14738.htm CIMSZO: Szeged SZOCIKK: Szeged, tjv. Csongrád vm. lak. 119,109
(1920). A zsidók Sz.-n csak a XVIII. század végén telepedtek le. Szabad kir.
városokban törvény nem tiltotta el a zsidók letelepedését, de a városok privilégiumai meggátolták, mert
ezek értelmében zsidókat lakosukul befogadni a hatóságnak szabad tetszésére
volt bízva. III. Károly király Luxenburgban 1719. évi május hó 21-ón Sz. város
részére kiadott nagy szabadalmi levélben világosan mondja a hatóságnak
engedélyezett jogok során: Polgárokat és
lakósokat kebelében befogadni; zsidókat és cigányokat megtűrni vagy meg nem tűrni,
a tanácsnak tisztében álland. Amíg III.
Károly idejében a legtöbb szabad kir. város a letelepülni szándékozó zsidók
kérelmét elutasította, lakosai sorából a zsidókat kizárta, második József
császár uralkodása alatt több szabad kir. város a zsidók letelepülését
megengedte és Sz.-en is 1784/5-ben több zsidó család nyert lakossági jogot. Az
1790/1. évi országgyűlés által alkotott 38. t.-c, segíteni akart a zsidók
állapotán és elrendelte, hogy a zsidók minden szabad kir. városban
megtartassanak és ha netán kiüzettek volna, ugyanoda visszahelyeztessenek. A
reánk maradt régi okmányok alapján tényül fogadhatjuk el azt, hogy a zsidók
csak II. József császár uralkodása alatt 1784/5-ben kezdettek Sz.-en
letelepülni. 1792-ben 38 család, 1806-ban 62 család, 1808-ban 60 család 357
személy zsidó lakosa volt Sz.-nek,egy nagykereskedő Wodianer Fülöp, 10
kereskedő, 34 házaló, egy árendás és öt mesterember, - 1825-ben 111 család.
1831-ben 367 zsidó férfi lakott Sz.-en, akik közül már három zsidó újonc esik a
Sz. városára kirótt 108 főnyi újonc jutalékból. 1848-ban összeírás 337
családfőt és 1682 lelket mutat ki, 1867-ben a hitközség 464 adóköteles tagot
tüntet fel 1880-ban 827-et. 1870-ben 3628 zsidó lakos lakott Sz.-en. Az első
házat Sz.-en az első zsidó letelepedő, Pollák Mihály vette meg 1788-ban és a
ház őreá át is íratott. A házvétel dolgában az első megszorítás nyomát 1795-ben
találjuk, amikor Wodianer Fülöp
elcserélni kivánta házát, ami ellen mind az odavaló lakósok, mind a helybeli
páter piaristák és a plébános is protestált s a Nemes Választott Község is
ellene volt, - a csere tehát megsemmisíttetett. 1813/4. Összeírás alkalmával
Sz.-en 12 ház volt zsidó kézen. 1813-ban egy különös tájék mutattatott ki az
aranykút és zsidó imádkozó hely körül, amely területen a zsidók vásárolhattak
házakat, de ezen a térségen túl a házvétel zsidók számára tilos volt. A házkör
igen kis kiterjedésű volt. 1844-ben 24 zsidó házbirtokos volt Sz.-en. A sz.-i
zsidók 1859-ben nyerték el azt a jogot, hogy a város bármely részében ingatlanokat
szerezhessenek. Ez a jog a város szépülésére és kiépülésére kedvező hatással
volt. Már az 1879-iki árvíz előtti korszakban a díszesebb házak egész sorát
építik a város zsidó lakosai. Az árvíz pusztításai után a rekonstrukció nagy
munkájában buzgó áldozatkészséggel vettek részt a zsidók és versenyezve
iparkodtak házat építeni és a belváros palotaszerü felépítéséhez hozzájárulni.
