kirohanást (1. Fél-zsidók). A
különböző határozatok közül, amelyet a király nem erősített meg, az egyik
Sz.-nek az alkincstárnoki állásától való elmozdítását tartalmazta. Az 1525 máj. 7.-i országgyűlésen már viharosan nyilvánult
meg az ellenszenv Sz. iránt, mert az országos bajokért őt okolták. Három nap
múlva a Szt. Péter templomban tartott előértekezleten a nemesség megütközését
fejezte ki afölött, hogy Sz. az uralkodópár előtt olyan nagy tekintélyben áll.
Máj. 12. volt a rákosi tanácskozás. Ekkor is Szalkayt és zsidó tanácsosát
kárhoztatták, majd egy hatvan tagú küldöttség négy pontot terjesztett a király
elé, amelynek utolsó pontja azt követelte, hogy a király égettesse el a
zsidóból kereszténnyé lett Sz. Imrét. Lajos máj. 15. válaszolt a küldöttségnek
és kijelentette, hogy hajlandó vizsgálatot indítani Sz. ellen. Sz. mindenképpen
igyekezett lecsillapítani az ellene lázadt hangulatot, de minden kísérletezése
hiábavalónak bizonyult A nemesség többszöri sürgetésére azután Lajos máj. 20.
Sz.-t elfogatta és az úgynevezett csonka toronyba záratta. Csak 14 napi fogság
után szabadult innen Báthory nádor közbenjárására, nagy pénzáldozatok fejében.
Kiszabadulását az udvarnál lévő hívei nagy lakomával ünnepelték meg amit az
ellenpárt nyilt kihívásnak minősített. A hangulat annyira ellenségesre változott,
hogy a Budán tartózkodó nemesek szolgái, valamint a hozzájuk szitó főurak
fegyveresei a felbőszített csőcselékkel együtt megrohamozta Sz.-nek a Szt
György-téren lévő házát. A támadók elől Sz. vendégeivel együtt az épület hátsó
részén elmenekült, mialatt a csőcselék kifosztotta kincsekkel megrakott házát.
Zsákszámra hordták el az aranyat, amelynek értéke hatvanezer régi, legjobb
minőségű aranyforint volt. Másnap a
garázda tömeg Sz. házának lerombolásához fogott, majd az udvari párt embereinek
házát akarta megostromolni, de ott fegyveres ellenállásra találtak. Harmadnap a
zsidókat támadták meg és azoknak ellenállása sem tudta megakadályozni a szörnyű
pusztítást. Sz.-t ez a nagy veszteség sem tette tönkre, de még csak meg sem
tántorította. Rövid idő alatt az eddiginél is nagyobb befolyáshoz jutott. Az
udvari párt tehetetlensége miatt elhatározta, hogy Szalkay érsekhez és a
királynéhoz hasonlóan maga is Szapolyaihoz közeledik. Új pénzügyi terveket
közölt Verbőczyvel és sikerült elhitetnie, hogy rendezni tudja a kincstár
helyzetét. Egy hónappal a börtönből való kiszabadulása után, a júl. elején
Hatvanban tartott országgyűlésen már egy hang sem hangzik ellene és az
országgyűlés kimondja, hogy a Fuggerek kezén volt rézbányákat átadják Sz.-nek,
hogy a kincstár jövedelmét ezzel felfokozza. Maga Verbőczy pedig azt javasolta,
hogy a kincstár kezelését is bízzák rá Sz.-re. Valószínűleg meg is választották
alkincstárnokká, mert ebben az időben tagja volt az országtanácsnak. Sz.
most már mindvégig ügyesen tartotta magát, ő kapta a budai, majd később
a pozsonyi harmincadot és Lajos ezzel törlesztette ezerötszáz forintnyi
adósságát. A Pétervárad felmentésére induló sereget