14696.htm CIMSZO: Szamaritánusok SZOCIKK: "külső történetükről nem tud mást, mint a főpapok örökösödési rendjének felsorakoztatását. Legnevezetesebb volt főpapjaik közül a XIII. sz. első felében élt Phineas ben Joseph, aki tiszta jellemével tette maradandóvá emlékét. 1623-ban halt meg a Manasseh óta egyenes ágon Áron törzséből származó utolsó főpap ; azóta ugyanannak fiatalabb ágából származnak főpapjaik máig, de ezek már nem a ""ha-Kóhen ha-Gódól"", hanem. ""ha-Kóhen ha-Lévi"" címet viselik. A Sz.-nak a szorosabb környéken kívül kolóniáik is vannak, így a XVI. sz.-tól kezdve Damaszkuszban, Kairóban és Palesztina több részén. A középkorban ott megfordult zsidó tudósok közül említést tesznek róluk Tudelai Benjámin, a XI. sz.-ban élt híres utazó, a XVI. sz.-i Obadia di Bertinoro, Misna-kommentátor. A kolóniák külföldi része már rég kihalt, de a régi Seehem helyén épített Flavia Neopolis elferdített, arab nevén Nablusnak nevezett városka máig is fennáll pár száz főnyi tiszta Szamaritánus lakosságaval,melynek elseje a koha nita-levita főpap. Nablust 1920 óta Sechemnek is nevezik újból s Palesztina egyenjogú lakói, akik, bár szokásaikat, így a peszachi bárányáldozatot a Garizim-hegyén, megtartották, többé nem idegenkednek zsidó testvéreiktől, akikbe rövidesen teljesen beolvadnak. A Sz. jelentőségét nem lehet lebecsülni, mert úgy antropológiai, mint vallás-és irodalomtörténeti szempontból értékes emlékeket őriztek meg számunkra. Antropológiailag a Sz. a régi hébertípus tisztaságát rendkívüli zárkózottságukkal jobban megőrizték, mint a zsidóság bármely máshová származott része. Típusuk jellegzetesen zsidó, mely a kanaáni népekkel való keveredésből az ókorban, az első évezred elején keletkezett s amelyet Luschan a zsidóknak a chittitákkal, az árja amoritákkal s a sémi nomádokkal való keveredésből származtat. Ennek nyomát a szőkeség előfordulása a Sz. között szintén megokolja. A kihalóban levő Sz. nagyobbrésze férfi, mindamellett irtóznak bármely más népből való nő felvétele ellen, tisztazsidó fajiságuk megőrzése miatt. Csupán a jelenkorban történt meg a palesztinai zsidósággal való összeházasodás. A nők sorsa meglehetősen inferióris volt a Sz.-nál. Termetükre nézve a Sz. a legnagyobbak Sziria és Palesztina összes fajtái között; szájuk szélessége közepes, a második ujj hossza a legnagyobb, kezeik hosszúak, vékonyak és gyengék a többi sziriaikéval összehasonlítva. Hajuk színe nagyobbrészben sötétbarna, igen csekély százalékban szőke is előfordul; az átlagos koponyaindex 76-79; a szem színe 14- 15%-ban barna és sötétbarna, 7-4% kék és szürke. Vallási tekintetben, mint történelmük is mutatja, az ókorban ellentétben állottak a zsidóság egyetemével, amiért azok ellenségeskedését vonták magukra, de ez nem fajult a zsidók részéről személyessé. Így az evangéliumok egyike (János 4. 8) arról tesz tanúságot, hogy a tanítványok a Sz.-nál vásárolnak. Judea végleges bukásával a Sz. ellenséges vallási magatartása is megszűnt, de különállásukat megőrizték. Ennek oka az volt, hogy ők a Menasseh által 30. hozott Tóra szövegéhez és az akkori szad-uceánizmushoz ragaszkodtak s a szóbeli hagyományt," Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4696 .cimszó a lexikon 822 . oldalán van.