14738.htm       CIMSZO:        Szeged SZOCIKK:     Szeged, tjv. Csongrád vm. lak. 119,109 (1920). A zsidók Sz.-n csak a XVIII. század végén telepedtek le. Szabad kir. városokban törvény nem tiltotta el a zsidók letelepedését, de a városok            privilégiumai meggátolták, mert ezek értelmében zsidókat lakosukul befogadni a hatóságnak szabad tetszésére volt bízva. III. Károly király Luxenburgban 1719. évi május hó 21-ón Sz. város részére kiadott nagy szabadalmi levélben világosan mondja a hatóságnak engedélyezett jogok során:  Polgárokat és lakósokat kebelében befogadni; zsidókat és cigányokat megtűrni vagy meg nem tűrni, a tanácsnak tisztében álland.  Amíg III. Károly idejében a legtöbb szabad kir. város a letelepülni szándékozó zsidók kérelmét elutasította, lakosai sorából a zsidókat kizárta, második József császár uralkodása alatt több szabad kir. város a zsidók letelepülését megengedte és Sz.-en is 1784/5-ben több zsidó család nyert lakossági jogot. Az 1790/1. évi országgyűlés által alkotott 38. t.-c, segíteni akart a zsidók állapotán és elrendelte, hogy a zsidók minden szabad kir. városban megtartassanak és ha netán kiüzettek volna, ugyanoda visszahelyeztessenek. A reánk maradt régi okmányok alapján tényül fogadhatjuk el azt, hogy a zsidók csak II. József császár uralkodása alatt 1784/5-ben kezdettek Sz.-en letelepülni. 1792-ben 38 család, 1806-ban 62 család, 1808-ban 60 család 357 személy zsidó lakosa volt Sz.-nek,egy nagykereskedő Wodianer Fülöp, 10 kereskedő, 34 házaló, egy árendás és öt mesterember, - 1825-ben 111 család. 1831-ben 367 zsidó férfi lakott Sz.-en, akik közül már három zsidó újonc esik a Sz. városára kirótt 108 főnyi újonc jutalékból. 1848-ban összeírás 337 családfőt és 1682 lelket mutat ki, 1867-ben a hitközség 464 adóköteles tagot tüntet fel 1880-ban 827-et. 1870-ben 3628 zsidó lakos lakott Sz.-en. Az első házat Sz.-en az első zsidó letelepedő, Pollák Mihály vette meg 1788-ban és a ház őreá át is íratott. A házvétel dolgában az első megszorítás nyomát 1795-ben találjuk, amikor  Wodianer Fülöp elcserélni kivánta házát, ami ellen mind az odavaló lakósok, mind a helybeli páter piaristák és a plébános is protestált s a Nemes Választott Község is ellene volt, - a csere tehát megsemmisíttetett. 1813/4. Összeírás alkalmával Sz.-en 12 ház volt zsidó kézen. 1813-ban egy különös tájék mutattatott ki az aranykút és zsidó imádkozó hely körül, amely területen a zsidók vásárolhattak házakat, de ezen a térségen túl a házvétel zsidók számára tilos volt. A házkör igen kis kiterjedésű volt. 1844-ben 24 zsidó házbirtokos volt Sz.-en. A sz.-i zsidók 1859-ben nyerték el azt a jogot, hogy a város bármely részében ingatlanokat szerezhessenek. Ez a jog a város szépülésére és kiépülésére kedvező hatással volt. Már az 1879-iki árvíz előtti korszakban a díszesebb házak egész sorát építik a város zsidó lakosai. Az árvíz pusztításai után a rekonstrukció nagy munkájában buzgó áldozatkészséggel vettek részt a zsidók és versenyezve iparkodtak házat építeni és a belváros palotaszerü felépítéséhez hozzájárulni. Ebben az időben a város 170 házának zsidó a tulajdonosa. A kereskedés és házalás a zsidók főfoglalkozása volt. Az l792-iki összeírásban a papon, kántoron, kisbírón és tanítón kívül csak két aranyművest, két szabót, egy pipást és egy pálinkafőzőt találunk, a többi 32 család kereskedőkből és házalókból állott. Eleinte különböző          megszorítások korlátozták a zsidó kereskedelmi tevékenységét. Nem vehettek részt a hetivásárokon. Később azonban a multszazad 60-70. éveiben már élénk részt vesznek pénzintézetek és kereskedelmi társulatok vezetésében, biztosítási ügynökségeket szerveznek