14809.htm       CIMSZO:        Szentségtörés                          SZOCIKK:     "Szentségtörés, a szentnek vallott dolgok megsértése vagy profanizálása, mely ennélfogva tiltva volt. Eredeti formája a Sz.-nek a Szentéllyel volt kapcsolatban (Levit. 19. 8., 21. 23). A frigy-szekrény körüli szolgálatot másoknak, mint a papságnak, nem volt szabad gyakorolni (Levit. 31. 17; Num.  1. 51), sem a Szentély tárgyait közönséges célokra felhasználni nem volt szabad. így tiltva volt az áldozati tűznek profán célra való felhasználása (Exod. 30. 32, 37), a frigy-szekrény lemásolása. Ugyanez állt a többi templomi tárgyakra, a nyolckarú gyertyatartóra stb. vonatkozólag.   Sőt magukat a templomi edényeket s tárgyakat is csupán a meghatározott célra volt szabad használni. Ha ily tárgyat valaki véletlensógből megcsorbított vagy rajta, más sérelmet ejtett, akkor magas pénzbírsággal sújtották s áldozattal tartozott vezekelni a legrégibb korban (Levit. 5. 15-16). Templomtolvajokat, akik a szent edényeket ellopták és értékesítették, a túlbuzgó nemzetiek, (zeloták) halállal büntették (Szanhedrin 9. ti, 81b). Ez azonban csupán kivételes és illegális ítélkezés volt. Ezek a vétkes cselekedetek nem vallási, hanem polgári jogi eseteknek minősíttetnek a Sulchan-Áruch szerint is (Chósen Mispot 95, 1; 212, 8; Aseri, Responsa 13), de azért a zsinagógát profán helynek s a templomudvart átjáróháznak felhasználni a középkorban Sz.-nek számított. Ugyancsak Sz.-t láttak az olvashatatlanná vált Tóra-tekercs, az elrongyolt imakönyvek, a Tóraköpenyek, Isten neveit tartalmazó héber kéziratok profanizálásában is. Ezeket ládákban  őrizték. Sz.-nek számított rabbinikus vélemény szerint a temetők megszentségtelenltése, pl. anyagi hasznot hajtó növénytermesztés a sírhantokon, a holttesten és síron talált tárgyak elszedése és értékesítése. Ezért minden frivolitást eltiltottak a temetőben s ott virágot szakítani, gyümölcsöt szedni, állatot legeltetni nem volt szabad már a talmudi korban sem, mert mindez Sz.-nek számított (Megilla 29a); ugyanez áll az ok nélküli exhumálásra (1. o.) vonatkozólag is (Sulchan-Áruch, Jore Dea 361, 364, 368). Számos aljasság is Sz.-nek számít. Sz.-nek számított a Biblia idézése ittas állapotban vagy közhelyen (Szanhedrin 101a), továbbá a Biblia és a Talmud stílusának erőszakos utánzása. Ezért pl. a X. sz. elején élt Moses Chajim Luzzattót felelősségre vonták, mert 150 zsoltárt írt a bibliai Zsoltárok formájában. Még 1863. is felelősségre vonták a lengyel rabbik egy társukat, M. L. Lilienblumot, mert egy politikai tárgyú héber verset antik stílusban írt, míg Wilnában R. Gerson Eaochot cenzurázták meg azért, mert a Talmudot utánozta stílusában oly szakértelemmel, hogy az eredeti Gemára nehéz nyelvéhez teljesen hasonlított. A Sz.-t a zsidó vallás,  ha is is ítélte mindenkor, de a keresztény valláshoz képest hasonlíthatatlanul enyhébben ítélte azt el. V. ö. Franz Delitzsch, ""Zur Geschichte der jüdischen Poesie"" (Leipzig 1886); ""Toledoth M. H. Luzzatto"" (Lemberg 1879); Jew. Encycl.)"                                Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4809 .cimszó a lexikon 843 . oldalán van.