14702.htm CIMSZO: Szánalom SZOCIKK: Szánalom (héberül rachamim), fájó érzés emberi vagy állati nyomor láttára, mely a segíteni akarás vágyát kelti fel a szemlélőben. Magasabbrendű tulajdonság, mely csupán Istenben és az emberben van meg. A Sz. a részvéttel, kegyelemmel, irgalommal, könyörületes Szánalom (héberül rachamim), fájó érzés emberi vagy állati nyomor láttára, mely a segíteni akarás vágyát kelti fel a szemlélőben. Magasabbrendű tulajdonság, mely csupán Istenben és az emberben van meg. A Sz. a részvéttel, kegyelemmel, irgalommal, könyörületességgel, szeretettel és megbocsátással kapcsolatban számtalanszor fordul elő a bibliai és Biblia utáni rabbinikus irodalomban. A rabbik a Sz.-nak tizenhárom tulajdonságáról tesznek említést (Peszik. 57a; Ros Hasána 17a). Később a Sz. és szeretet tulajdonságait külön határozták meg. A bibliai Sz. elsősorban a szülőknek a gyermekek iránti érzéséből s az ezzel eredő kötelezettségből indul ki. Zacharja (7. 9) a felebaráti szeretet főpostulátumát látja a Sz.-ban. A Mózesi könyvek és a próféták nyomatékos és tervszerű ismétlései, hogy az özvegyek, árvák és idegenek védelméről gondoskodni kötelesség, mutatja, mily példátlanul és más népekével össze nem hasonlíthatóan mélyen a szívben gyökerezett Izrael népében a Sz. érzése. Hogy azután magában a mózesi könyvekben vannak események leírva, melyek a népről és államról való gondoskodás miatt a leigázott kanaáni népek ellen irányultak, annak magyarázata éppen maga az államalkotás szükségessége s az idolatria kiirtása volt, de azonkívül is csupán efemer-jellegü hadiállapotot ír le azokban az eseményekben a Biblia. A Sz.-nak feltétlenül ki kellett terjednie az ellenségre is, az állatokra, sőt az ellenség állataira is, amint azt a mózesi könyvek szigorú előírásai mutatják. A Sz.-nak, éppenúgy mint a könyörületességnek és jóságnak a teljessége Isten (Zsolt. 103. 11), akinek kegyelme örökké tart s aki szereti a szegényeket, árvákat, özvegyeket és idegeneket s akit a Biblia chánun veráchum- nak kegyelemmel és Sz.-mal teljesnek nevez. Isten szánalmát a bűnök megbánásával s a Hozzá váló visszatéréssel érjük el, mert Isten atyához hasonlóan könyörül azokon, akik félik őt (Zsolt. 103.13). A Sz.-nak bibliai felfogása a rabbinikus ethikának és teológiának alapját képezi. Aki embertársai iránt szánalmat érez, annak magasabb Sz.-ban lesz része (Sabb. 151a); Istent dicsérni annyit jelent, mint Hozzá hasonlóan könyörületesnek lenni (Sabb. 133b). A Talmud külön kiemeli, hogy Izrael asszonyai hajlamosak a Sz.-ra (Meg. 14b) s hogy az asszonyok Sz. gyakorlása egykor Jeruzsálem dicsőségét képezte (Bába Bátra 104b). Úgyszintén kiemeli a Talmud az idegenek iránti Sz.-at is; az idegeneket együtt temették a zsidó halottakkal, az idegen szegényeken feltétlenül segíteni kellett s betegeiket éppen úgy látogatták, mint a sajátjukét (Gittin 61a, Tószefta 5. 4. 5). Isten egyik bibliai elnevezése a Ráchmán a Szánakozó és Sz. Atyja s mindkét megszólítással számos imádság kezdődik. V. ö. E. Hirsch, Jew. Enegel. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4702 .cimszó a lexikon 823 . s köv. oldalán.