és lényeges szerepet juttatnak a zsidóknak a város kereskedelmének emelésében. A múlt század III. tizedében a zsidókat felveszik a céhekbe. Egyes céhek még iparkodnak ezzel szemben nehézségeket támasztani, de a legtöbb céh elismeri zsidó mesterek avatását. A zsidók nemcsak iparosok lehettek, hanem az egyes ipari szakosztályok vezetésével is zsidót bíznak meg szaktársai. Vannak olyan iparágak, amelyeket túlnyomóan zsidók képviseltek, így az aranyműves és a kárpitos ipar. A város gyáriparában is jelentékeny szerep jut a zsidóknak. Mezőgazdasággal az 50 es években kezdenek foglalkozni a zsidók. A hitközség szervezete, szabályzata 1791 dec. havában készült a zsidó hitközségekben szokásos szabályok (tekónósz) mintájára. Ezen szabályokban foglaltatik többek között az is, hogy a  kisbiró  körüljárt a tagoknál és kopogtatással figyelmeztette őket, hogy a zsinagógába való menetel elérkezett. 1801 márc. 31. újabb szabályzatot készít a hitközség, amely szerint az ellenőrhöz beszolgáltatott gabellából kell fizetni hetenkint a rabbi és a kisbíró fizetését. Az 1818. év folyamán újabb szabályzatot alkottak, amely egy bíró, két esküdt, egy pénztáros és két templomatya választását rendelte, akiknek feladata volt a hitközség elé tartozó és kerülő panaszokat eldönteni, ítéletet mondani és jogot szolgáltatni a feleknek. Aki az összehívott tanácskozásokon jogos ok nélkül meg nem jelenik, 6 forintot tartozott fizetni a zsidó kórház-kasszába, aki pedig két tanú igazolása szerint izgatott a hitközségi határozatok ellen, vagy az elöljárókról nyilvános helyen, avagy boltokban tiszteletlenül nyilatkozott, azt 12 forinttal büntették. 1825-iki szervezet a község ügyeinek intézésére az elöljáróságon kívül 31 tagból álló képviseletet alkotott, melyet háromévenkint választottak. 1833-ban bizottság foglalkozott a szabályok módosításával és behozta a választmányi tagok számára az eskütételt. 1842. évben és 1852. módosították a szabályzatokat, míg 1857-ben Bonyhádi cs. kir. megyefőnök ráoktroálta a hitközségre a szervezetet. A hitközség első alapszabályai 1863-ban   létesültek, nagyrészt Lőw Lipót főrabbi nagy gonddal és körültekintéssel készített tervezete alapján. Ezek nyomtatásban is megjelentek. 1863., 1867. és 1870. években módosították az alapszabályokat, míg a ma érvényben lévő szervezeti szabályzatot az  1908. évi nov. 8-án tartott közgyűlés fogadta el, ugyanez állapította meg a szolgálati és fegyelmi szabályzat rendelkezéseit, az 1903 mára 10. alkotott nyugdíjszabályzat, az 1902 aug. 8. alkotott zsinagógái ülés jog nyilvánkönyvi szabályzata szabályozzák  a hitközség   Ügykezelését, jogait és kötelességét. (V. ö. Lőw Immánuel és Kulinyi Zsigmond: A sz.-i zsidók.) A sz.-i hitközségi élet a levéltárban őrzött feljegyzések tanúsága szerint 1788 okt. 27. indult meg azzal a közgyűléssel, mely a sz.-i zsidóság első             bírájául Spitz Izraelt, néhai Rósa Izsó dr. volt hitközségi elnök dédnagyapját választotta meg. Ugyanekkor elöljárók lettek: első esküdt Deutsch Hirsch, második esküdt: Trebitsch József pénztárosok: Herzel Jechezkél és Juda Leipnik. templomatyák: Mannsberger Gerzson és Kecskeméti Salamon. A közgyűlés után pár hónappal 1789 febr. 22. Jechielt választotta meg a hitközség első rabbijául, aki azonban csak nagyon rövid ideig 1790 dec. 19-ig működött. Utóda Bak Hira lett, aki 53 évig, 1843 ápr. 28. bekövetkezett haláláig áldásos tevékenységet fejtett ki. A rabbiszékben Pillitz Dániel (1. o.) követte, aki 1847 ápr. 27. hagyta el állását. Három évig maradt ezután betöltetlenül a rabbiszék s a szabadságharc leveretése után, 1850 dec. 10. iktatta be a sz.-i zsidóság papi állásába Lőw Lipótot (1. o.), aki hatalmas tudásával és munkabírásával sz.