14695.htm CIMSZO: Szamaritánusok SZOCIKK: "lett. Ez az elem éppen a konzervativakból kerül ki, azokból, akik elégedetlenek voltak a vallás újításokkal. Köztük volt Manasse pap is. E pontnál azonban Josephus ellentmondásba kerül forrása a jeruzsálemi politikai viszonyokról nem mond többet, mint Nehemia. A valóság az, hogy Samaria méd szatrapájának leányát nőül vette Manasse, a jeruzsálemi főpap fia, akit ezért Nehemia próféta, kiüldözött Jeruzsálemből, mire az apósához menekült (Nehemia 13.28). Ez az esemény 430 körül történhetett. Az eredmény az volt, hogy a Sz. zsidóbbá lettek s valóban pogány szokások többé nem merülnek fel közöttük. Egy századdal később, 332. Nagy Sándor engedélyével a Sz. felépítik templomukat a Garizim-hegyén, a régi Sechem mellett. Josephus adata itt hamis, mert ő Manasse emigrálását is Nagy Sándor idejére teszi. Ez a templom 200 évig fennállott, amikor Jochanan Hyrcanus, Judaea királya el foglalta azt, kétségtelenül azért, mert Antioehus Epiphanest támogatták a zsidó szabadságmozgalom idején. Ezért utálták meg őket a zsidók s ez eredeti módon jut kifejezésre Jézus Szirach (1. Szirach) apokrif könyvében (I. 25 és köv.) mely az idősz. el. 200 körüli évből való : ""Két nemzettől irtózik lelkem, a harmadik pedig nem is nép :Sár és Philisztea lakóitól és a bolondos nációtól, amely Sechetnben lakik"". Az apokrif Pátriárkák Testamentuma, a Jubileumok Könyve viszont megvédi őket, ugyancsak a Midras is, amely azt mondja, hogy a Sz. a Garizim-hegyén azért építették templomukat, mert Laban ott temette el bálványait. Az Evangélium azonban nem nagyon kíméli őket, mondván :""Szamaritánus vagy és ördög van benned"" (János 8. 48) és más helyeken is. A Talmud (Ros Hasána2.2) a Sz. csalárdságáról azt említi meg, hogy a zsidók elámítására újhold ideje körül szalonnát (tiltott húst) égettek,hogy annak tüzét távolról újholdnak véljék. Érthető a Sz. iránti ellenszenv annál is inkább, mert a veszélyes két utolsó században mindig a zsidóság ellenségeivel paktáltak. Ezt jutalmazta nekik Herodes, amikor uralmát római segítséggel megszilárdította. Ekkor Samariát újra felépítette és Szebaszté görög névvel nevezte el. Vespasianus alatt újból forradalom színtere volt a Sz. városa, a régi Sechem, melyet a rómaiak Flavia Neapolisnak neveztek el, miután a forrongást leverték. A Bar-Kochba szabadságharc leverése után Hadrian alatt a rómaiak segélyével újra felépítették templomukat a Garizim-hegyén, miután előzőleg a rómaiakat szokásuk szerint támogatták a zsidóság ellen. Commodus alatt ismét a balszerencse üldözte őket, de a következő században már újból erőhöz jutnak. A IV. sz.-ban Bává ben Nathanael főpap újjászervezte a Sz. közösségét és zsidó rítus szerinti tij zsinagógákat emeltetett részükre, amelyek némelyike máig megvan, a Garizim-hegyén épült templomukat azonban a rómaiak végkép elpusztították 484., míg 529. Justinianus császár politikai létjogosultságuktól fosztotta meg őket. Azóta elszegényedve élnek, hihetetlen szívóssággal csüngve tradícióikon, miután a kereszténységgel mindig a legmerevebben szemben álltak. Krónikáik is meglehetősen számottevő, értékes irodalmuk" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4695 .cimszó a lexikon 822 . oldalán van.