14739.htm CIMSZO: Szeged SZOCIKK: "privilégiumai meggátolták, mert ezek értelmében zsidókat lakosukul befogadni a hatóságnak szabad tetszésére volt bízva. III. Károly király Luxenburgban 1719. évi május hó 21-ón Sz. város részére kiadott nagy szabadalmi levélben világosan mondja a hatóságnak engedélyezett jogok során: ""Polgárokat és lakósokat kebelében befogadni; zsidókat és cigányokat megtűrni vagy meg nem tűrni, a tanácsnak tisztében álland."" Amíg III. Károly idejében a legtöbb szabad kir. város a letelepülni szándékozó zsidók kérelmét elutasította, lakosai sorából a zsidókat kizárta, második József császár uralkodása alatt több szabad kir. város a zsidók letelepülését megengedte és Sz.-en is 1784/5-ben több zsidó család nyert lakossági jogot. Az 1790/1. évi országgyűlés által alkotott 38. t.-c, segíteni akart a zsidók állapotán és elrendelte, hogy a zsidók minden szabad kir. városban megtartassanak és ha netán kiüzettek volna, ugyanoda visszahelyeztessenek. A reánk maradt régi okmányok alapján tényül fogadhatjuk el azt, hogy a zsidók csak II. József császár uralkodása alatt 1784/5-ben kezdettek Sz.-en letelepülni. 1792-ben 38 család, 1806-ban 62 család, 1808-ban 60 család 357 személy zsidó lakosa volt Sz.-nek,egy nagykereskedő Wodianer Fülöp, 10 kereskedő, 34 házaló, egy árendás és öt mesterember, - 1825-ben 111 család. 1831-ben 367 zsidó férfi lakott Sz.-en, akik közül már három zsidó újonc esik a Sz. városára kirótt 108 főnyi újonc jutalékból. 1848-ban összeírás 337 családfőt és 1682 lelket mutat ki, 1867-ben a hitközség 464 adóköteles tagot tüntet fel 1880-ban 827-et. 1870-ben 3628 zsidó lakos lakott Sz.-en. Az első házat Sz.-en az első zsidó letelepedő, Pollák Mihály vette meg 1788-ban és a ház őreá át is íratott. A házvétel dolgában az első megszorítás nyomát 1795-ben találjuk, amikor ""Wodianer Fülöp elcserélni kivánta házát, ami ellen mind az odavaló lakósok, mind a helybeli páter piaristák és a plébános is protestált s a Nemes Választott Község is ellene volt, - a csere tehát megsemmisíttetett. 1813/4. Összeírás alkalmával Sz.-en 12 ház volt zsidó kézen. 1813-ban egy különös tájék mutattatott ki az aranykút és zsidó imádkozó hely körül, amely területen a zsidók vásárolhattak házakat, de ezen a térségen túl a házvétel zsidók számára tilos volt. A házkör igen kis kiterjedésű volt. 1844-ben 24 zsidó házbirtokos volt Sz.-en. A sz.-i zsidók 1859-ben nyerték el azt a jogot, hogy a város bármely részében ingatlanokat szerezhessenek. Ez a jog a város szépülésére és kiépülésére kedvező hatással volt. Már az 1879-iki árvíz előtti korszakban a díszesebb házak egész sorát építik a város zsidó lakosai. Az árvíz pusztításai után a rekonstrukció nagy munkájában buzgó áldozatkészséggel vettek részt a zsidók és versenyezve iparkodtak házat építeni és a belváros palotaszerü felépítéséhez hozzájárulni. Ebben az időben a város 170 házának zsidó a tulajdonosa. A kereskedés és házalás a zsidók főfoglalkozása volt. Az l792-iki összeírásban a papon, kántoron, kisbírón és tanítón kívül csak két aranyművest, két szabót, egy pipást és egy pálinkafőzőt találunk, a többi 32 család kereskedőkből és házalókból állott. Eleinte különböző" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4739 .cimszó a lexikon 829 . oldalán van.