-i zsidóság új korszakát teremtette meg. Lőw Lipót, aki negyedszázados működésével örök emléket állított magának, nemcsak a sz.-i, de az egész magyar zsidóság szívében, 1875 okt. 13. költözött el az élők sorából. Örökébe 1878 szept. 8. fia,  Lőw Immánuel (1. o.) lépett,aki papi működésének félszázada alatt a világ legkiválóbb zsidó tudósainak sorába emelkedett és még ma is töretlen erőben végzi áldásos hivatását. Nyilvánvaló, hogy a sz.-i hitközség nagyszerű fejlődésében az oroszlánrész e nagy rabbikat illeti meg, de kétségtelen az is, hogy munkájukat a kiváló elnökök egész sora támogatta hathatósan. 1852 júl. 8. az addigi bírák helyébe első elnökéül Pollitzer Salamont választotta meg a hitközség. Utódai Auslánder Simon, Bainberger Sámuel, Reitzer Jakab, Prosznitz Vilmos voltak, majd 1882 óta Rósa Izsó dr. állott a hitközség élén egész 1918 máj. 25.  bekövetkezett haláláig. Azóta Biedl Samu vezeti a hitközséget, mely az ő és elődeinek nagyszerű és fáradhatatlan tevékenysége révén meggyarapodott, anyagilag megerősödött és impozáns egységet mutató hatalmas hitközséggé fejlődött. A sz.-i zsidóság már 1789. folyamodott a hatósághoz zsinagógaépítési engedélyért, amelyet azonban csak 1803. kapott meg. Még ebben az évben felépült az emeletes zsinagóga, mely a mostani templom udvarán állott. A hitközség taglétszámának növekedése következtében új templomról kellett gondoskodni. Lebontották a régi templomot s helyén 1843 máj. 19. szokatlan fénnyel szentelték fel a második zsinagógát, a mai régi templomot. Hatvan évvel később - 1903 máj. 19. - szentelték fel a mai új zsinagógát, mely az ország egyik legmonumentálisabb temploma és ma már országos elfogadott új formákkal gazdagította a zsinagógaépítést. Ezt a nagyszerű zsinagógát Baumhorn Lipót (1. o.) budapesti építész tervezte, híressé vált festett üvegablakai és a templomhajó óhéber ornamentikája pedig Lőw Immánuel főrabbi tervei alapján készültek. Az új mellett a régi templom is megmaradt. 1869-ben a hitközség a kongresszushoz csatlakozott, ez a körülmény azonban nem idézett elő szakadást, mint ahogy azt más hitközségeknél láttuk. A sz.-i hitközségben alakulása óta tradíció a zsidóság egységének és osztatlanságának            fenntartása, ami kétségtelenül Lőw Lipót és Lőw Immánuel érdeme. Sz.-en a közös célért egyesültek és a legnagyobb harmóniában élnek egymás mellett a haladók és orthodoxok, a cionisták és nem-cionisták. A sz.-i hitközség tekintélyét és súlyát éppen tagjainak ez a megbonthatatlan egysége növelte meg és az a körülmény, hogy a magyar kongresszusi zsidóságot a felsőházban a hitközség főrabbija, Lőw Immánuel képviseli, aki ott országosan nagyraértékelt beszédeivel gyakran irányt szab a magyar zsidóság állásfoglalásának. Jóllehet, a cionizmus teljesen távol áll a hitközségtől, a Pro Palesztina (1. o.) akciót - nem politikai, de jótékonysági  alapon - úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatja a hitközség. A tagoknál gyüjtőperselyek vannak kihelyezve, a templomban szabad adományokat felajánlani a Keren Kajemeth (1. o.) céljaira s maga a hitközség is jelentékeny összeggel támogatja Palesztina újjáépítési munkáját. A hitközség népiskolája 1844. létesült s azóta folytonosan fejlődött.  