Ebben az időben a város 170 házának zsidó a tulajdonosa. A kereskedés és
házalás a zsidók főfoglalkozása volt. Az l792-iki összeírásban a papon,
kántoron, kisbírón és tanítón kívül csak két aranyművest, két szabót, egy
pipást és egy pálinkafőzőt találunk, a többi 32 család kereskedőkből és
házalókból állott. Eleinte különböző megszorítások korlátozták a zsidó kereskedelmi
tevékenységét. Nem vehettek részt a hetivásárokon. Később azonban a multszazad
60-70. éveiben már élénk részt vesznek pénzintézetek és kereskedelmi társulatok
vezetésében, biztosítási ügynökségeket szerveznek és lényeges szerepet
juttatnak a zsidóknak a város kereskedelmének emelésében. A múlt század III.
tizedében a zsidókat felveszik a céhekbe. Egyes céhek még iparkodnak ezzel
szemben nehézségeket támasztani, de a legtöbb céh elismeri zsidó mesterek
avatását. A zsidók nemcsak iparosok lehettek, hanem az egyes ipari
szakosztályok vezetésével is zsidót bíznak meg szaktársai. Vannak olyan
iparágak, amelyeket túlnyomóan zsidók képviseltek, így az aranyműves és a
kárpitos ipar. A város gyáriparában is jelentékeny szerep jut a zsidóknak.
Mezőgazdasággal az 50 es években kezdenek foglalkozni a zsidók. A hitközség
szervezete, szabályzata 1791 dec. havában készült a zsidó hitközségekben
szokásos szabályok (tekónósz) mintájára. Ezen szabályokban foglaltatik többek
között az is, hogy a kisbiró körüljárt a tagoknál és kopogtatással
figyelmeztette őket, hogy a zsinagógába való menetel elérkezett. 1801 márc. 31.
újabb szabályzatot készít a hitközség, amely szerint az ellenőrhöz
beszolgáltatott gabellából kell fizetni hetenkint a rabbi és a kisbíró
fizetését. Az 1818. év folyamán újabb szabályzatot alkottak, amely egy bíró,
két esküdt, egy pénztáros és két templomatya választását rendelte, akiknek
feladata volt a hitközség elé tartozó és kerülő panaszokat eldönteni, ítéletet
mondani és jogot szolgáltatni a feleknek. Aki az összehívott tanácskozásokon
jogos ok nélkül meg nem jelenik, 6 forintot tartozott fizetni a zsidó
kórház-kasszába, aki pedig két tanú igazolása szerint izgatott a hitközségi
határozatok ellen, vagy az elöljárókról nyilvános helyen, avagy boltokban
tiszteletlenül nyilatkozott, azt 12 forinttal büntették. 1825-iki szervezet a
község ügyeinek intézésére az elöljáróságon kívül 31 tagból álló képviseletet
alkotott, melyet háromévenkint választottak. 1833-ban bizottság foglalkozott a
szabályok módosításával és behozta a választmányi tagok számára az eskütételt.
1842. évben és 1852. módosították a szabályzatokat, míg 1857-ben Bonyhádi cs.
kir. megyefőnök ráoktroálta a hitközségre a szervezetet. A hitközség első
alapszabályai 1863-ban létesültek,
nagyrészt Lőw Lipót főrabbi nagy gonddal és körültekintéssel készített
tervezete alapján. Ezek nyomtatásban is megjelentek. 1863., 1867. és 1870.
években módosították az alapszabályokat, míg a ma érvényben lévő szervezeti
szabályzatot az 1908. évi nov. 8-án
tartott közgyűlés fogadta el, ugyanez állapította meg a szolgálati és fegyelmi
szabályzat rendelkezéseit, az 1903 mára 10. alkotott nyugdíjszabályzat, az 1902
aug. 8. alkotott zsinagógái ülés jog nyilvánkönyvi szabályzata
szabályozzák a hitközség Ügykezelését, jogait és kötelességét. (V. ö.
