14746.htm       CIMSZO:        Szegényügy      SZOCIKK:     Szegényügy. A szegényekről és a gyengékről való szeretetteljes gondoskodás, mint a bibliai idők hagyománya, a talmudi korszakban is megmaradt. Ünnepi lakomát nem tartottak szegény nélkül és rendszeres segélyképen az ú. n. szegénytizedet kapták a szegények. Az alamizsna adás már a bibliai idők moralistái szerint is Istennek tetsző, jámbor cselekedet volt (Példabeszédek, Szírach, Jób, Zsoltárok). Később a rabbik még inkább értékelték az adakozók érdemeit. A jeruzsálemi Templomban volt egy titkos kamra, ahol a jobb napokat látott szegények számára feltűnés nélkül lehetett elhelyezni az alamizsnát, pénzadományok számára pedig perselyek szolgáltak. A zsidó hitközségeknek már a talmudi időkben volt külön szegényügyi elöljárójuk, aki a szegényeknek élelemmel és ruházattal való ellátásáról gondoskodott. A perselyekből heti készpénzt kaptak a szegények, a tálból pedig mindennapi eleséget. Ellátásban részesültek az idegenek is, de csak a helyi szegények után. A középkorban a Sz. intézése az egyesületek kezébe került. A középkori Sz. fejlettségére jellemző, hogy Maimonides, saját kijelentése szerint, soha nem hallott olyan zsidó hitközségről, melyből a szegénykassza hiányzott volna. Keresztényekre is kiterjedt a zsidó jótékonyság. A városokban az átutazó idegeneket családokhoz utalták be, amelyek teljes ellátásukról gondoskodtak. A XIII. sz.-ban Regensburgban találkozunk először a zsidókórházzal (hekdes), amely kezdetben átutazó idegen zsidók szállása volt; később betegápolással foglalkozott. A Sz. további fejlődésének jele, hogy egyes hitközségekben külön otthonokat állítottak fel a szegény talmudisták számára, akik ezekben az otthonokban lakást és ellátást kaptak. A XIV. sz.-ban látjuk első nyomait annak, hogy a Sz.-et egyesületek (Chevrasz gemilusz chaszodim, később a Chevra Kadisa) karolják fel. A diaszpóra terjedésével a jótékonykodás számára új feladatok nyíltak. Mikor időről időre nagy zsidótömegeket fenyegetett a rabszolgaság sorsa, így a Spanyolországból való kiűzetés után, különösen nagy súlyt helyeztek arra, hogy a foglyokat a szolgaságból kiváltsák. Alakult is egy nemzetközi szervezet (Velence volt a székhelye), amely a váltságdíjak gyűjtésével foglalkozott. A XVII. és a XVIII. sz.-ban a portugál hitközségek Amsterdamban és Londonban sok egyesületet létesítettek, amelyek a jótékonyság legkülönbözőbb területein tevékenykedtek. A közjótókonysággal is foglalkozó római hitközségnek már a XVIII. sz. elején húsz szervezete volt. E szervezetek tevékenysége négy  osztályba volt sorozva:            1. Sz., 2. temetési ügy, 3. aggok ellátása, 4. kultusz ügyek. A szociális élet minden ágára kiterjedt tehát a hitközségek tevékenysége s már a középkor vége felé megvoltak csaknem teljes számban mindazok az intézmények, amelyek a Sz.-eket ma is intézik. (L. Jótékonyság.)                                                                                                                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4746 .cimszó a lexikon 831 . s köv. oldalán.