Jelenleg hat tanerős az iskola s világos, higiénikus tantermei a legmodernebbül vannak felszerelve. A hitközség kebelében számos intézmény működik. Mindenekelőtt a Chevra Kadisa, melynek Bokor Adolf az elnöke. A Chevra tartja fenn a menházat és a szeretetházat, melyeknek 21 gondozottja van, a Varga Mihály elnöklése alatt álló Árva-egyesület létesítette az árvaházat, ahol 19 gyermeket nevelnek a leggondosabban. A Nőegylet 1835-ben létesült s jelenlegi elnnője   özv. Holtzer Jakabné, a Leányegylet - Vas Klári vezetésével - népkonyhát tart fenn és a Betegsegélyző-egylet, melynek élén Bokor Adolf áll, a szegénysorsáak ingyenes orvosi- és gyógyszerellátásáról gondoskodik. Ujabb létesítménye   a hitközségnek az 1927. épült pászkasütőde. A hitközség kulturális törekvéseinek szolgálatában áll az értékes tanítói könyvtár. Felbecsülhetetlen értéket képvisel Lőw Immánuel ritka  példányai révén méltán világhírű 6000 kötetet  meghaladó  könyvtára. A hitközségben Lőw Lipót és Lőw Immánuel munkái (1.  o.) továbbá Löwinger Adolf rabbi tanulmányai jelentek meg. A sz.-i zsidóság történetét tárgyalja behatóan Lőw és Kulinyi: A Sz.-i zsidók 1785- 1885 c. munkája, mely 1885-ben jelent meg Sz.-en. A hitközség tagjai közül többen értek el előkelő pozíciót és visznek vezető szerepet a város társadalmi és gazdasági életében. Ezek : László Adolf és Weisz Aladár táblai bírók, Wimmer Fülöp sz.-i kendergyár igazgatója és a kereskedelmi kamara elnöke, Vértes Miksa a kamara alelnöke, Varga Mihály a Kereskedők Szövetségének elnöke, Bokor Adolf a Lloyd Társulat elnöke, Reich Manó ny. áll. felsőkereskedelmi iskolai tanár, Pap Ródert, az Ügyvédi Kamara alelnöke. Kiváló szerepet játszott néhai várhelyi Rósa Izsó, aki országgyűlési képviselő, a hitközségnek és sz.-i ügyvédi  kamarának az elnöke volt és néhai Reiniger Jakab, aki ugyancsak az ügyvédi kamara elnöki tisztségét töltötte be. Egész sereg azoknak a zsidóknak a száma is, akik Sz.-ről leszármazva közéleti szereplésükkel és kulturális tevékenységükkel tűntek ki. Közülök a legkiválóbbak:  Kármán Mór (l. o.) a magyar tanügy halhatatlan apostola, Lőw Tóbiás koronaügyész (l.o.) és Lőw Vilmos (l. o.), aki New-Yorkba szakadva a magyar költők angol fordításával végzett eléggé nem értékelhető magyar kulturális propagandamunkát. A hitközség évi költségvetése 185,669 pengő, melyből szociális és filantrópikus célokra 13,179 pengőt költ a hitközség. Ezenkívül számos nagyobb, fő1eg jótékonycélú alapítvány van a hitközség kezelésében. Anyakönyvi területéhez Kistelek község tartozik. A hitközség lélekszáma kb. 8000. a családok száma kb. 2000, adót 2365-en fizetnek. Foglalkozás szerint a tagok nagy része kereskedő és iparos, de nagyon sokan működnek a különböző  lateiner  pályákon is. A hitközségnek a világháborúban résztvett tagjai közül 116-an estek el. Sz. zsidósága az ellenforradalom és a nemzeti hadsereg megszervezésében is tevékeny részt vett. A hitközség mai vezetősége : Lőw Immánuel főrabbi, Frenkel Jenő rabbi, Biedl Samu elnök, Varga Mihály alelnök kultuszelőljáró, Schwarz Béla iskolai előljáró, Bokor Adolf jótékonysági előljáró, Neu Ernő pénzügyi elöljáró, Vértes Miksa gazdasági előljáró, Pap Róbert jogügyi előljáró, Faragó Lajos adóügyi előljáró, Sebestyén József műszaki előljáró. Gondnokok : Türk Salamon (Talmud Tóra), Hirschfeld Lipót (Anije Irénu) Winkler Ármin (Hachnoszász Kállo). Templomatyák : Fogel Ede, Lendvai Sándor, Reitzer Zsigmond és Schweiger Sándor. Iskolaszék: elnök az iskolai előljáró, tagok (hivatalból) Lőw Immánuel főrabbi, Katona Dávid jegyző, Fuchs Vilmos igazgató, V. Bárány Aranka tanító és Türk Salamon, (választás útján) Frenkel Jenő, Glücksthal Lajos, Holló Samu, Lánczi Adolf, Pick Jenő és Reich Manó. Nyugdíjbizottság : Elnök : Bodnár Géza, tagok : Grüner Géza, May Gyula, Reitzer Lipót, Vas Ignác és Winter Géza, jegyző : Katona Dávid. Főkántor : Lamberg Mór.                                                                                     Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4738 .cimszó a lexikon 828 . s köv. oldalán.