14792.htm CIMSZO: Szentegylet SZOCIKK: Szentegylet (héb. Chevra Kadisa), a zsidó hitközségek kebelén belül működő olyan jótékonysági és vallásos egyesülés, mely a betegek ellátásáról, a halottakról és a temetkezés szertartásáról, valamint a temető és sírok rendbentartásáról gondoskodik. A Chevra Kadisa eredete igen régi s ha más néven is, de egészen bizonyos, hogy a régi zsidó államban már a bibliai korban megvolt. A Chevra Kadisa név még nem fordul elő a babilóniai exarchátus idejéből, a X. századból származó és az összes zsidó templomokban szombatonként máig elmondott Jekum purkon kezdetű arameus nyelvű imádságban, amely könyörgést tartalmaz a hitközségért és annak minden intézményéért, de valamilyen formában már akkor is létezhetett, mert hasonló inézmények már a talmudi korban is megvoltak (1. Jótékonyság), minthogy nem csak az erkölcsi parancs, de a szükség is előírta a halottakról való gondoskodást. A következő talmudi helyek igazolják a feltevést. A Móéd Kátán-traktátus (27b) említi, hogy Rab Hamnuna egy idegen helységben járva, hallotta, hogy valaki meghalt s feltűnt neki, hogy a lakosság a dolga után megy. Midőn ennek oka után tudakozódott, azt válaszolták neki, hogy a helységben temetkezési egylet van, mire a rabbi megengedte nekik, hogy tovább dolgozhassanak. A jeruzsálemi Talmud (Bérackót 3. 1) pedig azt mondja, hogy amikor elviszik a halottat a házból, a gyászolók abbahagyhatják a böjtöt. Tehát már a temetés előtt volt olyan intézkedés, amely gondoskodott a halottak elszállításáról. Arról is szó van a Talmudban (Sabbat 106a), hogy ha egy egylet (chabura) egyik tagja meghal, akkor valamennyi tagnak kötelessége azt gyászolni. A középkorban az említett babilóniai adaton kívül legrégibb adat a Chevra Kadisának, mint temetkezési egyletnek létezésére R. Nissim ben Reuben barcelloniai rabbi XIV. sz.-i responsumaiban található (N 75), ahol az örökségről van szó, amelyet a chaba-rim kaptak. Más vélemény, ill. a tradíció szerint a híres prágai főrabbi, Löw ben Becálel (megh. 1609-ben) organizálta az első újkori Chevra Kadisát, míg van olyan tradíció is, amely Eliezer Askenázy prágai főrabbinak tulajdonítja azt 1562-ben, tehát egy évvel a prágai zsidók rövid ideig tartó elűzése után, amikor az ottmaradt betegek ápolásáról és a halottak elteme-téséről kellett gondoskodnia. Annyi bizonyos, hogy a mai értelemben vett Chevra Kadisák a XVII. sz.-ban már mindenütt megvoltak Európában. Vannak modern hitközségek, amelyeknél a régi Chevra Kadisa folytatólagossága sohasem szünetelt s alapítási évüket pontosan ki tudják mutatni. Ezek közt legrégibb a prágai a XVI. sz.-ból és a mantovai 1579-ből, Hildesheimé 1668-ból, Bresslaué 1726-ból stb. A XVIII. sz.-ban a Chevra Kadisák Magyarországon is elterjedtek s lehet mondani, hogy míg számos külföldön virágzó jótékonysági és humanitárius egyesület nálunk teljesen hiányzik, addig a Chevra Kadisák a legnépszerűbb jótékonysági egyletekké váltak, amelyeknek fenntartására a magyar zsidóság különös nagy gondot fordít. Magyarországon egyáltalában nincs hitközség, amelynek ne lenne Chevra Kadisaja s valamennyi még a legkisebb hitközségnek is legrégibb intézménye rendszerint a Chevra Kadisa, amely mindenütt teljesen