Lőw Immánuel és Kulinyi Zsigmond: A sz.-i zsidók.) A sz.-i hitközségi élet a
levéltárban őrzött feljegyzések tanúsága szerint 1788 okt. 27. indult meg azzal
a közgyűléssel, mely a sz.-i zsidóság első bírájául
Spitz Izraelt, néhai Rósa Izsó dr. volt hitközségi elnök dédnagyapját
választotta meg. Ugyanekkor elöljárók lettek: első esküdt Deutsch Hirsch,
második esküdt: Trebitsch József pénztárosok: Herzel Jechezkél és Juda Leipnik.
templomatyák: Mannsberger Gerzson és Kecskeméti Salamon. A közgyűlés után pár
hónappal 1789 febr. 22. Jechielt választotta meg a hitközség első rabbijául,
aki azonban csak nagyon rövid ideig 1790 dec. 19-ig működött. Utóda Bak Hira
lett, aki 53 évig, 1843 ápr. 28. bekövetkezett haláláig áldásos tevékenységet fejtett
ki. A rabbiszékben Pillitz Dániel (1. o.) követte, aki 1847 ápr. 27. hagyta el
állását. Három évig maradt ezután betöltetlenül a rabbiszék s a szabadságharc
leveretése után, 1850 dec. 10. iktatta be a sz.-i zsidóság papi állásába Lőw
Lipótot (1. o.), aki hatalmas tudásával és munkabírásával sz.-i zsidóság új
korszakát teremtette meg. Lőw Lipót, aki negyedszázados működésével örök
emléket állított magának, nemcsak a sz.-i, de az egész magyar zsidóság
szívében, 1875 okt. 13. költözött el az élők sorából. Örökébe 1878 szept. 8.
fia, Lőw Immánuel (1. o.) lépett,aki
papi működésének félszázada alatt a világ legkiválóbb zsidó tudósainak sorába
emelkedett és még ma is töretlen erőben végzi áldásos hivatását. Nyilvánvaló,
hogy a sz.-i hitközség nagyszerű fejlődésében az oroszlánrész e nagy rabbikat
illeti meg, de kétségtelen az is, hogy munkájukat a kiváló elnökök egész sora
támogatta hathatósan. 1852 júl. 8. az addigi bírák helyébe első elnökéül
Pollitzer Salamont választotta meg a hitközség. Utódai Auslánder Simon,
Bainberger Sámuel, Reitzer Jakab, Prosznitz Vilmos voltak, majd 1882 óta Rósa
Izsó dr. állott a hitközség élén egész 1918 máj. 25. bekövetkezett haláláig. Azóta Biedl Samu
vezeti a hitközséget, mely az ő és elődeinek nagyszerű és fáradhatatlan tevékenysége
révén meggyarapodott, anyagilag megerősödött és impozáns egységet mutató
hatalmas hitközséggé fejlődött. A sz.-i zsidóság már 1789. folyamodott a
hatósághoz zsinagógaépítési engedélyért, amelyet azonban csak 1803. kapott meg.
Még ebben az évben felépült az emeletes zsinagóga, mely a mostani templom
udvarán állott. A hitközség taglétszámának növekedése következtében új
templomról kellett gondoskodni. Lebontották a régi templomot s helyén 1843 máj.
19. szokatlan fénnyel szentelték fel a második zsinagógát, a mai régi
templomot. Hatvan évvel később - 1903 máj. 19. - szentelték fel a mai új
zsinagógát, mely az ország egyik legmonumentálisabb temploma és ma már országos
elfogadott új formákkal gazdagította a zsinagógaépítést. Ezt a nagyszerű
zsinagógát Baumhorn Lipót (1. o.) budapesti építész tervezte, híressé vált
festett üvegablakai és a templomhajó óhéber ornamentikája pedig Lőw Immánuel
főrabbi tervei alapján készültek. Az új mellett a régi templom is megmaradt.
1869-ben a hitközség a kongresszushoz csatlakozott, ez a körülmény azonban nem
idézett elő szakadást, mint ahogy azt más hitközségeknél láttuk. A sz.-i
hitközségben alakulása óta tradíció a zsidóság egységének és osztatlanságának fenntartása, ami kétségtelenül Lőw
Lipót és Lőw Immánuel érdeme. Sz.-en a közös célért egyesültek és a legnagyobb
harmóniában élnek egymás mellett a haladók és orthodoxok, a cionisták és
nem-cionisták. A sz.-i hitközség tekintélyét és súlyát éppen tagjainak ez a
megbonthatatlan egysége növelte meg és az a körülmény, hogy a magyar
kongresszusi zsidóságot a felsőházban a hitközség főrabbija, Lőw Immánuel
képviseli, aki ott országosan nagyraértékelt beszédeivel gyakran irányt szab a
magyar zsidóság állásfoglalásának. Jóllehet, a cionizmus teljesen távol áll a
hitközségtől, a Pro Palesztina (1. o.) akciót - nem politikai, de
jótékonysági alapon - úgy erkölcsileg,
mint anyagilag támogatja a hitközség. A tagoknál gyüjtőperselyek vannak
kihelyezve, a templomban szabad adományokat felajánlani a Keren Kajemeth (1.