külön áll anyagilag és szervezetileg a hitközségtől s külön organizációja van. A Chevra Kadisák szervezete nem mindenütt egyforma; a világvárosokban pl. működése mechanikussá válik s a betegsegélyzésre és a hátramaradottak támogatására nem is terjed ki, ellenben a halottak elszállítása, fürdetése, öltöztetése, eltemetése körüli rituálékat látja el. (Ezért az utóbbiakat a szefardoknál Lavadores -nek nevezik.) Sok helyen állandó 18 tagból álló készültsége van a Chevra Kadisáknak beteglátogatás és imamondás céljából. A Chevra Kadisák fenntartása igen sok költségbe kerül s ezért már a régibb időkben minden zsidónak erkölcsi kötelessége volt oda belépni. Prágában, de Magyarországon is a múlt századokban még szokás volt minden újszülöttet azonnal beiratni a Chevra Kadisaba tagdíjfizetés ellenében ; 13 éves korban azonban kötelesség volt a belépés. A tagok halála esetén az volt a szokás, hogy a hozzátartozók alacsonyabb temetkezési díjat fizettek s ha szegények voltak, támogatásban részesülnek. A legtöbb Chevra Kadisa ezt a szokást országszerte megőrizte. Máig meglevő szokása a Chevra Kadisáknak évi egy böjtnapot tartani, mely alkalommal a temetőt mindenki felkeresi, az esti istentiszteleten pedig a rabbi ünnepélyes tanltó-hitszónoklatot, derósót tart, melyen az év kiválóbb zsidó halottariról is meg emlékezik, a böjt után este pedig nagy lakomát, ú. n. Chevra Kadisa-szúdót tartanak. Ez a régi szokás is teljes épségben fennmaradt Magyarországon, ahol adar hó 7-én, Mózes tradicionális halála napján tartják a böjtöt s utána az igen nagy népszerűségnek örvendő bankettet, melynek napja azonban nem mindenütt egyforma, Így Pozsonyban íjjar hó 17-én, vagyis az Ómer 22. napján, Prágában sevát hó 1-én. Kievben pedig kiszlév hó 15-én tartják azt, míg Magyarországon majdnem mindenütt adar hó 7. (Zájin Adár) az e célt szolgáló nap. Éppen így meg van határozva a Chevra Kadisa vezetőségének évenkénti vagy négyévenkénti választása is. Magyarországon ez legtöbb helyen régebbi tradíció alapján Szukkósz ünnep hetében megy végbe. A régibb időben Prágában, Pozsonyban és más nagy hitközségekben szokásos volt, hogy a megválasztott új Chevra Kadisa-elnök szimchasz-tóra ünnepkor baldachin alatt vonult be a templomba s a Tóra évi zárószakaszát ő olvasta fel. A Chevra Kadisák története azt is bizonyítja, hogy az igazi vallásosság főtényezői voltak a mindenütt a konzervatív vallásosságot képviselték éppen a modern hitközségeken belül. Emiatt olyan eset is adódik, hogy a Chevra Kadisa magával a hitközséggel ellentétbe jut. Irodalom. Löw Immánuel és Klein Salamou, A szegedi Chevra Kadisa 1787-1887 (1887); G. Wolf, Die jüdischen Friedhőte und die Chevra Kadisa in Wien (1879); Otto-lenghi, Origine della Chevra-Chedoscia (Vessilio Israelitico 1894. évf.) ; Jeitteles, Zikórón (héberül, Prag 1828 30); S. Weisz, Atraé Bész ha-Józer (Paks 1900) ; Ornstein, Laws and Bylaws of the Burial Society (London 1902); Beér, Hundeitjáhriger Gedenkfeier der Chevra Kadisa in Dresden (1850) ; J. Grátzer, Geschichte der israelitischen. Kranken-pflegung und Beerdigungsgesellschaft in Breslau (Breglau 1841). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4792 .cimszó a lexikon 838 . s köv. oldalán.