o.) céljaira s maga a hitközség is jelentékeny összeggel támogatja Palesztina
újjáépítési munkáját. A hitközség népiskolája 1844. létesült s azóta
folytonosan fejlődött. Jelenleg hat
tanerős az iskola s világos, higiénikus tantermei a legmodernebbül vannak
felszerelve. A hitközség kebelében számos intézmény működik. Mindenekelőtt a
Chevra Kadisa, melynek Bokor Adolf az elnöke. A Chevra tartja fenn a menházat
és a szeretetházat, melyeknek 21 gondozottja van, a Varga Mihály elnöklése
alatt álló Árva-egyesület létesítette az árvaházat, ahol 19 gyermeket nevelnek
a leggondosabban. A Nőegylet 1835-ben létesült s jelenlegi elnnője özv. Holtzer Jakabné, a Leányegylet - Vas
Klári vezetésével - népkonyhát tart fenn és a Betegsegélyző-egylet, melynek
élén Bokor Adolf áll, a szegénysorsáak ingyenes orvosi- és gyógyszerellátásáról
gondoskodik. Ujabb létesítménye a
hitközségnek az 1927. épült pászkasütőde. A hitközség kulturális törekvéseinek
szolgálatában áll az értékes tanítói könyvtár. Felbecsülhetetlen értéket
képvisel Lőw Immánuel ritka példányai
révén méltán világhírű 6000 kötetet
meghaladó könyvtára. A
hitközségben Lőw Lipót és Lőw Immánuel munkái (1. o.) továbbá Löwinger Adolf rabbi tanulmányai
jelentek meg. A sz.-i zsidóság történetét tárgyalja behatóan Lőw és Kulinyi: A
Sz.-i zsidók 1785- 1885 c. munkája, mely 1885-ben jelent meg Sz.-en. A
hitközség tagjai közül többen értek el előkelő pozíciót és visznek vezető
szerepet a város társadalmi és gazdasági életében. Ezek : László Adolf és Weisz
Aladár táblai bírók, Wimmer Fülöp sz.-i kendergyár igazgatója és a kereskedelmi
kamara elnöke, Vértes Miksa a kamara alelnöke, Varga Mihály a Kereskedők
Szövetségének elnöke, Bokor Adolf a Lloyd Társulat elnöke, Reich Manó ny. áll.
felsőkereskedelmi iskolai tanár, Pap Ródert, az Ügyvédi Kamara alelnöke. Kiváló
szerepet játszott néhai várhelyi Rósa Izsó, aki országgyűlési képviselő, a
hitközségnek és sz.-i ügyvédi kamarának
az elnöke volt és néhai Reiniger Jakab, aki ugyancsak az ügyvédi kamara elnöki
tisztségét töltötte be. Egész sereg azoknak a zsidóknak a száma is, akik
Sz.-ről leszármazva közéleti szereplésükkel és kulturális tevékenységükkel
tűntek ki. Közülök a legkiválóbbak:
Kármán Mór (l. o.) a magyar tanügy halhatatlan apostola, Lőw Tóbiás
koronaügyész (l.o.) és Lőw Vilmos (l. o.), aki New-Yorkba szakadva a magyar
költők angol fordításával végzett eléggé nem értékelhető magyar kulturális
propagandamunkát. A hitközség évi költségvetése 185,669 pengő, melyből
szociális és filantrópikus célokra 13,179 pengőt költ a hitközség. Ezenkívül
számos nagyobb, fő1eg jótékonycélú alapítvány van a hitközség kezelésében.
Anyakönyvi területéhez Kistelek község tartozik. A hitközség lélekszáma kb.